Ölnék Érted! /T.Danny ff./

9. Ölnék Érted

Szerintem ez a zene illik ehez a részhez úgyhogy ezzel együtt az igazi.

Dani

-

Bébi...- Szóltam a telefonba és az irodámban az ajtó mellett lecsúsztam a földre.

- Dani mondj már valamit.- Kezdett idegeskedni.

- Nagyon figyelj most rám...valami történni fog...- Hajtottam le a fejem bár ő ezt nem láthatta.

- Miről beszélsz?- Remegett meg a hangja, a szívem pedig elkezdett megrepedni.

- Emlékszem amikor először jártál az irodámba.- Néztem mosolyogva körbe.- És, hogy igent mondtál...

- Emlékezetes este volt.- Hallottam a hangján, hogy mosolyog.- Nagyon spontán voltál.- Nevette el magát.

- Meglehet, de biztos voltam benne.- Sóhajtottam.- Nagyon szeretlek.

- Ne, ne mond ezt. Olyan mintha búcsúznál.- Mire megszólalhattam volna hallottam, hogy betörik a bejárati ajtó.- Dani tűnj el onnan.

- Emlékszel mit mondtam a második vacsoránkon?.- Vettem kézbe a fegyverem.

- Menj onnan! Mássz ki az ablakon!-  Egy pillanatra könnyes lett a szemem de most fontosabb dolgom is volt ennél. Véget kellett vetnem valaminek.

- Ölnék érted.- mondtam és letettem.

Ebben a pillantban lövést hallottam és kijukasztotta az ajtómat a golyó. Kinéztem és lelőttem az embert, ekkor valaki hátulról folytogatni kezdett és szemből jött valaki. Az utóbbit elrugtam a másikat pedig aki fogott a fegyveremmel fejbevágtam. A másikat lelőttem. Mégtöbben jöttek. A fal mögül próbáltam leszedni őket ami sikerült is de az egyik lövés eltalálta a karomat és valamit az oldalamnál is éreztem. Miután leszedtem az embereket a földszintre mentem ahol körbe nézve nem láttam már élőt magamon kívül.

- Daniel! Alábecsültelek bevallom.- Nevetve lépett be az ajtón Sólyom. Felé fordulva rá fogtam a fegyverem.

- Vége!- Mondtam a dühtől forrva. Ő csak közelebb jött. Meghúztam a ravaszt de a pisztoly csak kattant. Üres. Nagy szemekkel néztem magam elé. Improvizáltam. Orrba vágtam amitől hátrahőkölt.

- Eljtöttem érted.- Indult meg újból.

- Itt vagyok.- Mentem felé és ütni kezdett de kivédtem és bevittem én is egy ütést.

- Fejlődtél.- Mosolygott aztán bevitt egy gyomrost.- De nem eleget.- Ütött párat.

- Szerintem pedig pont de.- Támadtam vissza. A mellettünk levő vázát a fejéhez vágtam amitől a váza apró darabokra tört aztán a falnak vágtam amitől Fájdalmában felordított.

Már eléggé kifáradtam, és kezdett az erőm elhagyni. Kezdtem feladni. Erősebb volt.

- Azt hittem együtt leigázzuk a világot! - Rugott belém amikor a földre kerültem.

- Megakartál ölni!- Rivaltam rá.
Előrántotta a fegyverét. Én feltérdeltem ekkor a fegyver végét a homlokomhoz nyomta.

- A bosszú édes barátom.- Mondta én pedig lehunytam a szemem. És elsült a pisztoly...

De még csak fájdalamat se éreztem.

Úgyhogy óvatosan kinyitottam a szemem és előttem  földre rogyott Sólyom. Ahogy kiment a látószögemből megláttam az őrült feleségemet egy fegyverrel a kezében.
Leültem vagyis inkább eldőltem és a kanapénak támasztottam a hátam majd próbáltam helyre állítani a légzésemet.

- Dani!- Szaladt hozzám.- Vége, meghalt.- Mosolygott boldogan és egy kisebb nevetés is elhagyta a száját. Csak gyönyörködtem benne.- Hé, jól vagy? Mutasd magad.- Kezdte el lehúzni a vállamról a zakót. A bicepszem mentén volt a golyó nyoma és rohadtul fájt.

- Csak...csak egy karcolás.- Próbáltam mosolyogni de neki könnybe lábadt a szeme. Tovább húzta az anyagot amíg le nem került rólam. Éles fájdalom nyilalt a hasamba. Láttam, hogy kézbe veszi a telefonját.

- Gyorsan küldjenek egy mentőt a Telegdy házhoz. A férjem két helyen meglőtték és..és nagyon sok a vér. Rendben. Köszönöm.- Tette le.- Hé ne csukd be a szemed.- Fordította maga felé a fejem.- Nézz rám. Dani mondj valamit!- Könnyesedett a szeme.

- Megmondtam, hogy ölnék érted...és ha kell meg is halok.- Próbáltam félre tűrni a haját az arcából.

- Ha meghalsz, meghalok.- Hajolt közel és megcsókolt.- Hol vannak már a kurva mentők?

- Minden rendben lesz.- Próbáltam bíztatni.- Hamarabb is jöhettél volna.- Nevettem mire ő is de a nevetésem átment köhögésbe. Lehunytam a szemem.

- Ne csukd be a szemed.

- Csak pihenek kicsit.- Vettem mély levegőket.- Egy keveset.

- Majd később pihensz. Hallod, már jönnek a mentők.- Mondta, tompán hallottam a szirénákat.- Nem hagyhatsz magamra.

- Nem foglak.- Húztam magamhoz.- Soha.

>>>

Fehér falak és fertőtlenítő szag közt ébredtem. Körbe néztem, belém volt kötve egy infúzió, és egy gép is volt itt ami a pulzusomat mérte. Miután körbenéztem nyílt az ajtó és Zsuzsi jött be.

- Szia.- Próbáltam felülni.

- Ne erőlködj. Feküdj vissza.- Sietett hozzám és megnyomta a nővérhívót.- Hogy vagy?

- Mint akit meglőttek.- Nevettem de rettenetesen fájt ez a hasamnak.

- Szia Dani. Hogy érzed magad?- Jött be egy nő.

- Jobban.

- Ezt örömmel hallom. Majdnem elvesztettünk. Sok vért vesztett.- Miután megvizsgált kaptam fájdalomcsillapítót és ki is ment.

- Kevin mindjárt itt lesz.- Ült az ágy szélére a feleségem.

- Itt vagyok.- Jött is meg.- Még egy ilyet ne csinálj haver.- Pacsiztunk le.- Kurvára aggódtam.

- a Hugod kinyírta.- Mutattam Zsuzsira büszkén.

- Mármint sólymot?- Nézett felváltva ránk.

- Ha ő nincs akkor most én sem lennék.- Simogattam a hátát.

- Nézd.- Mondta Zsuzsi és a mellettem levő kis szekrényről a kezébe vett valamit.- Ezt belőled szedték ki.

- De menő.- Nézegettem a golyót.

- Hugi haza kéne menned pihenni. 2 napja nem aludtál.- Mondta komolyan Kevin.

- 2 napig eszméletlen voltam?

- Hát igen.- Vont vállat.

- Menj haza és aludj kicsit.- Mondtam de csak nemlegesen rázta a fejét.

- Nem. Maradok.

Elbeszélgettük az időt. Kevin haza ment. Zsuzsi meg lefizette  az orvosokat, hogy bent maradhasson.