Kettőn áll a vásár

3. fejezet

Jane Leclerc

Tegnap nagyon gyorsan elaludtam.
És jelenleg épp próbálok felébredni.

Az ébredés a legnehezebb a reggelekben, és már szinte majdnem vissza is aludtam, amikor hírtelen hangos nevetés víz hangzott a fülemben. A szemeim olyan gyorsan pattantak ki, hogy még én magam is leestem az ágyról.

Na most megmondom nekik!-gondoltam magamban, majd feltéptem a szobám ajtaját.

A mellettem lévő szobában van Charles streemelős szobája.

A fekete szatén pizsimben mentem át a szomszéd szobába.

-Nem lehetne halkabban? Van aki még alszik!-nyitottam ki az ajtót, majd Max nézett a szemembe először.

-Jó reggelt!-mosolygott, de szinte emlékvideó formájában pörögtek le a fejemben az események a tegnapi napról és egy szó sem jött ki a számon.

-Hahooo, Jane!-tapsolt Charles, hogy kizökkenjek.

-Bocsánt, nagyon...reggel van még!-feleltem
-Nem is zavarok-csaptam be az ajtót.

A konyhába siettem, hogy valami étel érje a számat.

-Itt mi az isten van?-pillantottam meg Lando-t a konyhában.

-A bátyád áthívott minket-vont vállat.
-Carlos a nappaliban van-tette hozzá.

-Hát ez remek-erőltettem mosolyt az arcomra.

A bátyám úgy viselkedik mintha semmi sem történt volna tegnap...

Ez nagyon nem tetszik nekem.

-Egyébként ma este bulit rendez a tesód-magyarázta Norris.

-Ma este?!-kiáltottam fel.

Charles és Max kijöttek a szoba elé, ahogy meghallották, hogy felkiáltok, Carlos pedig bejött a konyhába.

-Szóval ma este házibulit rendez és nekem egy szóval sem említi?-kérdeztem majd a bátyámra néztem aki az emeleten állt.

-Most miért? Úgyis ráérsz!

-Képzeld pont nem érek rá!

-Ugyanmár-nevetett, majd Max-szel együtt lejött az emeletről.
-Mi dolgod lenne?

-Vacsorázni megyek...-motyogtam.

-Tessék?!
-Kivel?

-Ahhoz semmi közöd!-feleltem majd Lando vigyorogni kezdett és tovább nyomkodta a telefonját. Remek. Carlos elmondta neki.

-Lando-val?!

-Nem, Charles nem Lando-val!
-Úgysem mondom el neked!

-De jogom van tudni!

-Nem nincs-nevettem
-Nekem sincs jogom tudni, hogy épp melyik csajod fekszik az ágyadban...

-Akkor este vacsorázni mész, vagy valaki ágyába?

-Rólad beszéltem, nem magamról!
-Rohadtul nem olyan vagyok mint te!
-Sosem leszek olyan, mint te!

-Ez csúnya volt!-jegyezte meg.

-Nem nem volt az!
-Te lehet, hogy rohadtul nem veszed észre, de kezd meg romlani a kapcsolatunk mióta te kitaláltad, hogy én nem lehetek boldog azzal akivel én akarok!

-De te senkivel sem vagy boldog!
-Azt sem tudod mit akarsz!-vágta a képembe. Rosszul esett, de az igazság fáj.

-Hagyjuk...
-Látom veled nem lehet ma sem beszélgetni-siettem fel a szobámba.