Két teljesen különböző világból jöttek: Sofia hányatott sorsú, sosem volt igazi otthona. Fiatalkora ellenére már hétszer költözött, édesapja elhagyta, édesanyja lemondott róla. Új, önálló életet próbál magának felépíteni, hogy soha többé ne kelljen...
Carlos arcán érzelmek hadát láttam átsuhanni: döbbenet, kétség, értetlenség... de mintha valami más is megbújt volna ezek között: öröm?
- Ez... ez hogy lehet? - simította ujjait az arcomra - Igazi vagy egyáltalán, te lány? - Én csak... sosem jutottam el addig senkivel... Nem úgy alakult az élet számomra.
Éreztem, hogy egy könnycsepp gördül le az arcomon. Cikinek éreztem magam. Ha Carlos megtudja, milyen elbaszott is igazából az életem... - Jaj Sofia! Ne, ne sírj kérlek! - nyúlt a könnyem után Carlos - Nem tudom, mi történt veled pontosan, de tudok várni rád... és ha készen állsz én itt leszek, hogy megoszthasd velem.
Nem hittem a fülemnek. Ilyen létezik? A döbbenet mostmár az én arcom kiegészítője volt. - Carlos, azt szeretném, hogy te légy nekem az első... - és itt öntött el a pír teljesen a fejem búbjától a lábujjaim hegyéig.
Carlos a plafonnak emelte arcát majd egy lehengerlő mosolyra húzta dús ajkait, szemei csak úgy csillogtak, én pedig ebben a pillanatban tudtam, hogy ez a férfi lesz a vesztem.
• CARLOS SZEMSZÖGE •
Sofia szavai visszhangoznak a fejemben. Létezik ilyen nő? Őszintén nem tudom mi történhetett vele a múltban, de érzem hogy ártatlansága mögött rengeteg szomorúság rejtőzik... Meg kell tudnom mindent, de most... más dolgom van. Itt fekszik alattam, gyönyörű szemei a vesémig hatolnak, selymes szép haja hullámokban terül el a párnán. Figyelmem nem kerülik el kerek mellei sem, bimbói csak úgy hívogatnak a fehér ruhája anyaga alól. Majd én bevezetem őt a testi örömök világába... a jövővel ráérünk foglalkozni később is. A szám már teljesen kiszáradt. Úgy döntök, még egy utolsó esélyt adok neki a menekvésre.
- Biztos vagy benne, mi Sofia?
A mindig magában kételkedő angyalom a lehető legmagabiztosabban válaszolt: - Igen, biztos. - Rendben, de lassan csináljuk. Lépésenként. - Mire gondolsz? - Érintetted már meg magad, Sofia? - Mármint hol? - nézett rám értetlenül - tudod Carlos, én is szoktam mosakodni meg be is szoktam magam kenni testápolóval...
Nem tehettem róla, de nevetnem kellett. Imádom. Imádom, hogy ilyen ártatlan...
- Úgy értem... - közben szépen lassan kezem felfedezőútra indult a teste vonalán. Amikor a szoknyája széléhez értem szépen felhajtottam azt, közben pedig egyszer sem megszakítva a szemkontaktust. Ujjammal végigsimítottam a csipkés anyaggal takart domborulatán, Sofi arca szinte felragyogott - itt, Sofia. - Nem - lehelte. - És itt? - vezettem kezem melleihez, az anyagon keresztül pedig óvatosan megérintettem a bimbóját. - A-a - nyögte a számba, én pedig azt éreztem itt élvezek el azonnal. Megőrjített - de kérlek mutasd meg nekem, Carlos!
Én pedig pontosan ezt tettem. Megérintettem őt ott, ahol még soha senki előttem. Ez pedig kurva nagy büszkeséggel árasztott el.
Oups ! Cette image n'est pas conforme à nos directives de contenu. Afin de continuer la publication, veuillez la retirer ou mettre en ligne une autre image.
