A megszállott (BEFEJEZETT)

13. fejezet - A két megszállott

Éjfél.

Az ingaóra pontosan ennyit mutatott, amikor felcsendült. Olyan hangos volt, mintha közvetlenül mellettem szólt volna, pedig a szoba másik végében állt, tőlem jó pár méterrel odébb.

Akármennyire is próbálkoztam az alvással, egyszerűen nem ment. A telihold túl fényes volt, amint bevilágított az áttetsző függönyökön keresztül. A matracom túl kemény, a párnám túl lapos. A szoba pont annyira tágas, hogy azt higgyem, valaki folyamatosan figyel engem.

Odakint csend honolt, azonban a fejemben zúgó hangok megakadályozták, hogy egy másodpercre is lehunyjam a szemem.

Ez borzasztó. Lassan három órája, hogy nyugovóra tértünk és még egy szemernyit sem aludtam. Bezzeg Mary azonnal beájult, amint átlépte a szobája küszöbét. Sejtettem, hogy én leszek az, aki majd virrasztani fog...

Habár igaz, hogy Maryt fele annyi gondolat sem üldözi, mint engem. Nem tapadt rá a tanára a szupermarketben, hogy furcsaságokat mondjon neki és nem ijesztett rá a testőre azzal, hogy majd este meglátogatja. Ha több eszem lett volna, mindezt elmondtam volna neki és akkor most nyugodtan aludhatnék!

Bár... talán jobb is, hogy Gretát nem említettem neki. Őszintén, megöl a kíváncsiság, hogy mit akarhat tőlem annyira.

Lehet, valójában nem is fog meglátogatni. Pusztán szórakozott velem, mert viccesnek találta. És tényleg az, hogy egy ilyen bolondsággal át tudott verni. Ha jönni akart volna, már rég itt lenne. Mondjuk, azt nem tudom továbbra sem, hogy egy kis nevetésen kívül neki ebből mi haszna származott.

Jobban is tenném, ha kikapcsolnám az agyamat és nem foglalkoznék semmivel. Regina ügye lezárult, mindkét fél halott, aki bármit is fel tudott volna hozni ellenem. Emellett a St. Constance közelébe sem kell mennem egy ideig. Minden probléma megszűnt létezni. Nincs miért aggódnom.

Mmmm... mi ez? Minthogyha... valaki a fülcimpámat nyalná...

Végigfutott rajtam a hideg. Éreztem, hogy a mellbimbóim megkeményednek.

Könnyed sóhajt engedtem szabadjára, miközben elterültem a hűvös lepedőn. Az enyhén érdes nyelv átvándorolt a fülemről a nyakamra.

Nem tudtam, ki akar nekem ennyire felfűtött álmokat okozni, de kényszert éreztem rá, hogy a fenekébe markoljak és a felsője alá nyúljak. Puha bőrrel érintkeztek az ujjbegyeim, amik egyre feljebb és feljebb siklottak. Olyan selymes volt, mintha az illető mindennap tejben-vajban fürdene. És az illata... epres?!

A kezeim egy melltartó pántjával ütköztek. Egy melltartóval!

Rögvest felnyíltak a szemeim, az összes álom kiszállt belőlük. Szőke fürtök borították be a mellkasomat, vékony ujjak cirógatták a bőrömet a hálóingem alatt.

– Oh, felébredtél?

Angyali hang, hatalmas kék szempár... ez Greta!

Felsikoltottam és olyan gyorsasággal pattantam ki az ágyból, hogy kis híján orra buktam.

– Így már értem, miért feszültél be annyira. – biggyesztette az ajkait. – Pedig olyan jól ment!

Ez... ez meg mi a fasz volt?! Azt hittem, álmodok! Ez tényleg megtörtént?! Ez az abnormális nő nyalogatott engem álmomban?!

Képtelen vagyok a szemébe nézni. Az arcom olyan forró volt, hogy azt hittem, menten lángra kap. Muszáj voltam eltakarni a hajammal...

– Minden rendben? – törte meg a kínos csendet.