Két teljesen különböző világból jöttek: Sofia hányatott sorsú, sosem volt igazi otthona. Fiatalkora ellenére már hétszer költözött, édesapja elhagyta, édesanyja lemondott róla. Új, önálló életet próbál magának felépíteni, hogy soha többé ne kelljen...
A party a vacsora után a szomszédos teremben folytatódott, itt már kicsit több feladat hárult ránk. Az emberek közt sétálgatva kínálgattam a pezsgőt vagy éppen bort szolgáltam fel, egyelőre mindenféle különleges történés nélkül.
Kellemes jazz zene szólt, a párok táncoltak a parketten, néhányan a pultnál támaszkodva iszogattak és beszélgettek.
Éppen indultam volna vissza az üres tálcámmal, mikor egy tenyeret éreztem a derekamon. Hihetetlen gyorsasággal pördültem meg a tengelyem körül, mire Charles Leclerckel találtam szemben magam.
- Excusez-moi madame - szólalt meg franciául a monacói pilóta - oda tudna kérem jönni az asztalunkhoz? Lenne itt egy vita, amit segíthetne nekünk eldönteni. - Ohh. Hogy én? - néztem a kedves szemeibe. - Persze, Ön magyar, ugye? - I-igen. - Szuper, akkor kövessen - erre belém karolt és elkezdett vezetni maga mellett. Na, ha Lizi megtudja hogy a kedvenc pilótája hozzám ért, összepisilja magát az tuti!
Charles egy kisebb helyiségbe vezetett, ahol szembetaláltam magam további 5 pilótával: Lewis Hamiltonnal, Lando Norrisszal, George Russellel, Daniel Ricciardoval és persze Carlos Sainzcal. A legutóbbi pedig nem spórolt a bámulásommal.
- Kedves ööö... - fordult felém kérőn Charles.
- Sofia - segítettem ki.
- Miiiira, Sofia, sin tu mirada, sigo, sin tu mirada, sigo...- kezdett bele Lando Alvaró Soler spanyol dalába, majd csatlakozott hozzá Daniel is a vállát átkarolva - Diiiime Sofia...cómo te mira!
A többi fiú csak kuncogott rajtuk, nekem még eltelt pár másodpercbe míg rájöttem mi is történik körülöttem. A dal végén Lando és Daniel színpadiasan meghajolt, én pedig megtapsoltam őket.
- Tehát kedves Sofia, bocsi a közjátékért - nézett a két énekespacsirtára - azért rángattam ide, hogy segítsen eldönteni nekünk egy vitát - erre Carlos a tenyerébe temette az arcát.
- Miről is lenne szó? - kiváncsiskodtam.
- Ön szerint melyikünk a legjóképűbb pilóta? - vigyorgott.
- Ez most komoly? Ez a nagy vita tárgya? - nevettem. Látszott rajtuk, hogy már nem egy pálinkát gurítottak le az este folyamán.
- A fiúkkal fogadtunk, hogy akire a választás esik, annak a többiek fizetik meg a beugróját a póker partyra - világosított fel George.
- Óh, ez esetben - gondolkoztam majd gondolkodást színlelve végignéztem a fiúkon. Néhányuk elkezdte az izmait flexelni, George szupermodelles nézést villantott felém, Charles a kölyökkutya szemeit vetette be, míg Carlos egyszerűen csak rám emelte a sötét íriszeit.
Legszívesebben rá tettem volna a voksomat, de nem akartam megadni neki azonnal ezt az örömöt.
- Legyen mondjuuuuk - húztam el a dolgot, miközben Lando majd leesett a székéről annyira mutogatott magára - Landoooo Norriss!!!
A többiek nagyot hördültek - Ezaaaaz! - kiáltott fel az említett - Nemcsak ti álljátok majd a pókerezésem, de még a gatyátokat is elnyerem tőletek ma este!
- Mit tett velünk, Sofia? Most olyan beképzelt lesz, hogy nem fogjuk tudni őt elviselni! - szenvedett Daniel.
- Ugyan már - nevettem - úgy éreztem kell neki egy kis önbizalom tuning. Egyébként is, az én szavam nem sokat számít! Hozhatok még Önöknek valamit?
- Mit ajánl, kedves Sofia? - kérdezte tőlem Carlos.
- Amint látom, a pálinkáinkat már végigkóstolták. Hozhatnék esetleg valami könnyebbet? Például bort?
- Lepjen meg minket!
- Rendben, azonnal jövök.
A bárpultnál kikértem a legdrágább borunkat, ami egy palack 5 puttonyos tokaji aszú volt, majd 5 pohárral visszaindultam a pilótákhoz. Fel sem fogtam az eddig történteket, éppen egy palack bort viszek világsztároknak!
- Tehát ez lenne a legfinomabb borunk - mutattam az üveget, majd mindenkinek töltöttem belőle egy keveset, hogy megízlelhessék.
- Fantasztikus ez a bor - ismerte el Lewis - igazán karakteres bár a nevét nem tudom kiejteni, elég fura ez a magyar nyelv!
- Örülök, hogy ízlik! - mosolyogtam.
- Sofia, nem csatlakozna hozzánk? Legalább egy pohárra? - kérdezte George - talán taníthatna nekünk pár szót magyarul.
- Sajnálom, de nem ihatok, dolgozom! De pár percre azt hiszem maradhatok gyorstalpalót tartani a magyar nyelvből.
Carlos automatikusan arrébb húzódott a boxban, ezzel helyett kínálva nekem. Vonakodva foglaltam helyet mellette, éreztem a testéből kiáramló hőt. Körülbelül fél órát töltöttem el a társaságukban, megtanítva az alap fogalmakat, amiket a szlovák barátaimnak is tanítottam, mint például a ,,gyere baszni kukoricába" és társaik.
Éppen Lando mesélt egy viccet, mikor Carlos a fülemhez hajolt, majd úgy suttogott, hogy a többiek ne hallják: - Nem lenne kedve velem tölteni az éjszakát?
Megborzongtam ahogy a szájából kiáramló meleg levegő megcsiklandozta a fülem. Félve felé fordítottam a fejem, hogy íriszeink találkozhassanak:
- Csak az álmaiban, Mr Sainz - súgtam a fülébe úgy, ahogy ő tette - Ha azt gondolja, hogy ilyen könnyen megkaphat, hát nagyot tévedt. Gondolom körülbelül a világ nőinek 99%-a most azonnal kapna az alkalmon, de el kell hogy keserítsem, én nem azok a nők közé tartozom - magam sem tudom, honnan jött ez a hirtelen önbizalom. Láttam, hogy elnyílik a szája, mégsem szólt semmit. Gondolom nem ehhez volt szokva, hogy elutasítják a sztárpilóta Carlos Sainzt.
Bár minden porcikám remegett érte és éreztem a közelében a vágyat, mégis féltem tőle. Helyesbítek, inkább az érzésektől, amiket kiváltott bennem. Megrémített az önbizalma, hisz lerí róla, hogy tisztában van az adottságaival.
Felemelte tekintetét a plafonra, majd elejtett egy mosolyt és újra a fülemhez hajolt: - Maga megőrjít. Meddig dolgozik ma?
- A póker party végéig - leheltem, mert beszédnek nem volt mondató amit tettem.
- Rendben, utána találkozzunk a lobbyban, a fehér zongora mellett.
- Nem ígérek semmit - pillantottam rá, majd felálltam mellőle és ideiglenesen elköszöntem a fiúktól, hisz a pókernél majd úgyis találkozunk.
Miután kiléptem a teremből, Lórit pillantottam meg, aki elismerően biccentett, hiszen 3 üres üveggel sétáltam ki. Te kis geci, ez tetszik mi?
Éjfél volt, lassan kezdődött a póker. Éppen a pezsgős poharakat töltöttem újra, mikor megjelent mögöttem Carlos. - Mit kell tennem, hogy randizzon velem a party után?
Még csak felé sem fordultam, úgy válaszoltam: - Nyerje meg a póker partyt, és az Öné vagyok! - mentem bele a játékba.
- Szeretem, ha van miért küzdeni. Desafío aceptado Sofia -súgta a fülembe, majd helyet foglalt az asztalnál.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
