Kettőn áll a vásár

5. fejezet

-Lando ilyen kérdést hogy tudsz feltenni?-kérdeztem.

-Jogos kérdés, szerintem-motyogta.

-Hagyjátok abba ezt! Max és Carlos sem jobb, oké?-morgott a bátyám.

-Ez nem igaz!-szólalt meg Max.

-De igaz, én tökéletes vagyok, te nem-morgott Carlos.
-Te játszol Jane-el, én nem!

-Ebből elég legyen!-emeltem fel a hangomat.
-Maradjunk annyiban, Mr. Sainz, hogy ha ott leszek a vacsorán akkor örülj neki, de ne lepődj meg annyira ha nem leszek ott-néztem rá szúrós szemekkel.

-Nemár Jane!
-Max-et véded engem pedig befenyítesz?

-Igen!-feleltem, mindenki kicsit meglepődött a rövid de határozott válaszomon.
-És ha nem haragszotok meg akkor felveszek valami ruhát és elmegyek vásárolni a mai bulira, mert ha Charles-on múlik akkor semmi sem lesz!-feleltem majd felmentem az emeletre.

-Ezt te is tudod hogy nem igaz!-kiáltott utánam a bátyám.

-Akarod hogy felhozzam témába az utóbbi 3 bulit?

-Inkább ne-motyogta.

-Én is így gondoltam-bólintottam majd a szobámba mentem.

Kinyitottam a szekrényemet és kivettem egy bő pólót illetve egy hosszú melegítő nadrágot.

Vászontáskát tettem a vállamra és lementem majd felhúztam az Adidas Campusomat.

-Így mész boltba?-nézett végig rajtam Lando.

-Miért hogy menjek?

-Mondjuk kicsit...kevésbé itthoni ruhában

-Mit akarsz? Húzzak estélyit?-vontam fel a szemöldökömet.

-Nem ezt mondtam bolond!

-Mindegy, a kényelem az első, oké?

-Igen, igaz!-forgatta meg a szemeit.

-Egyébként...nem áll rosszul ez az oversize stílus neked-jegyezte meg Max.

-Tényleg nem-tette hozzá Carlos.

A bátyám szeme a két fiú és köztem ugrált.

-Ne nézz így!-morogtam Charles-nak.
-Mindegy, inkább megyek boltba!-feleltem majd kimentem a házból és sétálni kezdtem.

Bementem a legközelebbi boltba és vettem harapnivalót és...rengeteg...alkoholt, amit meg fogunk bánni, de nem baj.

Nem tudom hogy tényleg egy 15-6 évesnek nézek-e ki, de hogy minden boltban elkérik a személyigazolványomat mert lekezelően rámnéz és közli hogy biztos nem vagyok 18 vagy afölött. Kedves kiszolgáló néni.

Macskás nő.

Épp kimentem a boltból és erre Max kocsiját látom a parkolóban.

Ez mit keres itt? Eddig nálunk volt.

Viszonylag nyugodtan tovább sétáltam majd az egyik sikátornál valaki megragadta a karomat és berántott oda.

-Engedj már el!-morogtam majd megfordult.
-Max! Mit keresel itt?

-Kiderítettem valamit!

-Jézusom és ezért kellett rám hoznod a szívbajt?

-Bocsánat!
-De csak hogy tudd az a kedves, aranyos spanyol gyerek akivel vacsizni akarsz más lánnyal írogat
-Láttam a saját szememmel, a csaj jön ma a bulira!

-Ki az?

-Rebecca Dou-Dan-D...nem tudom

-Rebecca Donaldson?

-Igen!-feleltem mosolyogva.

-Igen hallottam már a lányról, de figyelj Carlos szingli már egy jó ideje szóval...bárkit elhívhat randizni, akár engem is és akár Rebecca-t is.
-Ezzel nincs baj!
-Azzal viszont van hogy úgy viselkedik mintha nagyon dúlna a love és teljesen belém lenne esve...
-De, legalább eldőlt hogy megyek, vagy sem arra a vacsira

-Mész?

-Nem.-mondtam határozottan.
-Carlos kedves, aranyos, jószívű....egy sima barátnak és semmi többnek, legalábbis nekem mert biztos lesz valaki akinek lehozza a csillagos eget

-Igen biztos...-motyogta a holland.

Max most éppen végignézett rajtam majd sóhajtott egyet amikor azt a helyet nézte ahol a vágásaim vannak.

-Max...
-Kérlek nézz rám ugyanúgy mint ezelőtt!

-Ugyanúgy?
-Akkor kibaszottul sok dolog változik Jane!
-Nem akarok ugyanúgy nézni rád, oké?
-Nem ítéllek el mert vannak sebeid, elfogadlak!
-A sebeid mutatják meg a történetedet és tesznek erőssé, innen tudod hogy min mentél keresztül és, hogy bármilyen nehéz is éppen, sosem szabad feladni, mert mindig van egy kiút!-magyarázta bölcsen.

-Te mikor lettél ennyire érett?-kérdeztem a sikátorban az egyik ház falának dőlve.

-Te edzettél édes-lépett hozzám közelebb majd a kezeit a derekamra rakta.
-Sok olyan dolgot mondtál és néha mondasz is ami kicsit mélyre megy és tudod, ez nem feltétlen rossz mert felnövök!

-Sajnálom hogy megbántottalak-motyogtam.

-Semmi gond-mosolygott majd az egyik kezével a fülem mögé tűrt egy hajszálat és utána simogatni kezdte az arcomat.

Egy ideig egymást néztük aztán Max közeledni kezdett.

-Inkább menjünk-szakítottam meg ezt a meghitt pillanatot, majd kibújtam Max karjai közül és kimentem a sikátorból.

-Valami rosszat csináltam?-kérdezte.

-Nem, csak...csak inkább menjünk haza...-motyogtam.

-Oké...gyere-invitált az autójához.

Rosszul éreztem magamat mert most biztos megbántottam Max-et, de nem állok készen egy valódi csókra méghozzá a bátyám legjobb haverjával.

A kocsijába ültünk majd elindultunk.

-Nem akartalak megbántani, csak...-kezdtem el beszélni.

-Nem, semmi baj, Okés?
-Minden rendben!
-De ha akarod ami már többször is majdnem megtörtént, akkor mi állít meg?

-A tudat hogy te a bátyám legjobb haverja vagy...

-Oh...ez mondjuk, talán egy nyomós érv, de...-tette a kezét a combomra.
-Hallgass az eszedre, rendben?
-Én ha kell megmászok minden hegyet amit kell, én várok rád!

Ig & Tiktok: rebs_writer