Visszajátszás [MARICS PETI]

1. Ismeretlen ismerős

Iszonyú fejfájással ébredtem, a szemem alig bírtam kinyitni az erős fénytől. Az orromat azonnal megcsapta a fertőtlenítő jellegzetes, szúrós szaga, miközben lassan hozzászokott a szemem a fényhez. Egy fehér kórterem közepén találtam magam, ahol három idegen férfi nézett rám kíváncsian. Az ágy mellett egy monitor csendesen pittyegett, a gép ritmusosan követte a szívverésemet, a falakon lógó steril képek pedig hideg, élettelen légkört árasztottak.

– Maguk meg kicsodák, és én mit keresek itt? – váltogattam zavartan a tekintetem a három férfi között. A két fehér köpenyes orvos összenézett, miközben a harmadik, civilruhás idegesen fürkészett.

– Most nem emlékszik rám? – fordult aggódva az orvosok felé a férfi.

– Kéne? – kérdeztem összeráncolt szemöldökkel.

– Kéne – nyelt nagyot a férfi, mire összezavarodva néztem az orvosokra.

– Csinálnánk néhány vizsgálatot, ha megengeded – mosolygott rám kedvesen az egyik orvos. – Közben feltennénk pár kérdést, rendben?

– Rendben – bólintottam és a férfi felé biccentettem. – De muszáj neki is itt lennie?

Az orvosok csak vállat vontak.

– Tudod, hogy mi a neved? – villantott egy zseblámpát az egyik szemembe.

– Persze, Kiss Nefelejcs Ajna – válaszoltam, miközben a másik szemembe is belevilágított.

– És hány éves vagy, mit dolgozol? – tették rám a vérnyomásmérőt, ami lassan sípolni kezdett, jelezve, hogy végzett.

– Huszonöt, és grafikus vagyok – feleltem lazán.

– Milyen nap van ma? – nézték a papírjaim. Egy kicsit gondolkodnom kellett, de hamar válaszoltam rá,

– Szerda.

– Csütörtök – helyesbített az orvos – És a srácot hogy hívják? – mutatott az idegen felé. Alaposabban megnéztem a férfit. Barna szemei kedvesek voltak, és túrni való, rövid barna haja volt, de egyáltalán nem rémlett, hogy valaha láttam volna.

– Nem tudom, tudnom kéne? – tártam szét a karjaim értetlenül.

– Úgy tűnik, az életed egyes részei kieshettek – nézett rám kedvesen az orvos, majd férfihoz fordult. – Nem tűnik komolynak, valószínűleg idővel vissza fognak térni az emlékei, de holnap elküldjük egy CT-re, hogy biztosak legyünk.

Az orvosok kezet fogott a férfival, majd mindketten elhagyták a szobát.

– Hogy hívnak? – néztem a srácra összeráncolt szemöldökkel.

– Peti vagyok, Marics Peti...

____________________
Remélem elnyeri tetszéseteket ez a sztori (is) : ), eddig mit gondoltok?...
Insta: gigahangya_