20. Furcsa Idegen

137 6 0
                                    

Zsuzsi

Eltelt egy jó pár hónap. Úgy tűnt végre nyugalomban élhetünk. Olyan érzés mintha vissza kaptam volna az életemet és minden a régi lenne ahogy Dani is mondta.

Az elmúlt hónapok nem voltak unalmasak. Kevin és Vivi össze házasodott. Egy két komolyabb rendőrségi ügyben besegítettünk.

És 1 hónapra elutaztunk Costa Ricára Danival kettesben.
Most itt fekszem a hotel szobánkban hozzá bújva.

- Tudod...néha azon gondolkozom, milyen jó apa lennél.- Néztem fel rá. Csillogó szemekkel érintette meg a hasamat.- Nem nem, nem vagyok terhes.- Nevetek.

Dani elmosolyodott, és egy puszit nyomott a homlokomra.

- Még van időnk - mondta halkan.

- Tudom - suttogtam vissza. - De néha annyira elképzelem a jövőnket. Te, én, és... talán egyszer egy kicsi Dani vagy Zsuzsi. Nem igaz? - Nevettem, és még szorosabban bújtam hozzá.

- Egy kicsi Zsuzsi? Az lenne az igazi kihívás. - Kuncogott.

- Volt valakid amíg én...megvoltam halva?

- Zűrös voltam. Bármit megtettem, hogy a gyász enyhüljön...konkrétan nem volt senkim, csak ilyen egyéjszakások részegen.- Mesélte. Nem voltam dühös vagy féltékeny. Azt hitte meghaltam, mindenki azt hitte.

Másnap reggel Dani elment reggelit hozni én pedig addig rendbe szedtem a lakosztályunkat.

Épp végeztem a konyhával amikor visszaért.

- Na mit hoztál?- Mentem felé mosolyogva.

- A kedvencedet.- Tette le az asztalra és nekem esett. A falnak nyomott miközben csókolóztunk és letépte magáról a trikóját.

Dani

Reggel szokásosan elmentem venni reggelit amikor leszólított egy nő.

- Elnézést! Tudna segíteni?- Kérdezte az autója motorháztetőjéből kinézve.

- Persze.- Mentem közelebb.

- Nem indul ez a tragacs. Nemis értem.- Mondta nevetve. Elkezdtem átnézni mi lehet a probléma.- Ide valósi?

- Jó lenne, csak nyaralni vagyok a feleségemmel. Hát maga?

- Minden reggel a sarki boltban vásárolsz? A feleséged kedvencét minden reggel 9kor.- Nekem ez nem tetszik.

- Hiányzik az egyik gyertya.- Egyenesedtem ki.

- Tudom.

- Ki vagy te?- Tettem karba a kezem.

- Szükségem van rád Dani. Munkát ajánlok.- Lépett közelebb.

- Nem dolgozok senkinek, neked sem.

- Adok egy kis motivációt.- Vette elő a telefonját és mutatott egy képet.- Én jól meggondolnám a helyedben. Hívj fel.- Tett a nadrágzsebembe egy szetlit amin gondolom a telefonszáma volt.

>>>

Eltelt egy pár nap, már haza jöttünk Costa Ricáról. Igazából semmi más nem jár a fejemben mint az a nő, és amit mutatott.

- Mi van veled?- Került a hátam mögé Zsuzsi és elkezdte masszírozni a nyakam.- Napok óta komor vagy és alig beszélsz velünk.- Ó drágám ha tudnád, de nem mondhatom el.

- Biztos csak valami érzelmi idő eltolódás, ne aggódj rendben vagyok.- Engedtem meg egy mosolyt amit a tükörben látott.

- Oké.- Engedte le feszült vállait majd elkezdetr vigyorogni.

- Ajaj, mit tervezel?- Nevetve elszaladt a fürdőbe majd valamivel a kezében vissza.- Nem.

- Légyszii.- Nézett rám csillogó kiskutya szemekkel. Nemlegesen ráztam a fejem mire lebiggyesztette az ajkait. Lemondóan sóhajtottam mire bezsongott. Nevetve mögém mászott, én pedig az ölébe döntöttem a fejemet.

- Mindig te nyersz.- Simogattam meg nevetve a combját.

- Tudom.- Büszkélkedett.- Na csukd be a szemed és ne vigyorogj most.

- Igenis főnökasszony.- Tettem amit kért és komoly arcot vágtam ami kuncogásra késztette.

Egyszercsak megéreztem a hideg krémet az arcomon. Lassan de határozottan kente. Idővel kezdtek ellazulni az izmaim ami eddig fel sem tűnt mennyire befeszültem.

- Ha valaki azt mondja nekem évekkel ezelőtt, hogy egy nő arcmaszkot tesz rám, kiröhögöm - válaszoltam lazán, miközben próbáltam nem megmozdulni.

- Na, látod? Mennyit fejlődtél mellettem. - nevetett fel, és egy puszit nyomott az orrom hegyére.- Ugye, hogy nem rossz...

- Bevallom, egészen élvezem.

Ölnék Érted! /T.Danny ff./Where stories live. Discover now