Útolsó szál cigaretta

Éget és felszabadít

Előre araszoltunk a befelé vezető úton egy raktár épületig. Ki szálltunk a kocsiból és be mentünk a raktárba. A tér közepén ott ült kikötözve Hashimoto. Értelmét nem láttuk, hogy le takarjuk azt a hájas fejét, mert a végén csak egy szabaduló út lesz számára. De ahhoz még előtte egy picit szenvednie kell. Le ültem Hashimoto-val szemben egy székre. Majd, amint fényesség borult a képünkbe, megszólalt ez a "hős".

-Miss Naomi, ezer éve nem, de? - mondja röhögve, mintha nem tudná mi vár rá.

- Hashimoto, had kérdezzem meg. Élvezted, amit csináltál? Jó érzés volt olyanná válni, amilyen most vagy?

- Természetesen. Azok a gyerekek úgy sem kellettek volna senkinek. Én csak segítettem rajtuk, és nincs baj azzal sem, ha némi hasznot élveztem belőle.

- Büszke lehetsz magadra. - jelentem ki undorral a hangomban.

- Ugyan, ne tegyünk úgy, mintha annyira tiszta lenne ez a világ. Rengeteg ugyan olyan ember mászkál odakint, nem én vagyok az egyetlen, ezt te is tudhatnád Naomi.

- Ezért is fogom ki írtani mindet. De ne térjünk el a fő tárgytól, mert kezdek fáradni és mennék aludni. Essünk túl rajta. - mondom unottan a képébe vágva

- Ugye tudod, hogy most mi következik, Hashimoto?

- Most tényleg meg akarsz ölni? Ne szivass már.

- Nem egyből öllek meg, ne aggódj, mert abba mi lenne az élvezet. Ne félj, nem fog fájni, csak éppen annyira, amennyire azoknak a gyerekeknek fájt- mondom és őrült mosolyra vált át a szám. A kezembe fogtam az egyik kedvenc késemet és szét vágtam Hashimoto ruháit. Majd ezután kisebb, mély vágásokat ejtettem az egész testén. -Tudod, érdekes ez a kínzási módszer, egész fura reakciókat vált ki az emberből.

- Kérem, hagyja abba- üvölti torka szakadtából

- Áh, most már meg adod a tiszteletet? Élvezed? Kényelmes? Haszonnal tölt el? Mert én élvezem. Látni, ahogy testes szét szabdalva minden sebedből folyik a vér, felszabadító. És nem csak nekem, hanem a gyerekeknek is, akit bántottál.

- Maga nem normális. Őrült ribanc!

- Igazad van, őrült vagyok. De ribanc? Nem tudsz te rólam semmit- mondom mélyen a szemébe nézve, hangom elmélyült és lassabb tepóra váltott a szám. A kezembe vettem egy üveg sót és bele markoltam. - Nincs még vége Hashimoto. Ha azt hiszed ennyi elég volt, tévedsz. Ma megnézzük meddig tudok el menni, jó? Játszunk picit. - mondom és szép lassan bele kenem a sebeibe a sót. Ő üvölt, nem tud magával mit kezdeni. Ki van kötözve, szabadulni nem tud. Égeti, marja egész testét a só.
Majd két óra elteltével, mikor már a fájdalom azon küszöbére került, hogy elájult, Fogtam a pisztolyom és fejbe lőttem. Megérdemelte.