egy nyár alatt

kizárva

Inkább csak elnéztem és nem törődtem vele. A tanárnő belépést a terembe és rögtön megdorgálta a fél osztályt mert nem hozott felszerelést. (A másik fele itt sem volt). Ez a nap is eléggé unalmas volt, de legalább volt kivel beszélgetnem. Tibivel végigbeszéltünk az egész napot, hogy milyen volt a nyár, miket csináltunk. Érdekes volt az is hogy megemlítette mekkorát nőttem egy nyár alatt. Hiszen tényleg sokat változtam, ez nem vitás.

A nap végén elköszöntem a barátaimtól és elindultam hazafelé. Felszálltam a buszra, mivel a kocsink szervizben van(yippee).

Hazaértem és ledobtam magamat az ágyamra. Valahogy nagyon nem tudtam keverni a fejemből a ma reggelit... miért pont Tibit puszilta arcon?? Nem volt valaki más aki például nem Tibi?!? Jahj hát már mindegy ezen felhúzni magam, ami megtörtént az megtörtént. Csak nem hagy nyugodni...

~ Tibi szemszöge ~

Az egész napot végigbeszéltem a padtársammal. Hát talán azért mert Milánon, Zsoltin és Botin kívül nem nagyon volt más haverom még suliban(úgy gondolják még mindig nyár van ezért leginkább még otthon maradnak egy picit. Furák). Bár jó volt a szőke göndörhajúval csevegni...

Ezt a gondolatmenetemet megszakította a tény hogy otthon vagyok és nem találom a kulcsom....
- hát ez remek - gondoltam magamban. Muszály volt nekem már elhagyni a kulcsom. Most várhatok a drágalátos bátyámra hogy haza húzza a belét. Csodás.

Vártam kb egy órát a ház előtt. Végig csak telefonoztam, azt se tudom mi történt amikor csak nem éreztem egy kezet a fejemen. De sajnos ez női kéz volt...és nem anyámé. Szóval nem jutok be a házba.

A kéz a legfurább csajhoz tartozott. Zoéhoz. Amint csak rágondoltam már kirázott a hideg. Nem volt kellemes.
- mit csinálsz te itt? - kérdezte a furcsa teremtés(vagyis a csaje). Viszont valami nekem feltűnt.
- miért, te mit csinálsz erre? - kérdeztem, mivel történetesen nagyon jól tudom hogy a világ teljesen másik oldalán lakik. Mindig mondogatja amikor az osztállyal arra megyünk(mint valami ovis).
- megyek öngyilkosságot elkövetni.  - mivan...
- jó nemmm csak viccelek(nála nem lehet tudni). Épp megyek Lilihez, mert megjött egy csomagja és... - bla bla blahh. Hát még folytatja de én nagyon nem arra figyelek. Viszont amikor abbahagyta a locsogást tudtam hogy itt az esélyem elküldeni őt illedelmesen.
- áh az szuper meg minden, de akkor siess hogy odaérj! - mintha valami ovishoz beszélnék de komolyan.
- okikaaa, puszillak! - ment el végre, én pedig távolról is(az utca végéről) megláttam a nemes lovagom és megmentőm(a bátyám).

A rohadék pedig, amint meglátott a kapu előtt csövelni elröhögte magát. Kis buzi. De érted több mint egy órát várok rá, amikor már itthon kéne lennie hogy beengedjen. Basszus hát ez a nap is csodásan zárul.

Amint sikerült bejutni a házba én úgy döntöttem hogy inkább letusolok és leülök még fortizni egy kicsit.

Olyan este 23:10 körül járt amikor már beálmosodtam és lefeküdtem aludni.
Már megint azt a furát álmodtam...
Ott voltam abban a normálisnak kinéző szobában és vártam. Nem tudtam se megmozdulni, se beszélni. Csak ott voltam és vártam megint hogy kinyíljon az ajtó és felébredjek.

Jajj gyerekek, félek hogy ezek a fejezetek ennél hosszabbak nem nagyon lesznek :(
Nagyon nincs semmi ötletem mit hogyan tudnék leírni. Viszont sok ötletem van ehhez a könyvhöz, amit meg akarok valósítani. Na pusziii<3