Ölnék Érted! /T.Danny ff./

13. Minden Rólunk

Dani

- Ugorj!- Kiabáltam Zsuzsinak amikor Vajk elkezdte rángatni a kormányt. Egy pillanatig hezitált utána a kocsimra vetette magát. Lelassítottam majd miután megálltam egyből kipattantam az autóból.- Jól vagy?- Segítettem le a motor háztetőről. Zsuzsi csak bólogatott.

- Megmentettél.- Nézett végre rám.

- Ha kell meg is halok.- Fogtam meg a bal kezét.

- Mindenki egyben van?- Szólalt meg Vivi a fülesben amitől kicsit megilyedtem. Az előttem ülő lány pedig csak jót szórakozott ezen.

- Igen. Találkozzunk nálam.- Mondtam.- Gyere.- Emeltem le Zsuzsit a földre. A kocsi jobb oldalához vezettem és kinyitottam neki az ajtót. Miután beszállt én is be ültem a kormányhoz és elindultam haza. A feleségemmel aki fél éve még azt hittem halott.

- Mi a neved? És mi ez az egész? Mert semmit nem értek.- Kérdezte a semmiből. Kicsit rossz érzéssel töltött el, hogy nem emlékszik semmire.

- Mindent elmondok de ma pihenned kell. Holnap mindenre választ adok.- Simogattam meg a karját bíztatásképp.- A lényeg, hogy biztonságban vagy.- Mondtam, de ezzel inkább magamat nyugtattam.

Az úton többet nem beszéltünk. El volt a saját gondolataiban. A házam előtt kiszálltunk a kocsiból.

- Nem ismerős? - Kérdeztem. Válasz képp lehajtotta a felyét.
Felmentünk az irodámba ahol már mindenki ott volt. Kevin egyből felpattant.

- Zsuzsi! Istenem hugi.- Ölelte át szorosan, a lány csak zavartan óvatosan ölelte vissza.

- Haver...- Toltam el finoman.- Nem emlékszik, semmire.

- Oh...a bátyád vagyok, Kevin.- Mondta kicsit szomorúan.- Ők a csapat többi tagja, Brúnó, Viki, Gaben, és Vivi.- Mosolygott az utóbbira.

- Hát én..nem is tudom mit mondjak.- Bámulta a talajt Zsuzsi.

- Gyere.- Húztam el onnan.- Itt a fürdő, fürödj le.- Mondtam és adtam neki egy türölközőt is.- A szoba ez itt jobbra, a szekrényben vannak a ruháid.

- Oké.

Zsuzsi

Miután nem tudom ki magamra hagyott a fürdőszobában a gondolataimmal, elkezdtem levetkőzni és beálltam a zuhany alá.

Furcsa, hogy ők mindent tudnak rólam én pedig még a férfi nevét sem tudom. Ismerősnek kéne lennie a háznak de egyáltalán nem az. Mint kiderült az egyik férfi a testvérem is. Remélem holnap mindenre választ kapok. Zavarosak a dolgok.

Magamra csavartam a türcsit amit kikészített nekem a srác és átmentem a szobába. Hatalmas ágy, nagy fehér szekrény. Nyitogatni kezdtem a szekrény ajtajait mire megtaláltam a ruháim. Felvettem egy bugyit, rövid nadrágot és volt egy bazinagy fekete póló amit magamra húztam. Le ültem az ágyra ami meglepően kényelmes volt. Vajk bázisán kemény volt az ágyam, de ez puha. Amíg ezen gondolkodtam kinyílt az ajtó.

- Szia.- Lépett be rajta a magas férfi és elmosolyodott.- A pólóm.

- Basszus, nem tudtam...máris keresek valami mást.- Álltam fel, hogy a szekrényemhez menjek. Rohadt ciki volt.

- Ezt még régen neked adtam. Már a tiéd.- Állította meg a kezemet. Kicsit megnyugodva vissza ültem az ágyra.

- Igazából még a nevedet se tudom.- Hajtottam le a fejem.

- Dani.

- Mondtad, hogy pihenjek de nem tudok. Szét robbanna fejem a sok kérdéstől és gondolattól.- Mosolyogtam zavartan.- Én semmit nem tudok rólad, te viszont mindent tudsz én rólam.

- Mit szeretnél tudni?- Kérdezte miközben levette a zakóját.

- A történetünket.

- Kevinnél voltam egyik nap.- Kezdett bele de közbe vágtam.

- Kevin a tesóm, ugye?

- Igen. Szóval, játszottunk és ezzel felkeltettünk, aztán nagyon csúnyán néztél.- Nevetett.- El kellett játszanod egy est miatt, hogy a párom vagy. És egymásba szerettünk. De elvesztettelek.

- Hogyan?

- Elmentem Kubába a szüleimhez, és Kevin hívott, hogy meg...meghaltál.- Mondta nehezen. Meghaltam.- Aztán fél évvel később rád találtunk.- Az ingjét levette és a nadrágjától is megszabadult majd le ült az ágyra ő is. Akaratlanul végig néztem a testén.

- Hogy haltam meg?

- Tudod, nagy versenyző voltál már akkor is, zsinórban nyerted a versenyeket. Amikor egy ilyen napon mentél haza, valaki neked ment, felborított az autójával és...- Nem fejezte be. Nem is kellett.- Valószínű ezért nem emlékszel semmire.

- Sajnálom.- Érintettem meg a vállát.

- Mit szeretnél tudni még?- Kérdezte egy sóhajtás után.

- Említetted, hogy megmentettelek egyszer. Hogyan?- Kérdésemre aranyos mosoly terült szét az arcán.

- Az ellenségem az embereivel megtámadott, vállon és hasba találtak, amikor ketten maradtunk Sólyommal, ő erősebb volt, épp agyon akart lőni de te gyorsabb voltál.

- Ez annak a nyoma?- Érintettem meg a jobb oldalán egy heget.

- Igen.

- Mesélj még.- Mondtam kisebb izgazottsággal.

- Te voltál életem legjobb döntése. Az első csókunktól kezdve tudtam, hogy téged nekem szánt a sors. A leggyönyörűbb, legokosabb nő csakis az enyém volt. Az egyetlen sebezhető pontom.- Mesélte végig a szemembe nézve. Borzalmasan éreztem magam attól, hogy nekem ezek nincsenek meg.

- Sajnálom, hogy elvesztek az emlékeim rólunk.- Mondtam de félbe szakított azzal, hogy a mutatóujját a szám elé tette. Egy pillanatik mintha elgondolkodna aztán ujja helyére a szája lép és lassan, érzelmesen megcsókól.