•Lovesick•

Érted

Próbálkozom. S még így sem tűnök elégnek. Van aki viszont igen. S még nem is próbálkozik.
Próbálkozom. Nagyon szánalmas. És talán egy picit reményteli is.
Próbálkozom. Mindennel is próbálkozom. Jobb embernek lenni. Szebbnek a lelkemben, megfontoltabbnak tűnni. Talán beilleszkedni is próbálkozom.
Próbálkozom. Megpróbálok nem annyira külsőségesnek, materialistának lenni. Próbálok nem próbálni kitűnni. Neked úgyse tűnnék fel. Az e cél egyáltalán?
Próbálkozom. Magamért. Csakis értem tenni a dolgokat. De ha nem megy? Miért motiválsz akkor is, ha eltűntél? Ott vagy az ifis alkalmakkor a szoba másik felén, szinte velem szemben. Azt is próbálom, hogy ne nézzek folyton oda, de az se legyen feltűnő ugye. Azért teszem ezt mert nem sikerült az első próbálkozás. Ne legyek a látókörödben. Mondjuk... Nem mintha általában ott lennék.
Próbálkozom. Meg akarom kapni az én okomat. Azt az okot, amiért saját magamért kerülnék minden héten a pszichológustól hazafelé olyan nagyot. Mert hisz... Ha tudnád mit csinálok, tudnád azt is, miért teszem. Magamért, ugye...
Próbálkozom. Próbálom elengedni ezt az egészet. Szerinted mennyire ment ez eddig? Neked valójában igen szuperül, ahogy látom. Fáj. Az is lehet, örülök, hogy fáj. Fogadni mernék, neked akkor jobban fájt. De se te, se senki más nem haragszik rám. Most végre visszakapom. Megérdemlem. Csak annyi a különbség, én tudtam legalább, bántalak. Te nem hiszem, realizálod.
Próbálkozom. Neki viszont nem is kell. Valahogy csak jobb. Csak... Más. Jó értelemben. Rajta a kedvenc bandátok logójával díszelgő póló van. Rajtam meg valami top. Szánalmasnak érzem magam. Kellemetlennek. Mintha tényleg materialista lennék. Ha egymás mellé állítanának most, hogy válaszz... Tudom, kicsinyes dolog ezt mondanom. Csak az a baj, hogy ha ez egy fél éve történt volna így, akkor sem én lettem volna.
Tavaly ilyenkor voltak ismerőseid, akik úgy ismertek "Maybe" vagy éppen "Hamarosan". Egy fél éve a közös ismerőeink előtt pedig a "Reméljük" voltam. Most is az vagyok. Csak most a reméljük békén hagy már, s leakaszkodik rólad. De ők sem utálnak engem. Megteszem én azt helyettük is. Anyud szerint még mindig édes vagyok. És az a lány, aki mindig olyan szomorúnak tűnik.
Próbálkozom nem sírni annyit a templomban. Egyszer úgy kikészültem szentség imádáson, elszégyelltem magam. Azt mondta a Pünkösdi búcsún a pap, a sírás a Szentlélek munkálkodásának a jele. Hát... Dolgozik egy darabja. S én addig csendben letörlöm a kulcscsontom, mert egész misén nem mertem a könnyeim felitatni. Ő pedig már melletted van, s segít eltenni a szintit.
Próbálok nem olyan ingatagnak lenni. S próbálkozom bocsánatért esdekelni, hogy mégis az vagyok.
Próbálkozom, érted? Próbálkozom érted.