•Lovesick•

Kettő kell

Sok dologhoz kettő kell. Ahhoz, hogy mi ne lehessünk, egyedül csak én kellettem.
Kettő kell. Kettő kell ahhoz a játékhoz, hogy "Gyere, szökjünk meg". Egyik hív, a másik megy.
Kettő kell. Mi hárman voltunk a fürdőben. Két lány, na meg én. Mindketten tusoltak. Én a hajamat beállítani mentem be. Mikor a szobába visszamentem, s szembe jöttél velem, röhögtél rajtam. Vagyis... Talán velem is egy picit. Viszont mikor végre valamelyest állt is a hajnak csúfolt kóc a fejemen, már nem figyeltél ide. Inkább utána mentél. Nem hívott, de várt.
Kettő kell. Talán tehetséged van hozzá. A leg privátabb, intimebb pillanataiban látsz. Ez űzött el téged? A vizes, kócos haj? A pizsomás csoszogás? A fájdalmamban való összegörnyedés? Lehet. Mikor Őt látod viszont úgy, akkor inkább édes. Cuki. Tudom, mert látlak. Látom a szemed, ha rá nézel. Nem stalkollak... Csak önkéntelenül is rád fordul a tekintetem.
Kettő kell. Sétálni hívtad. A buszon hallottam, ahogy a barátnőivel beszélget. Tudom, én csesztem el kettőnk közt. Nem akartam elsírni magam. Azért könnyes lett a szemem. Azt mondta, nem nézel ki éppen jól. Neki nincs olyan emléke rólad, mint nekem.
Kettő kell. Neked rohantam. Nagyjából direkt. Szinte felestél. Tea volt a kezedben, de mosollyal fogadtál. Ott, az utcafényben, az éjszaka közepén. Ha random suliban eszembe jutott, mindig elvörösödtem. Csöpögős vagyok. És nagyon elceszett.
Kettő kell. Karkötőt készített neked. Együtt zenéltek. Ugyanaz az ízlésetek. Meg a humorotok. Lelki társak vagytok. Mindenki látja.
Ketten kelletek. Ketten kelletek a tökéletes párosításhoz. Én pedig egyedül figyelem majd.
Ketten kelletek. S én egyedül törtem meg mindkettőnk.