F1 One Shots

Me or someone else? [Kimi Antonelli x Alex Powell]

Dua Lipa : | We're Good |

Ez az első nap a nyári szünet előtt. És mit kell csinálni? Nyilván egy újabb videót. Az az igazság, hogy már unom az egészet. Nagyon. Nagyon-nagyon-nagyon-nagyon, és mindig úgy vagyok vele, hogy mikor lesz már vége.... De nem baj. Most megint megjátsszuk magunkat.

- Sziasztok, én Alex vagyok, és itt van velem.. - kezdett bele az amerikai majd rám mutatott egy kedves mosoly kíséretében.

- Kimi. Ez pedig a 2024-es év Prema videói közül az egyik. Mi is a mai feladatunk Angelina? - kérdeztem meg az operatőrt.

- A fiúk felesz vagy merszezni fognak. De nem akárhogy. Van két pakli kártya, és azokból kell majd húzniuk. - mondta kedvesen és lényegre törően a nő.

- Akkor ne is húzzuk az időt. Kimi, felesz vagy mersz.

- Bátor leszek. Merek. - mondtam, talán túlságosan magabiztosan.

Alex kihúzza az első kártyát majd hangosan felolvassa ami rajta áll.

- Állj egy lábon, fogd meg a nyelved, és mind ki a crushod nevét. - mikor ez elhangzott mind a ketten elkezdtünk hangosan nevetni.

- Mi az isten.. - mondtam nevetve, majd megtettem.

- Nem hallom a crushod nevét, egy picit hangosabban Kimi. - kötekedett Alex.

- Dhua Lhiphah! - próbálok kiabálni a nyelvem fogva.

- Hogy ki?

- Dhua Lhipha!

- Oké oké hallom. - mondta nevetve Alex.

- Na, akkor felesz vagy mersz?

- Ugh.....felelek. - nyögte ki nagy nehezen Alex.

Erre a válaszra, egy nagyon lassú mozdulattal előhúzok egy kártyát. Megfordítom. Elolvasom magamban kétszer is, hogy biztos jól van -e odaírva. Na jó, legyen. Akkor felolvasom.

- Csókoltál már meg egy fiút? - kérdezem majd meglegyezem magamat a kártyával indokolatlanul.

- Nem. Mondjuk még sohase csókolóztam.

< 22:34 >
A videó után

- Kimi! Várj! Valamit mondanék neked! - kiabál utánam Alex.

Én megfordulok. Az az igazság, hogy nincsen kedvem vele beszélgetni.

- Mi az? Mit akarsz?

- Este ... öhm ... lenne ... kedved ... megnézni ... egy ... filmet ... velem ... ? - kérdezi nyökögve a fiú, miközben nem néz a szemeimbe.

- Ha nagyon muszáj akkor igen. Mikorra menjek át? - kérdeztem egy kis unottsággal a hangomban.

- Most. - mondta, majd megragadta a csuklómat. Nem nagyon tudtam ellenkezni, de nem is akartam. Nagyon boldog volt, és most az egyszer ezt nem veszem el tőle.

Mire felfutunk a szobájába mind a ketten elfáradunk. Én is és ő is ki van pirosodva. Bemegyünk. Meg kell, hogy mondjam, itt nagyobb a rend mint gondoltam. Sehol egy szennyes, egy párna, szemét szétdobálva. És még por sincs. Én csak körbeforgok és gyönyörködöm a rendbe és a tisztaságban.

- Tetszik a szobám? - kérdezi halál feleslegesen Alex. Nem ember dehogy. Hogyan is tetszene. Annyira idegsít, amikor valaki ilyen felesleges kérdéseket tesz fel.

- Aha. - adom válaszol neki tömören.

Lefekszik az ágyára és int, hogy csatlakozzak. Nem is habozok sokat, azonnal lefekszem az ágyra mellé.

- Kimi....valamit el kell hogy mondjak neked... - kezd bele a fiatal fiú, de elcsuklik a hangja.

- Először is: , hogy van ilyen rend itt, másodszor: mi a film amit nézünk? - viccelődöm, pedig látom, hogy most komolyan kellene venni.

- Tudod.....Kim..i.....én 16 vagyok.....

- Igen?

- És még nem vagyok..... tisztában....magammal....de ..... egy....ici picit.....DE CSAKIS EGY PICIT....de

- De mi? Mond már el! - kiabálok, majd hátrébb húzódom mikor rájövök, hogy kicsit hangos vagyok.

- A crushom vagy. - nyögi ki Alex elég tömören.

- Hát te aztán nem tereltél. Egyből a lényegre. Csak is az igazat. Nem... - mondogalódok magamban miközben megpróbálom felfogni, hogy mit is mondott az amerikai.

- Jól hallottad. De nem lehet ez. Tudom nagyon jól. De megígéred, hogy maradhatunk közeli barátok? - kérdi hatalmas bociszemekkel.

- Persze. - felelem bár nem tudom, hogy mire, és miért. Még mindig nem fogtam fel, hogy mitt mondott nekem.

Ekkor Alex váratlanul megölel és azt suttogja a fülembe hogy "Grazie mille. Sognifica molto per me"

Ez valami jel, hogy a saját anyanyelvemen suttog nekem?

=] Vége? [=

Tudom, ez most nagyon rövid lett, de remélem annak ellenére tetszett