Visszajátszás [MARICS PETI]

8. Rég beszéltünk

– Nefi? – nyögte ki nehezen

– Milán? – kérdeztem meglepődve a srácot. Fura volt újra látni, Peti már sokat mesélt róla. Reméltem, hogy ő is tud majd segíteni, hogy újra önmagam legyek.

– Rég beszéltünk – motyogta zavartan a cipőjét bámulva, miközben a szívem hevesen kezdett kalimpálni. – Mesélte a Peti mi történt, sajnálom – nézett fel rám, mire csak kelletlenül elmosolyodtam.

– Akkor gondolom tudod, hogy alig emlékszem valamire – csak egyetértően bólintott, így félve ugyan, de feltettem neki a kérdést. – Esetleg nincs kedved összefutni valamikor? Lenne pár kérdésem – túrtam bele szőke tincseimbe idegesen. Reméltem, hogy bele fog egyezni, és tudni fog a kérdéseimre válaszolni.

– De, persze – mosolygott rám bíztatóan. – Még Petinél vagy?

– Ja – bólintottam – Arra tartasz?

– Épp hozzá – válaszolta, így az út további részét együtt tettük meg.

– Megjöttünk – szóltam a nappaliba lépve.

– Tünk? – nézett ki meglepődve a szobából, mire kissé elfehéredett, mikor meglátta mellettem a srácot. Nem kellett sok, mire hitetlenül megrázta a fejét. – Egyébként minek a telefon neked kicsi lány – jött ki karba tett kézzel.

– Velem volt, vigyáztam rá – szólt közbe Milán.

– Nem kell anyáskodni. Látod, élek – forgattam meg a szemeim. Kicsit kezd az agyamra menni a túlzott figyelme.

– Csak aggódom érted – tárta ki a kezeit értetlenül.

– Peti, a sarki boltig mentem – húztam fel a szemöldököm. – Gyalog. A járdán.

Egyszerűen nem értettem Petit. Úgy feszengett Milán jelenlétében, pedig amúgy elvileg barátok, de mintha nem is ezen a bolygon lett volna. Történt valami köztük, amiről tudnom kéne?

_____________________

Vajon mi lehet a feszengés tárgya?

Insta: gigahangya_