‼️Figyelem! A sztori alapja a Culpa mia című film, hasonló, de nem teljesen!‼️
Brooke apukája 1 hónappal ezelőtt megnősűlt, most pedig költöznek. Brooke fél, de egyben várja is a költözést, hiszen egy teljesen új életet kezdenek teljesen máshol.
Ki...
A ruháim kezdtem el pakolni a bőröndömbe. Ruha válogatás közben elkalandoztam. Csak a szobám falait bámultam. Hogy fog nekem hiányozni ez a hely. Ez az illat, és azok a telek amiket itt átéltem. De közben örültem is hogy elmegyünk, sok rossz emléket jutatt eszembe, amiről nem szeretek beszélni.
Még pár apróságot bepakoltam, majd le is vittem a kocsihoz. Apa már a kocsinál várt, pakolta be a többi cuccot. -Szia kicsim!-mosolygot rám. -Szia apu! Ez még befér?-mutattam a bőröndre. -Persze!-
Lassan elindultunk. Észak-karolinába költözünk, azon belül is Manteoba. Apa elmondása szerint jó hely. Már nagyon várom. Szerencsére pakoltam az útra könyveket, úgy hogy olvastam.
Ahogy elhagytuk a várost, és egyre jobban fogytak a házak, eszembe jutottak a barátaim. Sosem voltam az a lány akinek egy rakás barátja van. Én mindig a háttérbe szorúltam, de engem ez egyáltalán nem zavart. Volt pár barátom, és elvoltam velük ennyi. De akire a legtöbbet számíthattam az Sophie volt, vele rengeteg időt töltöttem, bár ez inkább régebben volt. Sophie szülei elváltak. Az az időszak nagyon nehéz volt neki, de én mindig vele voltam. Ez az időszak alatt sokat változott, már nem találkoztunk annyit, aztán a barátságunk elmúlt.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Már kb egy órája úton lehetünk. Fogalmam sincs, de az biztos hogy szét durran a hójagom. -Apa kérlek álljunk meg! Már nem bírom!-fogtam a hasam. -Jó jó bírd ki még egy kicsit! Mindjárt itt lesz egy benzinkút.- Hála az égnek tényleg volt egy benzinkút. Kivágtam a kocsi ajtaját, majd rohantam is be. -Végre!- megkönnyebülten szólaltam meg. A mosdóból ki jönve megpillantottam az édességeket. Természetesen vennem kellett pár apróságot, nehogy éhezzek az úton.
-Brooke most ez komoly?-húzta fel szemöldökét apa. -Ezeknek nem lehet ellenállni!-mosolyogtam.
Lassan beesteledett. Ijesztő volt este a semmi közepén kocsiban ülni. Végre fényeket láttam. -Mindjár ott vagyunk a szállodánál!-mondta apa. Igen szállodánál, ugyanis Yellowknifeból Manteoba jutni több napig tart.
A szállodai szobánk gyönyörű volt. Egyből le is fürödtem, majd bújtam is be a pihe puha ágyinkóba.
