Kettőn áll a vásár

4. fejezet

Jane Leclerc

Elengedtem Max-et majd megálltam előtte és felnéztem rá.

Max keze a derekamról az arcomra vándorolt. Éreztem, hogy ebből semmi jó nem jöhet ki.

-Mit csinálsz?-kérdeztem suttogva.

-Az gondolod, hogy csak úgy át engedem a kis hercegnő Jane Leclerc-t Carlos Sainz-nak?-felelte mosolyogva majd az arcomhoz közel hajolt.

-Max...te vagy a csapattársam...és...-vágott bele.

-És?-felelte vigyorogva.

-A gyerekkori legjobb barátom...

-Tudom...hercegnő-mosolygott.

Nem tudtam nem a szemeibe nézni. Aztán a szobám ajtaja nyílni kezdett mi pedig egy pillant alatt eltávolodtunk egymástól.

-Sokáig tart ez a beszélgetés, gondoltam rátok nézek-nyitott be a bátyám.

-Oh, hát már...ilyen csapaton belüli dolgokról is beszélgetünk...-mentettem meg magunkat.

-Hát akkor gondolom takarodjak mert ehhez semmi közöm-felelte Charles.

-Igen!-jelentettem ki majd a bátyám becsukta a szobám ajtaját.

-Hazug!-jegyezte meg Max.

-Hálás lehetnél nekem!-tettem csípőre a kezeimet.

-Persze...-csavargatta meg a szemeit.
-Te is hálás leszel amint kibeszéllek a mai vacsora alól...

-Mit csinálsz?!

-Inkább a buliban a helyed mintsem egy 'romantikus' vacsorán-idézőjelezett a kezeivel.

-Lehet tényleg romantikus lesz, hiszen Carlos spanyol

-Persze rohadtul romantikus lesz amikor leveszi a bugyidat-csavargatta meg a szemeit a srác majd közelebb lépett hozzám az egyik kezével a derekamat fogva és a fülemhez hajolt.
-Pedig a bugyidat inkább én érdemlem meg...-súgta a fülembe.

-Mocsok vagy ugye tudod!-néztem a szemeibe.

-Vagy őszinte! Találd ki...-mosolygott.
-De inkább elhesegetem a gondolatot hogy mit nem tehetek veled és megkérdezem, hogy...
-Bekötözhetem a sebedet?-nézett rám aggodalmas szemekkel.

Kicsit elpirultam, aztán bólintottam.
Tudtam hogy ehhez sajnos vagy nem sajnos, le kell vennem a rövidnadrágomat...

-Viszont az a baj, hogy lejjebb is vannak vágásaim...-mutattam a combomra amit még elfedett a nadrágom.

-Nem akarom ezt csinálni...de ha ott is vannak akkor tudod, hogy valahogy hozzá kell férnem, hogy lefertőtlenítsem és bekössem...

-Tudom.-nyeltem nagyot.

-Jane, én sosem tennék veled semmi olyat ami neked rossz!-nézett a szemeimbe őszintén.

Minden büszkeségemet feladva kibújtam a nadrágomból.

Max szeme szinte azonnal megakadt a csipkés bugyimon, de aztán a vágásaimra nézett.

-Jane...rossz ezeket nézni-ült le az ágyamra majd a derekamnál fogva közelebb húzott.
-Ígérd meg, hogy soha többé nem csinálod ezt magaddal!-nézett fel rám majd a combomat simogatta a fenekem alatt.

-Megígérem...-motyogtam.

Max elkezdte lefertőtleníteni a sebeimet. Ő az ágyon ült én pedig előtte álltam.

-Mellékesen...komolyan ezt a bugyidat szánod Carlos-nak?-kérdezte mosolyogva.

-Nagyon vicces...
-Carlos nem olyan mint...mint te...-motyogtam.

-Jane!
-Azért gondolod mert megjegyzéseket teszek?
-Vagy mert nyomulós vagyok?

-Hát...-dadogtam.

-Valójában nem ilyen vagyok...-felelte majd bekötötte a sebeimet.

-Akkor milyen?

-Kíváncsi vagy a romantikus oldalamra...Mrs. Leclerc?

-Lehet-vontam vállat.

Max felkelt az ágyamról majd a derekamra tette a kezét.

Végigsimította a derekamat, az oldalamat, a bugyim szegélyét és a combomat.

-Mire vagy kíváncsi belőlem?-kérdezte, de egy szó sem jutott eszembe.

-Én...uhm...-dadogtam.
-Hát...-próbáltam valami értelmeset mondani, de semmi sem jutott eszembe ami végül nem ahhoz vezet, hogy Max az ágyamban köt ki.

-Elakadt a szavad, hercegnő?-kérdezte mosolyogva.

Semmit sem mondtam.

-Inkább vedd fel a nadrágod!

Őszintén...
Örültem, hogy erre kér és nem arra, hogy vetkőzzek tovább.
Ez sokat jelent nekem!

Visszahúztam a nadrágomat majd Max a szobám ajtaja felé indult.

-Én tényleg aggódom érted Jane!
-Szép vagy, okos vagy és gyönyörű, de...
-A mentális egészséged fontosabb minden férfi vágynál...-felelte majd kiment a szobámból.

Oh baszki...

Most mit csináljak?

Carlos-al ma este vacsorázom, de Max pedig csábít...
Viszont Max azt mondta, hogy elintézi, hogy ne kelljen vacsira mennem...

Na azt már nem!
Ez az én dolgom!-gondoltam magamban majd kimentem én is a szobámból.

-Carlos!-szóltam a spanyol srácnak majd a konyhába sétáltam.

-Igen?

-Rakjuk át máskorra azt a vacsorát, kérlek!
-A bátyám bulijai mindig nagyon jók...ha én itt vagyok!
-Illetve figyelnem kell, hogy nehogy felgyújtsa valamelyik részeg idióta a házat...-csavargattam a szemeimet.

-Gondoltam, hogy ez lesz-mormogta a spanyol.

-Gondoltad?
-Akkor minek hívtál el vacsorázni?-kérdeztem.

-Mindegy!
-Furcsa, hogy miután Max egy kis időt töltött a szobádban hírtelen le mondod a mait-kapta fel egy kicsit a vizet.

-Örülj neki, hogy szóltam!
-Mi van ha nem szólok? Csak felültetlek.

-Ritka hogy jelzi, ha nem tud menni valahová-kelt a védelmemre a bátyám.

-Elmehetünk vacsorázni...holnap-feleltem.

-Te bolond vagy Jane...-motyogta Max.

-Csend már!

-Jól van! Akkor holnap!-felelte kicsit boldogabban Carlos.

Carlos aranyos srác, esélyt kell adjak neki!

Persze...Max...hát...

Azt hiszem nehéz vacsora lesz az holnap...a gondolataim miatt...

Bár lehet, hogy Carlos jobb mint Max!

Sosem lehet tudni, de persze kiderítem!

Mindent kiderítek, hiszen én vagyon Jane Leclerc.

-Egyébként Jane!-szólt hozzám Lando.

-Igen?

-Neked Carlos vagy Max jön be jobban?-tette fel a tíz pontos kérdést.

Ig & Tiktok: rebs_writer