Árnyak hangja/Larry ff./

2. fejezet

Talán éjjel egy óra lehet maximum kettő, amikor ijedten ült fel az ágyában Louis. Az egyik suttogó sikoly az ágya felett van és éppen csont törő hanggal szedi le a saját fejét. A síri csendben szinte velőtrázó a csontok reccsenése. Olyan is ez akár egy horrorfilm jelenete. A kis dög a körmeivel végig karcolgatja a csontjai egyenletes felületét, aminek olyan hangja van akár a rossz minőségű krétának, amit a tanárok nyikorogtattak anno a táblán. Összességében ez a hang csupa rossz emlékhez köti Louist. Az élete már gyerekként is szörnyű volt. A mai napig azzal nyugtatja magát, hogy ez az ő hibája. Ha ő nem dönt úgy 10 évesen, hogy benéz az apja dolgozó szobájába és nem látja meg az egyik idézést akkor most nem tartana itt. Vagyis de, de akkor legalább később élte volna meg a túlvilág lényei által okozott stresszt és traumát.

A gondolatait a kint tomboló vihar villámainak a fénye zavarja meg, ami tökéletesen elég fényt ad ahhoz, hogy lássa a lényt. Undorító. Nem is érti magát, hogy ezen még miért lepődik meg. Szinte ez a napi rutin része, de már egyre nagyobb lesz a szorongás érzése minden átkozott nap. Pontosan tudja, hogy ez a szar nem tudja őt bántani mégis egyre gyorsabban ver a szíve, és szinte paranoiásan ügyel arra, hogy semmije ne lógjon ki a takaró alól. Louis már nem is tudja, hogy mit utál jobban. A lakásban lévő lényeket vagy a benne apró darabokból egyre nagyobbá épülő félelmet. Szinte teljesen egyértelmű, hogy az utóbbit.

Kérdések és kételyek tömkelege cikázik az agyán az utóbbi időben. Mi történik, ha igaza van Niallnak? Ha ez vagy valamelyik másik dög tényleg talál rá módot, hogy bántsa őket. Vagy mi a garancia arra, hogy most nem tudnák megtenni? Az hogy még nem próbálták az nem azt jelenti, hogy nem is képesek rá. Akár mennyire is szeretné ignorálni ezt az egész helyzetet nem teheti. Sóhajtva dől vissza az ágyra majd a kezeit a szeme elé helyezi. Reggel új és tényleg működő tervvel kell előálljanak. Egyszerűen muszáj.

A csont ropogás mellett szinte halk pittyenő telefon hangjára még így is képes volt felfigyelni. Nem is igazán kell azon gondolkodnia, hogy ki írhat neki, hiszen nincsenek barátai Niallon kívül.

„Te tudsz aludni?" – jön az üzenet Nitől mire mosolyogva megforgatja a szemeit. Akár mennyire is szar a helyzet legalább nincs egyedül. Végülis lehetne sokkal rosszabb is. Valakinek meg kell védenie a kis tesóját és ő biztosan nem fog megfutamodni a feladattól.

„Nálam éppen csontot törnek. Nálad?" - küldte is a választ, amit szinte rögtön látott a másik.

„5 kis démon fekszik az ágyamba és néznek"

„Felvágós. Átmenjek?"

„Inkább én" – jött a válasz mire majdnem elneveti magát. Huszon évesek és együtt kell aludjanak, hogy tudjanak pihenni.

-Jézusom... - szörnyülködik Niall, ahogy bejön az ajtón és szembe kerül a fejet lóbáló lénnyel. -Tudom, hogy szerinted rendben van a helyzet, de nekem nincs! Azt akarom, hogy ezek az izék örökre eltűnjenek. – magyarázta miközben megemelte a takarót, hogy alá tudjon mászni.

-Nem tudom miről beszélsz. Ez a korcs legalább menőn néz ki. – vigyorgott rá majd szembe fordult vele. -Figyelj nem, ez szerintem sem oké. Reggel kitalálunk valamit közösen. – próbálta nyugtatni az öccsét, hogy ne féljen és hogy ne rúgja le az ágyról bosszúból.

***

-Gondolkodtam, hogy esetleg valami sátánisták szövetsége vagy bármi nincs-e a környéken. – vetette fel az ötletet Niall majd az asztalra tett két bögre kávét. Reggel az első dolguk volt, hogy az asztalhoz üljenek két géppel, egy nagy maroknyi papírral, térképpel és jelölő filcekkel. Louis tisztára úgy érzi magát, mint azokban az elcseszett nyomozós sorozatokban, amit nézni szokott, amikor nem megy semmi más értelmes dolog a TV-ben.