A megszállott (BEFEJEZETT)

9. fejezet - A St. Constance szégyene

A hétvégém rendkívül zavaros volt. Péntekről szombatra virradóan úgy aludtam, mint a bunda, azonban amióta Gábriel betört a házamba és mindent felidézett bennem a beavatásról, le sem mertem hunyni a szememet. Vajon... ha nem látogatott volna meg, akkor is emlékeznék arra, mik történtek velem?

Végeztem még valakivel, akivel nem akartam. Mert nem én irányítottam a testemet, hanem az a féktelen gyilkos, akinek ugyanaz a neve, mint nekem. Ugyanolyan a ruhánk, az alakunk, az arcunk és a hangunk is. Nem lehet minket megkülönböztetni.

Mióta hivatalosan is az Ördög partnereként vagyok számontartva, teljesen másképp érzem magam. Az érzékeim megváltoztak, másmilyennek látom a világot. Nem tudom pontosan megmagyarázni, de mintha már nem az én személyiségem dominálna. A rosszabbik felem pontosan erről beszélt... „Egyre erősebbé válok."

A másik, ami miatt képtelen vagyok álomra hajtani a fejem, az, hogy péntek este az erdőben két óriási hibát is elkövettem. Először megöltem Regina Nesbittet (szintén öntudaton kívül), majd nagy valószínűséggel elhagytam a fegyvert, amivel ezt véghez vittem. Ugyanis kirámoltam a táskámat, miután Gábriel eltakarodott, és a kis késem nem volt benne!

Szinte tudom, hogy az erdőben maradt! Bizonyára kiesett a kezemből, amikor az, az árnydémon felkapott és elvitt magával.

Azon a snicceren két ember vére is szárad... Hogyha a rendőrség a tett helyszínén megtalálja, kétség sem férhet hozzá, hogy megyek a börtönbe! A lila-szemű kis köcsögnek annyi esze nem volt, hogy egy kesztyűt felhúzzon, mielőtt mészárlásba kezd! Megint csak engem kevert bajba! Ha úgy akarja, semmit sem fog megtapasztalni a rácsok mögötti életből!

Annyira rá vagyok erre görcsölve, hogy minden egyes elsuhanó szirénára azt hiszem, nekem szól. Tök mindegy, hogy mentő, rendőr, vagy tűzoltó. Legalább, ha lecsuknak, a megszállottnak esélye sem lesz Sátán közelébe férkőzni...

Az biztos, hogy a történtek után a St. Constance-be bemenni egy valóságos rémálom lesz. Azzal, hogy megöltem Reginát, még jobban kiéleztem az ellentétet a krémek krémje és a hozzám hasonlók között. Az eddig is látható feszültség innentől egyértelmű lesz, ugyanis Regina barátai ujjal fognak mutogatni mindenkire, aki nem tartozott közéjük, a másik oldal pedig végleg elveszti a türelmét és örömmel fogják harsogni Regina halálhírét.

Mr. Gropius hatalmas szarban lehet. Robert Nesbitt már akkor be akarta perelni az iskolát, amikor Regina mérgezéses ügye még nem is volt tisztázott. Asszem, az igazgató immár teljes mértékben elvesztette a harcot. A tény, hogy a St. Constance-nek vége lehet Regina miatt – aki köztudottan csapongó életmódot folytatott – bárkinek okot adhat rá, hogy ártson neki. Regina rengeteg életet tett tönkre, senki sem gondolna arra, hogy pont Molly juttatta őt a kórházba.

Még ha én tudom is, mi történt, valószínűleg senki sem hinne nekem. Az egész iskola tudja, hogy Molly és én utáljuk egymást. Bármit képes lenne megtenni azért, hogy a mérgezést eltussolja, vagy engem rakjon az ő cipőjébe.

Nem mintha számítana. Regina meghalt, már nem érdekel senkit a mérgezéses eset.

Ha így fogom fel a helyzetet, kevesebb a lehetőség arra, hogy lebukjak. Regina végül is pénteken halt meg, ma hétfő van. Hogyha valóban ott hagytam volna a sniccert, a rendőrség már keresett volna. A fegyveren maradt ujjlenyomatok miatt időbe sem telt volna, hogy megtaláljanak. Valószínűleg a Pokol bugyraiban úszkál, majd Sátán és a démonjai elcsámcsognak rajta.

Kicsit fellélegezve keltem ki az ágyamból egy nyújtózást követően. Van még esélyem a megszállottal szemben! Nem fog olyan egyszerűen kibaszni velem, ahogy azt szeretné.