Árnyak hangja/Larry ff./

4. fejezet

Louis egész este csak az ágyában forgolódott. Se a lények, se a tegnap este nem hagyta nyugodni. Nem érti mi az amit rosszul csinálnak, vagy miért van ellene az egész világ, amiért nem tudnak megszabadulni a lényektől. Most hogy jobban bele gondol ebbe, akire haragudhat vagy haragudni kellene az a nevelő apja. Minden instrukció nélkül hagyta itt őket. Persze Kainak nem állt szándékában meghalni, de hagyhatott volna a gyerekeinek valamit, akármit ami segíthetne rajtuk.

Most is emlékszik a napra, amikor haza ért a 12 órás műszakjából a sarki kávézóból. Az egész házban korom sötét volt. A villanyt hiába próbálta felkapcsolni, mert az egész házban elment az áram. Ez alapvetően nem volt furcsa, mert Kai többször kiütötte a biztosítékot, így akkor is idegesen ment be a szeánsz szobába. De az ami ott fogadta az örökre az emlékeibe égett. A férfi a fa padlón feküdt, több meggyújtott gyertyával és hamuval. A szájából és a tenyeréből vér folyt. Ő csak percekig az ajtó kilincset szorítva bambult Kai mozdulatlanul fekvő mellkasára. Ő és Niall is, miután látta az apját biztos volt benne, hogy egy idézés áldozata lett. A nyomozók egy sor kihallgatás után pedig elkönyvelték Kai Tomlinson ügyét öngyilkosságnak. De ő tudja, hogy nem volt az.

Louis idegesen rántotta le magáról a takarót, amiről le is repült valami lény a koppanásból ítélve. Az emlékek megrohamozták és a lábai egyenesen az apja dolgozó szobájába vitték. Ha a padló azon pontjára néz még most is látja. Leült az íróasztalhoz és kinyitotta az asztalba épített szekrényt. Egyszerűen csak bele nyúlt majd megmarkolt egy adag papírt. A lapok alját hozzá ütögette az asztallaphoz, hogy egy stószba rendezze azokat. Hátra dőlt a székben és nézegetni kezdte a lapokat és a rajta kacska betűkkel írt szinte értelmetlen szöveget. A papírok legnagyobb része csak egy értelmetlen vázlat volt, valószínűleg idézéshez vagy lények leírása. Vannak olyanok, amik firkákkal vannak tele és van egy pár névsor. Közelebb emelte a névsort hátha ismerős lesz legalább egyetlen név is.

„Jacob Wilson, Penelope Davies, Troy Austin, Johannah Deakin, Maura Gallagher, Colin Cruz"

Ujjával végig simított Kai betűin majd visszatette a névsort a többi közé. Sem ezen sem a többin nem volt egyetlen ismerős név sem a számára. Minden névsort tartalmazó lap teljesen magyarázat mentes. A férfi sosem beszélt nekik a munkáiról. Általában csak annyit tudtak, hogy valamelyik ismerősnél bérmunkában van vagy valami hasonló, úgyhogy ezek a nevek Louis szerint egészen biztos ezek az ismerősök lehetnek. Az vázlatokat visszatette a helyére majd még egy kört tett a dolgozóban mielőtt visszament a szobájába még egy kísérletet tenni az alvásra.

***

–Hol vagy már? – morogta magában miközben rázta idegesen a lábát az asztal alatt Louis. Niall ma megy megkeresni valami Tomot. Már több mint egy óra eltelt a szokásos haza érési idejétől számítva. Ami oké tényleg nem sok, de nem írt még neki semmit és Niall annyira megvilágosodottnak tűnt a névvel kapcsolatban, hogy tényleg egy fontos embernek kell lennie.

„Wood és a Gresham sarkán egy 30 perc múlva" – jött az üzenet szinte kérésre Nialltól. Kérdés nélkül hívta is a taxit, majd amilyen gyorsan csak tudott magára kapta a cipőjét és összeszedte magát. A fuvar rekord sebességgel érkezett meg hozzá majd bevágódott a kocsiba. Ahogy nézte London ezen részét egyre biztosabb, hogy nem igazán járt még erre. Nem volt sem lepukkant se eldugott egyszerűen csak nem volt még erre dolga. Parkok, bárok és egy nagyobb kórház, ami helyet kapott ezen a részen. Pont ahogy meglátta a testvérét az egyik padon abban a pillanatban állt meg a kocsi majd tette ki.

–Tom elvileg a kórházban van. – jelentette ki az öccse majd felállt és elindultak az említett épület felé.

–Egész nap azt vártam, hogy írj úgyhogy ettől többet kell mondj. – fonta keresztbe a karját Lou mire Niall sóhajtott egyet.