Ölnék Érted! /T.Danny ff./

6. Ízlik Az Utolsó Vacsorád?

Dani

- Lépned kellett mi?- Néztem Kevinre.- Jó szar lépés volt. Szar lépés.- Fordultam fejjel az égő autó felé. Megfordultam és ott állt Sólyom, és egy pisztolyt tartott Zsuzsi fejéhez.

- Daniel, megmondtam, hogy szenvedni fogsz.- A vér megfagyott az ereimben. A fegyverét a még mindig háttal álló Kevinre célozta és lelőtte.- Hoppá.- Célzott újra Zsuzsira. Nem tudtam megszólalni. Nem bírtam mozdulni. Tehetetlen voltam. Meghúzta a ravaszt.

- Ne!- Keltem fel.

- Hé, csak álmodtál.- Simogatta a hátamat nyugtatóan Zsuzsi.- Feküdj vissza.

Nehezen sikerült vissza aludni. A szívem hevesen vert. Olyan valóságosnak tűnt. Napok óta kínoznak az ilyen álmok. Ennek véget kell vetnem.

Másnap délután nálam gyűlt össze a csapat.

- Holnap este lecsapunk. És végzünk vele.- Mondtam határozottan.

- Van konkrét terved is vagy csak lerohanjuk?- Kérdezte Viki.

- Brúnó.- Néztem rá.

- Figyelem egy ideje a környéket. 2 őr áll a bejáratnál. Őket leszedjük tetőről. Bent össze vissza járkálnak a fegyveres emberek. És ha őket kiiktatjuk, jöhet a főfogás.

- És mi van a kamerákkal?- Kérdezte Zsuzsi.

- Azokat is leszedjük.

- Mindenkinek világos?- Néztem körbe.

- Nyírjuk ki a rohadékot.- Állt fel Kevin.

- Akkor holnap este itt találkozunk.

Mindenki elment, bele értve Zsuzsit is.
Miután full fekete szettbe öltöztem az irodámba mentem, beírtam a széfnek a kódját és kivetten belőle a fegyveremet. Elszánt voltam. Kinyitottam a garázst és levettem a terepjáró kulcsát.

- Tudtam, hogy egyedül mész.

- Kevin.- Fordultam felé.- Ez az én saram, magamnak köszönhetem. Nem engedem, hogy kockáztassátok az életeteket miattam.

- Veled megyek.- Mondta határozottan.- Nincs csapat, nincs Zsuzsi, csak te és én. Ahogy régen.- Tette vállamra a kezét.

- Oké. Jöhetsz. Szállj be.- Ültem be a kocsiba. Miután ő is be ült elindultunk.

- Van valami terved, hogy akarod vagy improvizálsz?

- Improvizálásban jó vagyok.- Vontam vállat.- Itt leparkolunk és oda lopakodunk.- Állítottam le 1 utcával odébb a kocsit.

A bejáratnál nem állt senki.

- Biztos jó helyen vagyunk?

- Igen. Menjünk.- Óvatosan benyitottam a raktárba. Sehol senki. Tovább mentünk és egy asztalnál evett.

- Már vártam mikor jöttök.- Mosolygott ránk.

- Ízlik az utolsó vacsorád?

- Csak ennyi? Ennyire tartotok?- Vett elő egy bombát.