Árnyak hangja/Larry ff./

3. fejezet

A fiú szinte rögtön futásnak eredt, miután a két srác elindult felé. Mindannyian úgy rohantak mintha az életük múlt volna rajta. Louis viszont úgy érezte, hogy ez tényleg így is van. Ha nem kapják el a barna hajú talán velük egykorú srácot, akkor mindennek is vége. Minden rohadt válasz, esély, remény egy valószínűleg gyakran kocogó férfi alakjában igyekszik eltűnni. Inkább meghal a válaszokkal végkimerülésben, mint még egy nap a parkban Mr. Satnyával ,aki már isten tudja hol járhat. Összességében az, hogy nem érik utol az még csak nem is opció.

A hajtóvadászat a parkon túl egyenesen London tömbházai közé vezetett. Ezen részei a városnak sokkal ijesztőbbnek hatnak. Felborogatott szemetes konténerek, törött sörös üvegek és hajléktalanokra utaló nyomok. Ez a hely még ijesztő is lehetne, ha nem tudnák mind a hárman, hogy ettől vannak rosszabbak. Sokkal rosszabbak.

–Héé, állj meg! – ordított előre Niall a srácnak, aki ha lehetséges még gyorsabb tempóra váltott.

–Csak beszélni akarunk veled! Kérlek! – kiabálta már Louis is. A titokzatos srác talán egy pillanatra lassított talán el is gondolkodott, de nem állt meg.

–Tudjuk, hogy láttad a mozaikot! Kérlek segíts! – esett kétségbe a szőke srác. Már mind a két fiú elérte azt a pontot, hogy a lihegés miatt nem tud tovább futni. Az utolsó esélyeik a szavaikban vannak. Talán a lény neve vagy a reménytelenség a srácok hangjában, de valami meggyőzte az idegen fiút, aki már az utca végén járt. A fekete ruhás egyre lassította a lépteit majd teljesen megállt. Hátra fordult a két fiúhoz, de egyetlen szót sem szólt mintha azt akarná, hogy győzzék meg arról, hogy ne menjen el.

–Beszélnünk kell valakivel, aki látja őket. – lépett az öccse mellé Louis.

–Miért? – kérdezte az idegen. Hangja mély, de nagyon megnyugtatónak hatott. Felemelte a karját majd a kapucnit lehúzta a fejéről. Barna haja és szeme borzasztó barátságos külsőt adott a valószínűleg már sokat megélt férfinak. Karján tetoválások tömkelege látszott ki a pulóvere alól, ami miatt még élesebb lett Louis számára a kontraszt.

–Meghalt az árnyember, a lényei pedig megszállták az egész házunkat. Szükségünk van valakire, aki ért ezekhez a lényekhez. Nem akarunk velük szövetséget csak azt, hogy takarodjanak el! – válaszolt Lou majd egy lépéssel közelebb lépett az idegenhez.

–Logan? – kérdezte mire a két testvér összenézett. Őszintén egyikőjük sem tudta ki lehet az a Logan.

–Kai. – felelte Niall mire a srác összeráncolta a szemöldökét, és keresztbe fonta a karjait a mellkasa előtt.

–Ő nem árnyember volt, hanem egy szörnyeteg. – a választól Louis szíve sebesebben kezdett verni. Kezei ökölbe szorultak az idegtől, ami átcikázott az egész testén.

–Ismerted őt? – kérdezett Niall, ami most sokkal biztonságosabbnak ígérkezett mintha Louis felelt volna.

–Személyesen nem. De jobb is. Sok mindenben benne volt az öreg. Csodálkozom is, hogy eddig élt. – egyszerűen Louis nem hallgathatja ezt tovább. Ki a fasznak hiszi magát ez az ember, hogy így beszéljen az ő apjáról?! –Mi közötök volt ehhez az emberhez? – kérdezett hamarabb, mint ahogy Louis reagálhatott volna az előző kijelentésére.

–Ő volt a nevelő apánk. – felelte Niall. Mi a szarnak mondta meg ennek a görénynek, hogy mi közük volt Kaihoz?

–Részvétem fiúk, de Kai ügyei elhatárolódnak az árnyemberek tevékenységeitől. – felelte vállrántva majd elfordult a két fiútól.

–Mint mondtuk halott. Azaz ez már nem Kai ügye, hanem a miénk. Van több árnyember rajta kívül? Az a Logan is az? – kiáltott utána egy kicsit sem barátságosan Louis.