Kettőn áll a vásár

2. fejezet

Amint Carlos üzenetet küldött, megragadtam a telefonomat, majd megnyitottam az üzenetet.

Carlos: Szia! Hazaértél?

Jane: Szia, igen már itthon vagyok!

Carlos: Akkor beengedhetnél...

Amint ezt leírta a spanyol, 'valaki' kopogni kezdett az ablakomon.

-Jézusom Carlos!-nyitottam ki az ablakomat
-Te nem vagy normális!

-Tudom, de kíváncsi voltam, hogy jól vagy-e
-Arról nem is beszélve, hogy szerinted Charles engedte volna, hogy feljöjjek hozzád?

-Persze, nem engedte volna meg-vontam vállat, majd kicsit össze pakoltam az ágyamon, kidobáltam a zsebkendőket

-Segítsek?-kérdezte

-Nem kell, csak el tudok pakolni egy pár darab zsepit

-Olyan makacs vagy, mint a bátyád!

-Hát csak van valami közünk egymáshoz-feleltem, majd a zsepiket a kukába dobtam

-De mindegy, arra vagyok kíváncsi, hogy te hogy vagy?

-Már jobban-sóhajtottam majd eszembe jutott, hogy Max, hogyan élesztett újra

-De egyébként...eljöhetnél velem vacsorázni holnap

-Szóval randizni?-kérdeztem felvont szemöldökkel

-Hát hívhatjuk annak is, de ha nem akarod, akkor lehet csak egy....baráti kajálás

-Egy baráti kajálás?-kérdeztem hitetlenül

-Igen, igen!

-Hát, ha csak arról van szó, akkor azt hiszem nincs semmi tervem holnapra-feleltem mosolyogva, majd nyílni kezdett az ajtóm

-Húgi, jössz vacsoráz....ni-jött be Charles
-Te mit csinálsz itt?-nézett Carlos-ra

-Csak kíváncsi voltam, hogy Jane jól van-e

-És hol jöttél be?

Egyikünk sem mondott erre semmit, majd kicsit félve az ablakra mutattam.

-Carlos....te hülye vagy?!
-Gyere ki innen!-szólt rá a bátyám, majd utánuk mentem

-Most nézz ide anya, a kislányod Carlos-szal "beszélget" a szobájában-mondta a bátyám anyának

-Kicsikém, a húgod már felnőtt nő...-sóhajtott anyu

Charles a szemeit forgatva Carlos felé fordult.

-Jobban jársz, ha most mész...nem haragszom rád csak ideges vagyok, és az senkinek sem jó-mondta Carlos-nak, a spanyol pedig elhagyta a házat

-Ezt tényleg muszáj volt...-ültem az asztalhoz a szemeimet forgatva
-Amúgyis csak azért jött az ablakon mert te úgysem engedted volna be a szobámba-vontam vállat

-Persze, hogy nem!
-Még a gondolat is rossz, hogy felmegy a szobádba....kitudja mit csináltok-ült le Charles is az asztalhoz

-Kisfiam, a húgodnak is van magánélete!-pirított rá anya

-Ahogy mondja!-hagytam jóvá

Elkezdtünk vacsorázni, majd Arthur kérdezgetni kezdett.

-Egyébként Max miért mentett meg?

-Arthur!-mormogtam
-Mondjuk mert Charles megöli, ha otthagy engem!

-Ez igaz!-felelte Charles a vacsoráját nyámnyogva

-És Max hol talált meg téged?

-A barlangban

-Oké, és honnan tudta, hogy ott vagy?

-Komolyan erről kell beszéljünk?-kérdeztem

-Én csak kíváncsi vagyok!

-Hamar megöregszel!-feleltem majd Arthur-nak feltűnt, hogy nem akarok erről beszélni

Mivel felhozta Max-et, így nem is igazán tudtam másra gondolni, minthogy a holland srác szájon át lélegeztetett.

-Jane, min gondolkozol?!-kérdezte Charles

-Semmin-nyeltem nagyot
-Én...már nem vagyok éhes, köszönöm a vacsorát-tóltam el magam elől a majdnem teli tányért, majd a szobámba siettem.

Kísért a tudat, hogy Max szája az enyémhez ért...

Ekkora titkot őrízni, olyan mintha 15 évesen teherbe estem volna és azt titkolnám...

-Szedd össze magad Jane...-fújtam ki magamat, majd fel, s alá kezdtem járkálni a szobámba.

Aztán valaki kopogni kezdett az ajtómon.
Ez most Charles? Vagy Arthur?

Hevesen dobogó szívvel nyitottam ajtót, majd édesanyám aggódó arca nézett rám.

-Na mesélj kicsikém, mi a baj?-jött be a szobámba.

-Max a baj!

-Max? Max Verstappen?
-Mi bajod vele? Hiszen együtt nőttetek fel!

-Igen, de...Max szerintem...szájon át lélegeztetett, amikor megtalált engem...-vallottam be

-És ezzel mi a baj?

-Az hogy összeért a szánk! Mármint ő Max, és nem olyan mint én!

-De még mennyire nem olyan mint te!
-Nem olyan túlgondoló!
-Egyébként meg, mindketten a győzelemért hajtotok, sok közös van bennetek egyébként!

-Anya! Szerinted Charles-nak mi lenne a reakciója?-néztem unottan anyára

-A bátyád örüljön neki, hogy még nem csaptam nyakon!

Azonnal nevetni kezdtem.

-Köszi anyu, hogy beszélhettünk!

-Semmiség kicsim-ölelt meg
-De magadra hagylak, gondolkozz!

Anya kiment, majd kicsit gondolkozni kezdtem.
Igaza van, hogy a bátyámat nyakon kéne csapni, de nem tudom mit akarok Max-el kapcsolatban.

Holnap megyek Carlos-szal vacsorázni, most ez akkor azt jelenti, hogy két tűz közé kerültem?

De őszintén szólva...milyen szar érzés, amikor valakivel vagy és mégis másra gondolsz...

Ig & Tiktok: rebs_writer