Zsuzsi
Eltelt egy jó pár hónap. Úgy tűnt végre nyugalomban élhetünk. Olyan érzés mintha vissza kaptam volna az életemet és minden a régi lenne ahogy Dani is mondta.
Az elmúlt hónapok nem voltak unalmasak. Kevin és Vivi össze házasodott. Egy két komolyabb rendőrségi ügyben besegítettünk.
És 1 hónapra elutaztunk Costa Ricára Danival kettesben.
Most itt fekszem a hotel szobánkban hozzá bújva.- Tudod...néha azon gondolkozom, milyen jó apa lennél.- Néztem fel rá. Csillogó szemekkel érintette meg a hasamat.- Nem nem, nem vagyok terhes.- Nevetek.
Dani elmosolyodott, és egy puszit nyomott a homlokomra.
- Még van időnk - mondta halkan.
- Tudom - suttogtam vissza. - De néha annyira elképzelem a jövőnket. Te, én, és... talán egyszer egy kicsi Dani vagy Zsuzsi. Nem igaz? - Nevettem, és még szorosabban bújtam hozzá.
- Egy kicsi Zsuzsi? Az lenne az igazi kihívás. - Kuncogott.
- Volt valakid amíg én...megvoltam halva?
- Zűrös voltam. Bármit megtettem, hogy a gyász enyhüljön...konkrétan nem volt senkim, csak ilyen egyéjszakások részegen.- Mesélte. Nem voltam dühös vagy féltékeny. Azt hitte meghaltam, mindenki azt hitte.
Másnap reggel Dani elment reggelit hozni én pedig addig rendbe szedtem a lakosztályunkat.
Épp végeztem a konyhával amikor visszaért.
- Na mit hoztál?- Mentem felé mosolyogva.
- A kedvencedet.- Tette le az asztalra és nekem esett. A falnak nyomott miközben csókolóztunk és letépte magáról a trikóját.
Dani
Reggel szokásosan elmentem venni reggelit amikor leszólított egy nő.
- Elnézést! Tudna segíteni?- Kérdezte az autója motorháztetőjéből kinézve.
- Persze.- Mentem közelebb.
- Nem indul ez a tragacs. Nemis értem.- Mondta nevetve. Elkezdtem átnézni mi lehet a probléma.- Ide valósi?
- Jó lenne, csak nyaralni vagyok a feleségemmel. Hát maga?
- Minden reggel a sarki boltban vásárolsz? A feleséged kedvencét minden reggel 9kor.- Nekem ez nem tetszik.
- Hiányzik az egyik gyertya.- Egyenesedtem ki.
- Tudom.
- Ki vagy te?- Tettem karba a kezem.
- Szükségem van rád Dani. Munkát ajánlok.- Lépett közelebb.
- Nem dolgozok senkinek, neked sem.
- Adok egy kis motivációt.- Vette elő a telefonját és mutatott egy képet.- Én jól meggondolnám a helyedben. Hívj fel.- Tett a nadrágzsebembe egy szetlit amin gondolom a telefonszáma volt.
>>>
Eltelt egy pár nap, már haza jöttünk Costa Ricáról. Igazából semmi más nem jár a fejemben mint az a nő, és amit mutatott.
- Mi van veled?- Került a hátam mögé Zsuzsi és elkezdte masszírozni a nyakam.- Napok óta komor vagy és alig beszélsz velünk.- Ó drágám ha tudnád, de nem mondhatom el.
- Biztos csak valami érzelmi idő eltolódás, ne aggódj rendben vagyok.- Engedtem meg egy mosolyt amit a tükörben látott.
- Oké.- Engedte le feszült vállait majd elkezdetr vigyorogni.
- Ajaj, mit tervezel?- Nevetve elszaladt a fürdőbe majd valamivel a kezében vissza.- Nem.
- Légyszii.- Nézett rám csillogó kiskutya szemekkel. Nemlegesen ráztam a fejem mire lebiggyesztette az ajkait. Lemondóan sóhajtottam mire bezsongott. Nevetve mögém mászott, én pedig az ölébe döntöttem a fejemet.
- Mindig te nyersz.- Simogattam meg nevetve a combját.
- Tudom.- Büszkélkedett.- Na csukd be a szemed és ne vigyorogj most.
- Igenis főnökasszony.- Tettem amit kért és komoly arcot vágtam ami kuncogásra késztette.
Egyszercsak megéreztem a hideg krémet az arcomon. Lassan de határozottan kente. Idővel kezdtek ellazulni az izmaim ami eddig fel sem tűnt mennyire befeszültem.
- Ha valaki azt mondja nekem évekkel ezelőtt, hogy egy nő arcmaszkot tesz rám, kiröhögöm - válaszoltam lazán, miközben próbáltam nem megmozdulni.
- Na, látod? Mennyit fejlődtél mellettem. - nevetett fel, és egy puszit nyomott az orrom hegyére.- Ugye, hogy nem rossz...
- Bevallom, egészen élvezem.
YOU ARE READING
Ölnék Érted! /T.Danny ff./
FanfictionTe élnél a milliárdos testvéreddel? Nem kell semmiért sem megdolgoznod, csak élvezed a gazdagságot. Kövesi Zsuzsi a testvérével lakik aki kőgazdag. Azt nem tudja a lány, hogy Kevinnek honnan van ennyi pénze de már hozzá szokott ehez a kényelmes él...