Árnyak hangja/Larry ff./

5. fejezet

Az egyik pillanatban még lebegő érzés másikban egy hatalmas csattanás, ami miatt el is vesztették az eszméletük. Ez volt a két testvér első élménye az új helyen.

Erőteljes morgó hang, ami először beszökött a srácok elméjébe az ájulás után talán 10-15 perccel. Louis egy nyüszögő hanggal felült majd megpróbálta feldolgozni, hogy hol is van és mi is az, ami felébresztette. Ahogy kinyitotta a szemét egy gyerek méretű lény állt közvetlen mellette. A bőre hamu szürke és karja hosszabb akár a majmoké. Feje torz és fejjel lefelé nőtt ki a nyakán, mint ahogy normális lenne. Louis szíve sokkal gyorsabban kezdett verni és amilyen gyorsan csak tudott hátrált a lénytől.

–Édes istenem... – hallotta meg Niall hangját is, aki valószínűleg most fogta fel mi is morog mellette.

A torz lény az idősebb felé ugrott mire Louis még hátrébb tolta magát. A lény következő ugrásánál a férfi egy erőteljeset rúgott a szörny mellkasába, aki vinnyogva elrohant. 

–Ez mégis mi a pokol volt?! – kérdezte kétégbe esve a testvérét Niall. A barna hajú lassan felé fordította a fejét majd felállt a poros, sziklás talajról és leporolta magát.

–Nem tudom. – suttogta még mindig dübörgő szívveréssel. A tekintete most először esett a körülöttük lévő tájra. Olyan volt az egész hely akár egy sziklás hegység alja. Az egyetlen és nagyon más nem is a helyben volt, hanem az égben, a földi élethez képest. Az égbolt szinte fekete színű és a nap sugara erősen vöröses bordós színben világított meg mindent. Az egész látvány hátborzongatón hat. Mintha legalább tényleg a pokolban lennének.

–Én akkora egy barom vagyok, hogy hagytam neked ezt az egész faszságot! – morgott idegesen a fiatalabbik. –Nézz körül! Az alvilágba kerültünk minden felkészültség nélkül! Még csak apa rohadt könyvét se hoztuk magunkkal. Nem lehetünk ezen a helyen egy fél órája és már meg akart rágni egy Gollam szerű ízé! Itt fogunk meghalni. – rúgott bele idegesen egy kisebb kőbe.

–Magyarázd már el, hogy hogyan szerettél volna felkészülni a pokolba való látogatásunkra? Erre sem egy nap, sem egy hónap nem lett volna elég! És amúgy sem kértem, hogy gyere velem. – fonta keresztbe a karját maga előtt Louis, ami még mindig zavaróan reszket.

–Egyszer, csak egyszer a kibaszott életben ismerd el , hogy amit csináltál az faszság volt! – lökte meg testvére mellkasát indulatosan.

–Oké! Hülye voltam! Jobb? Most már nem akar majd megenni minket semmi. – lökte meg ő is a testvérét. Mi a szarért gondolja, hogy ez majd segít a helyzetükön?! Még idegesebbé, feszültebbé teszi, mint eddig volt.

–Nem még most sem jobb! Csak, hogy tudd ez még mindig a te... Azta a kurva! Guggolj le! – suttogta el a kiabálás végét a szőke. –Most! – szólt rá újra mire megtette, amit a testvére kért tőle. Lassan megfordult, hogy kövesse Niall tekintettét a szikla mögé, ahol egy közeli sziklán egy ember szerű lény állt. Egy fekete földig érő kabátot viselt akár a démon, akivel találkoztak. De ennek a karjából hatalmas fém láncok lógtak. Az ő kapucnija nem volt a fején így látszott az arca. A feje ember formájú. Szürkés bőrén vörös világító repedések futottak végig, akár az erek. Feje teljesen kopasz és sebhelyes. Louis az egész testén érezte a kontrolálatlan remegést és mélyről jövő rettegést. Most már tényleg semmit nem akar csak a kis szolid szörnyes otthonába menni. A démon a láncaival előre nyúlt majd az éppen mekegő kecske szerű pokolfajzatot felkapott és darabokra szakította vele, ezután megfordult és eltűnt a sziklák mögött. A két srác még hosszú percekig csak bámult a szikla tetejére. Az idegei szinte már nem működnek jól. Louis érzi magán, hogy az idegesség, a düh, a pánik és a félelem váltakozva söpri el. És ez valami nagyon új és nagyon rossz.