Vargabetűk után (Hét év nélküled II.)

#10. Daylight

„One step closer, I'm feeling fine

Getting better one day at a time

I'm moving forward, it's all in my mind"

Gossip - Move In The Right Direction (2012)

***

A január csendesen telt, Dia szinte beköltözött az egyetemi könyvtárba. Lenyelte azt a kezdeti undort, ami az épület elé érve felbugyogott a gyomrában. Miközben Jake-re és Gabe-re várt, az üvegajtót fixírozta. Az első pár napban folyton attól tartott, hogy András majd kilép rajta és megpróbálja magyarázni a bizonyítványát.

- Hú, de korán ideértél, Diana! - Jake jókedvű, nevetős hangja váratlanul tört be Dia borús gondolatai közé.

- Ja, hát korábbi vonatot értem el, és azt gondoltam, hogy bemegyek valahova egy kávéért, de aztán rájöttem, hogy mégsem kívánom - húzta el a száját a lány.

- Beteg vagy? – A fiú kikerekedett szemekkel nézett rá. - Igen, mintha kicsit sápadtabb lennél...

- Nem, csak... - Dia mély levegőt vett. Úgyis be kell avassa a fiúkat a dologba. - Csak nemrég szakítottam Drew-val.

- Ijj, hát sajnálom – húzta el a száját Jake. – Megkérdezhetem, hogy mi történt?

- Amíg otthon voltam, ő szépen megcsalt.

Nem is volt végül olyan nehéz kimondania a dolgot, mint ahogy azt elképzelte. De tény, hogy ennyire nyíltan ott a könyvtár előtt hangzott el a szájából először az, ami történt, mintegy groteszk keretet adva a kapcsolatuknak.

Dia legnagyobb meglepetésére a fiú arcán a kezdeti döbbenetet a harag váltotta fel.

- Akarod, hogy megverjük? A srácokkal, akikkel órán szoktunk ülni. Tuti benne lennének.

Dia majdnem felnevetett.

- Köszi, nagyon kedves vagy, de semmi szükség rá, hogy összekenjétek magatokat értem. Ez a pasi még azt sem érdemli meg, hogy kapjon párat a képébe.

- Ki nem érdemli meg, hogy megverjék? – kérdezte Gabe, miközben lepacsizott Jake-kel. – Szia, Diana!

- Szia, Gabe! Drew-ról van szó, épp most meséltem el Jake-nek, hogy szakítottunk, mert megcsalt.

- Fú, sajnálom. Akarsz inkább kávézni tanulás helyett?

Az, hogy Gabe, aki szinte a könyvtárban élt, ezt mondta, hatalmas szó volt a lány számára.

- Nem, dehogy. Nekem a tanulás ilyenkor felér egy terápiával – legyintett Dia. Igyekezett a szakítását súlytalanná tenni a többiek előtt. – Különben is, nem volt valami hosszú életű a kapcsolatunk, jó, hogy nem pazaroltuk sokáig egymás idejét.

- Na ez, látod, szerencsés – bólintott Jake.

- Igen, valóban az. De akkor talán menjünk be. Rhináék is jönnek majd később, azt írta, ne várjuk meg őket, majd fent találkozunk velük. – Gabe udvariasan kinyitotta Dia előtt a könyvtár üvegajtaját.

***

Dia lopva pillantott a terem másik felében ülő haverjára. Jake lázasan körmölt a feladatlapra. Az előadóban olyan csend volt, hogy tisztán hallani lehetett, ahogy a tollak hegyei súrolták a papírokat. Három ismeretlen tanár rótta a köröket a teremben. Az egész azzal kezdődött, hogy táskáikat, óráikat és telefonjaikat a terem elejében elhelyezett hosszú asztalon kellett hagyniuk, csupán írószereket vihettek magukkal az előre kijelölt ülőhelyekre. A lány számára ez mind újdonság volt, ahogy az is, amikor a feladatlapok halványrózsaszín előlapjának sarkát le kellett ragasztani, miután felírta rá a nevét. Sehova máshova nem volt szabad a nevét leírnia, erre külön felhívták a figyelmüket.