❌Csak❌ A mostoha tesóm

2. Második nap

Az éjszakám jó volt, csak egyszer ébredtem fel. Már reggel hatkor a kocsiban voltunk, és újra elindultunk. Szerencsére most nem kellett annyiszor megállni mint tegnap.

Reggelinek tegnap csomagolt szendvicset ettünk. Ebédelni meg megálltunk egy étteremnél, ahol grillezett csirkemellfilét ettem hasábburgonyával, és salátával. Igazán jól esett. Majd újra elindultunk.

Most valahogy gyorsabban telt az út. Kb délután négy lehetett amikor azt mondta apa: mindjárt ott vagyunk. A szívem a torkomban dobogott. Kezeim zsibbadtak. A szám kiszáradt. Annyira izgultam.

Bekanyarodtunk egy szűk kisutcába, majd nem sokkal egy kicsike barna kapu előtt álltunk. Apa dudált egyet, ezután a kapu kinyílt. Csak bámultam. Tetszettek a kerítés előtt lévő rózsa bokrok, amiket bogarak leptek el. Egy nagy kocsi bejárón álltunk, az udvar többi részét pedig gyönyörű pázsitfű borította. Egy gyönyörű szép fehér ház tornyosúlt előttem, aminek bajárati ajtaja zöld színű volt. A teraszon szép bútorok helyezkedtek el, a terasz előtt pedig bokrok, virágok pompáztak.

A ház ajtaja egyből nyílt, és már rohant is Natalia apukám újdonsült felesége. Egyből a nyakába ugrott, majd megcsókolta apát. Jó volt látni hogy apa boldog, így én is az voltam.
-Szia Brooke! Annyira vártalak már titeket!- ölelt meg Natalia. A válla fölött kukucskálva láttam hogy az ajtó megint nyílik. Egy magas szőke hajú borostás fiú lépett ki. Rövid fehér pólója miatt láthattam izmos karját, amit sokáig kukkoltam.

Lejött a lépcsőröl a fiú, majd köszönt egy nagyot.
-Sziasztok!-
A hangja mély, és érces volt, de mégis kellemes.
-Ő itt a fiam Drew- mutatta be Natalia. Azt tudtam hogy van egy fia Natalianak, de nevét nem tudtam.
-Szia Drew! Én Brooke Tucker vagyok!- nyújtom a kezem.
-Igen, tudom ki vagy- majd elment a garázs felé. Rosszul esett nagyon. Azt hittem majd lesz egy jó fej bátyám, de tévedtem.
-Ne haragudj Brooke, elég szemtelen.- kért bocsánatot Natalia.
-Semmi gond!-
-Gyertek megmutatom a házat!- terelte a témát Natalia.

Amint beléptünk egy csodálatos előszobában voltunk, mellette pedig a lépcső volt.
-Gyere Brooke megmutatom a szobád!-felvezetett az emeletre. A szobám valami eszméletlen volt. Ajtómmal szemben egy hatalmas ablak volt, az alatt pedig az íróasztalom. Középen volt az ágy, azzal szemben pedig a ruhásszekrényem. Az ablakos fal színe halvány pastel sárga volt. Ágyam felöli falnál pedig geometriai alakzatok helyezkedtek el.
-Remélem tetszik! Próbáltam a te ízlésed szerint berendezni!-mondta bizakodva Natalia.
-Viccelsz?- majd a nyakába ugrottam.
-Köszönöm Natalia-mosolyogtam.
-Ugyan, megérdemled, és szólíts csak Lia-nak!-ezután lement.

Elkezdtem bepakolni az új szobámba. Kopognak.
-Gyere!
-Szia kicsim, nem jössz le vacsorázni? Natalia nagyon finomat csinált!- hívott le apa. A pakolást abba hagytam, és már mentem is. Farkas éhes voltam.