7. /Túl rózsás helyzet/

144 10 4
                                    

„Elvakíthat, így vigyáznom kell,
Nehogy elveszítsem az eszem."
Marics Peti - Paparazzo (Ha nekem táncolsz)

A műszak lejártával sóhajtva fogtam meg a kulcsot és zártam be a rendelő ajtaját.

Eltoltam a forgóajtót és a korházból kiléptem a friss levegőre. A nap lemenőbe volt, de még javában az égen ontotta sugarait.

Épp indultam volna meg haza, mikor egy ismerős érces férfihangot halottam meg magam mögött, ahogy a nevem kiálltja.

— Meli, Meli — kiáltotta Peti, és próbált utolérni. Ez persze csak nehezen jött össze neki, tekintve sérülését és a kezében lévő hatalma rózsacsokrot.

— Nem gondolod, hogy a megjelenéseddel pár órát elkéstél? — kérdeztem, mikor utolért.

— Mondtam, hogy sajnálom — nyújtotta felém a csokrot megvillantva boci szemeit. Esküszöm, ha nem láttam volna, sose gondoltam volna, hogy egy ,felnőtt' férfi is tud ilyen aranyosan nézni. A rózsát kellettlenül visszatoltam a mellkasához.

— Mit is? Hogy az este után teljesen eltűntél, vagy hogy nem bírtál megjelenni egy vizsgálaton? — tártam ki a karom értetlenül.

— Aha, tehát innen fúj a szél — nevetett fel.

— Ja, faszán figyelmen kívül hagytál, miután megpróbáltál megkettyinteni — préseltem össze az ajkam.

— Nem próbáltalak megkettyinteni — nevetett fel kellettlenül — Meg azért te sem vagy egy szent, úgy másztál rám mint egy kiéhezett vadmacska — forgatta meg szemeit. — Tudod te mennyi önuralom kellett nekem, hogy ott helybe ne tegyelek magamévá? — túrt bele idegesen barna tincseibe. — Ott voltál kiszolgáltatott állapotba és úgy könyörögtél, hogy legalább érjek hozzád, mintha az életed múlna rajta.

— Kímélj meg a részletektől — fintorodtam el.

— Muszáj távol tartanom magam tőled — nézett mélyen a szemembe.

— Mért? — kérdeztem tőle szemöldök ráncolva.

— Mert kurva nehéz visszafogni magam a közeledbe — támaszkodott meg a mankóján.

— Gyere inkább üljünk le — sóhajtva néztem a lábára, majd belé karoltam és leültünk a közeli padra.

— Csak gyere el velem egy randira.

— Az előbb még távol akartál tartani magadtól — nevettem fel.

— De nem tudlak - sóhajtotta. — És ez csak egy randi.

— Előszőr hozzuk rendbe a lábad — mosolyogtam rá, kitérő választ adva. — Holnapra megüresedett egy hely, ha gondolod be tudlak rakni — ajánlottam fel.

--
~ 11 ~
--

239 words

by: GIGAHANGYA

Na itt egy újabb rész, csók, puszi mindenkinek, remélem tetszett.

Kövess be instán gigahangya_ a nevem , jövök szavzásokkal, kulissza titkokkal rádaásul előbb értesülhetsz az új részekről : )))

Doktornő, kérem! [Marics Peti] ABBAHAGYVANơi câu chuyện tồn tại. Hãy khám phá bây giờ