-Brúnó elkapta a kormányt! Ha nem tette volna akkor belétek ment volna a kamion és mindketten meghaltok. Így egy kisbusszal ütköztetek ami a Brúnó felőli oldalon csapódott be. magyarázta apa.
-Nem nem neeem. bőgtem a fülemet betapasztva a kezemmel, hogy ne keljen hallanom.
Próbáltam felidézni az eseményeket de csak addig jutottam amikor énekeltünk.
Lacira néztem aki valamilyen zenét kezdett el dúdolni, hogy elnyomja a bömbölésem hangját. Ahogy dúdolt villámcsapás szerűen tört rám az a végzetes néhány másodperc. A reflektor, a kamion, a sikításom, a kezem a kormányon...a sötétség. Még jobban zokogni kezdtem már ha ez lehetséges egyáltalán. Szúrt a mellkasom, úgy éreztem mint akit fojtogatnak és kapkodva vettem a levegőt.
-Én... próbáltam kinyögni.
-Én... kapkodtam tovább a levegő után.
-Pánikroham! Figyelj minden rendben, oké? Semmi baj! Nézz rám! Lélegezzünk együtt!
Be - ki, be -ki ez az be -ki. ült az ágyam szélére Laci.
-Én öltem meg! sírtam.
-Jézusom miket beszélsz! tette a mellkasára a kezét.
-Én öltem meg! ÉN ÖLTEM MEG! ÉN ÖLTEM MEG! kiabáltam miközben csak egyre folytak a könnyeim.
-Én rántottam el a kormányt nem Brúnó. mondtam ki mire érezhetően fojtós lett a légkör mindenki számára.
-Az én hibám! Csak az enyém! Nekem kellett volna meghalnom. mondtam mire Laci magához rántott egy ölelésre. A hasam majd szétszakadt de a lelkemnek jólesett.
-Jó napot Kloé, Dr. Sárközy Richárd vagyok, a kezelőorvosa. Először is őszinte részvétem a barátja miatt. Itt van nálam a lelete és a labor eredményei, amiket ismertetni jöttem de ne aggódjon még fogunk találkozni egy párszor. tért vissza a doki mikor már kicsit elapadtak a könnyeim.
-Az állapota igen életveszélyes volt, egy éles tárgy szúródott a hátába 2 centi választotta el attól hogy nyaktól lefelé lebénuljon. Egy könnyed agyrázkódás is érte. Ezen kívül a méhe is megsérült ezért ki kellett vennünk. Mindkét operáció sikeres volt, szép esélyei vannak a felépülésre. A baleset az elvetélését is jelentette, és az operáció miatt nem tud majd újra teherbe esni ami ilyen fiatalon mellbe vágó tudom... mondta volna még tovább de nem bírtam.
-Mi? kérdeztem elakadó nyelvel.
-Ezt én se értettem jól. pislogott anya.
-Mi a geci. nos igen Laci csak ennyit tudott hozzá tenni.
-A kishölgy állapotos volt, olyan 4-5 hetesre tenném.
-Az nem lehet. sírtam a lelkem legmélyebb bugyrából, miközben az embertelenül fájó hasam fogtam.
-Doktor úr kérem beszéljük meg kint a továbbiakat mert szerintem ez sok így egyszerre. kérte anyám azt ajtó kilincset szorongatva.
-Rendben. bólintott az orvos, aki után a szüleim is elhagyták a termet és Lacival maradtam.
.
.
.
Sziasztok köszönöm a jelzést hogy vártátok a következő részt. Ez könyvem nem produkál olyan számokat mint a többi munkám ezért azt hittem nem tetszik nektek, de ha nem így van szóljatok aktívabb leszek.🩷
