Inkognító

5. Barni

Tod: Amúgy mivel foglalkozol? Gondolom már nem tanulsz.

Barni kissé meghökkent a kérdés láttán. Eddig nem igazán feszegették az ismerkedés határait. Ha néha becsúszott egy-egy személyesebb téma vagy egy-egy flört, az nem volt teljesen ismeretlen, de sosem tettek fel egymásnak konkrét kérdéseket. És leginkább az lepte meg a fiút, hogy pont Tod az aki kezdeményezett. Eddig biztos volt benne, hogy az indokolatlan érdeklődése a fiú iránt teljesen egyeirányú... Viszont talán mégsem. Miért van az, hogy annyival könnyebb megnyílni egy idegennek, mint az embereknek saját maga körül? Pedig még csak teljes mértékben őszinte sem lehet.

B: A szórakoztató iparban dolgozom lényegében. Na és te?

Tod: Bohóc vagy vagy valami? Van egy olyan érzésem, hogy jó bohóc lennél ;)

B: Vagy valami. Bár szerintem azt a karriert letudtam gimis koromban, mint az osztály bohóca. Szép idők.

Tod: Hogyan gondolhat valaki a gimire és mondhatja azt, hogy szép idők voltak? A hideg kiráz a gondolattól is.

B: Nem szeretted?

Tod: Nem. És engem sem szerettek. Annyival jobb minden felnőttként.

B: Hát ezzel most nem tudok egyetérteni. De sajnálom, hogy nem olyan sulis éveid voltak, mint nekem. Lehet szerettél volna az osztályomba járni. Vagy egyenesen gyűlölted volna.

Tod: Legalább lett volna kin nevetni :)) De valószínűbb az utóbbi.

Barni figyelmét nem kerülte el az, hogy a kérdésére sosem kapott választ. Viszont úgy döntött, hogy nem feszegeti tovább a témát, mert akkor talán neki is meg kéne mondania, hogy pontosan hol is helyezkedik el a szórakoztató ipar széles skáláján. Ha pedig azt válaszolta volna, hogy dobos, az talán felvetett volna jópár kérdést, amit mindenáron szerett volna elkerülni.

B: Mit szoktál csinálni szabadidődben?

Ez a kérdés biztonságosnak számít, nem? futott át Barni agyán, mert annyira szerette volna közelebbről megismerni ezt a fiút. Ő sem tudta megmagyarázni, hogy pontosan mi is volt az ami ennyire vonzotta őt. Hiszen még sosem látta és mégis. Olyansmit kezdett érezni a másik fiú iránt, amit már rég nem. Ami teljesen hülyeség volt, nem? Minden napot azzal tölteni, hogy az ember egy ismeretlenre gondol, akivel úgy kezdődött a kapcsolatuk, hogy mindennek elhordták egymást. És nem mellesleg gyűlölte a zenekart amiben játszott meg igazából Barnit magát. Hogyan vonzódhat valaki hozzá hasonlóhoz? Lehet, hogy valójában csak szeretett üres köröket járni és remélte, hogy ha visszautasításba ütközik a közeledése, akkor legalább végre érezni fog valami mást is a magányon és ürességen kívül.

És igen, megint teljesen elkalandozott.

Tod: Ne nevess ki, de zenélni szoktam amúgy.

B: Miért nevetnélek ki?

Barni összeráncolta a szemöldökét, kissé értetlenül nézve a készüléket. Vajon Tod kínosnak gondolta azt, hogy zenél? Barni el sem tudott volna képzelni ennél jobb hobbit. Ő aki azt csinálta a mindennapjaiban is, ebből fizette a lakbért és a számlákat és mégis azon kapta magát, hogy a szabadidejében is új dalokon jár az agya vagy gitározgat, hogy kikapcsolja az agyát. Ha valami, akkor a zenélés nagyon is imponáló volt számára. Ta tod is zenél, akkor máris megvolt egy közös pont, valami ahonnan építkezni lehet. Sima ügy lett volna megtalálni a közös hangot. Esetleg egy randin...

A tenyerébe temette az arcát és belenevetett, mert egyáltalán nem lehetett igaz, hogy ilyeneken gondolkozik. Alig pár napja ismerte a fiút, aki utálta. Az igazi Barnit legalábbis.