•Lovesick•

Napszúrás

Napszúrás. Hatalmas csillag, végtelen égi óceán.
Te vagy a Nap. De nem csak az enyém. Mindenkié vagy. Olyan gyönyörű ez. A világ közepe talán nem is létezik, s akárhányszor erre gondolok, valahogy sosem vagy egyedül. Ott van minden, ott van mindenki, s te meg csak az én szemembe nem tudsz... vagyis, nem akarsz nézni.
Te vagy a Nap. Mondhatnám, hogy a mosolyod beragyogja a napokat, meg hogy csak úgy ragyogsz. És igaz is lenne, de hányan gondolják még ezt. Nem vagyok különb náluk. Főleg nem neked. Ha számodra ezek a semmiségek számítanának, talán azt gondolnád, még alábbvaló is vagyok. De te nem foglalkozol ilyenekkel. Ez szakított el vajon? A különbözőség? Hát az ellentétek nem vonzzák egymást? Talán ez a baj. Nem különböztünk. Csak én hibás voltam. Vagyok. Romlott.
Te vagy a Nap. Nem azért, amiért gondolod. Hanem... Tényleg meleget árasztasz. Mert amikor elvesznék a fejemben, csak szólnod kell. És nem is hozzám szólsz. De hallom a hangod, és olyankor valahogy megnyugszom. Kivéve, mikor hozzám szólsz. Ha teszel olyat. De olyankor is te vagy a Nap.
Te vagy a Nap. Én pedig túl közel kerültem a Naphoz. S valahogy hozzád mégsem.
Napszúrás. Hidegvérű vagyok. Kígyóvá tesz ez engem? Bizonyosan annak érzem magam melletted. Nem elég érdemesnek. Hidegvérű vagyok, hisz fagyoskodom. Akkor is, ha melegem van. A lelkem foszlik. Csak az a darabja nem, amelyben téged őrizlek. Csak az a darabja nem, amit végre szeretnék elengedni.
Hidegvérű vagyok. Hideg. Azt hittem, felmelegítesz. Megolvasztasz. Azt sem bántam volna, csak hogy tudd. Az elpárolgást. Előtte a túlontúl fagyos megrepedés lett volna a menekülés. Újjá nem lettem volna utána. De veled....
Naiv is vagyok. Közel engedtelek. Kimásztam a saját sötétségemből, s íme... Napszúrás. Megégettél. Nem voltunk képesek kiegészíteni egymást. Vagy csak talán én nem voltam képes téged. Ez a hibám. Te egész voltál, önmagadban. Én egy fél sem.
Napszúrás. Felfordul az ember hasa, s mintha fejben teljesen máshol lenne. Ezt tetted velem. Lázálom volt csupán.
Te vagy a Nap. Én meg a saját sötétségem molylepkéje.

A.n.: Szevasz tavasz! Rég nem csevegtünk. Na nem baj. Szóval... Én, kérlek szépen, ugye köztudottan csodálatos, tehetséges író vagyok, mint mind tudjuk ezt. Itt van egy kis miafene, én sem tudom. Igazából csak írkáltam, gondolatok, érzések, szóba öntve. I hope y'all like it, ha nem, az se baj, mert e' van. Enjoy ur summer!