Doktornő, kérem! [Marics Peti] ABBAHAGYVA

3. 2 /Buli/

Kacsintott egyet, én pedig kissé zavarba jöttem és az arcom pedig erősen kipirosodott. Továbbra is engem nézett, nekem pedig teljesen olyan érzésem támadt, mintha az énekelt sor egy részét nekem szánná...

„És már nem látok tisztán, csak azt tudom,

hogy néha elakad a szó, pedig lenne mondani való,

a feszültség a levegőben kézzel fogható,

de nincs még egy ilyen pillanat, ami hozzá fogható..."

/ValMar - PONT JÓ/

Nagyot nyeltem, és tekintettem a talajt kezdem pásztázni. A szívem felvette a dal ritmusát, és a fejemmel Mesi felé kapok, aki csak vigyorgott rám, mint a tejbetök.
A koncertnek hamarosan vége akadt, a fiúk pedig elköszöntek és lejöttek, de az emberek inkább a színpadnál maradtak, és a pultnál, továbbra is, szinte csak mi voltunk.
Tekintetemmel önkéntelenül is Petit kerestem, de kellett pár percet várnom, mire barátját és az ő bicegő alakját kiszúrtam. Ahogy néztem felénk igyekeztek, én pedig a lehető legnyugodtabb arcot erőltetve magamra ittam bele, a már, harmadik piámba.
Ahogy közeledtek, úgy egyre inkább kezdtem magam úgy érezni, mint egy kis tinédzser egy elbaszott nyálas romantikus könyv elnyúlt lapjain. Pedig sem tinédzser, sem pedig egy elbaszott romantikus könyv főszereplője nem voltam, így próbáltam kicsit összeszedni magam és érett felnőtt módjára viselkedni.
- Jó újra látni magát doktornő - ült le mellém ezer wattos mosolyával.
- Magát is Péter - vigyorodtam el én is.

--
~ 6 ~
--

♪

<<<< Íme a negyedik fejezet, remélem eddig elnyerte a tetszéseteket, a véleményeteket várom komiba : P >>>>