Nana A Vörös Róka

Amelió

A terülj terülj asztalkámnál jót el beszèlgettünk a csapattal. Utána jött az ebèd ès az udvar.
Egy fához sètálok ahol távol tudok lenni mindenkitől. Le ülök a gyökerère a hatalmas ès zöld növènynek.
-Anya, mièrt hagytál el? Te nem tettèl semmi rosszat! Anya! - a szemeim elfáradva, gyöngèn előre bambulnak.
-Mièrt kell tőled távol lennem? Èn voltam az aki megölte azt a fèrfit aki tèged bántott! Èn voltam az! Èn miattam törtènt... Talán ha meg sem születek...
-Hèè! Kislány ne sírj!-a fa mögül oda jött hozzám, le tèrdelt elèm ès letörölte a könnyeimet.
-Szeretnèl róla beszèlni? -oda ült szorosan mellèm ès utánozta a távolra nèzèsemet.
-Nem... Èn nem tudom, hogyan törtènt... Èn... -átjárta a szomorú  ès fáradt testem, Amelió lelki bèkèje.

-Az èn apukám Amerikai pasi volt .. Anyukám is Amerikai, csak ő a szegèny negyedből...  Anyukám 2 munkahelyen dolgozott hogy egyedül tudjon èlni egy házban. Reggel újságot hordott ki, este meg táncolt...  -vissza emlèkeztem a könny fakasztó emlèkeimre. Egy kis szünet után folytattam.- A sztriptíz bárba mindig este ment, ott ismerkedett meg apukámmal. Apukám egy jó módú alkoholista pasi volt. Nagyon sok pènzt adott anyukámnak mindig, majd elkezdtek randizni. Azután összeköltöztek ès megszülettem èn.
Amint megszülettem utána apukám bántotta anyukámat mindennap... Sok alkalommal volt pèlda arra hogy engem is bántott... Amit láttál sebek, azok elöző napokban törtèntek... -sirva fakadtam.
-Kèrlek ne sírj! Ez nagyon de nagyon borzalmas! Èn nagyon sajnálom hogy ezt kellett át èlned! Èn szeretnèk a barátod lenni!
-Engem elvittek, miután apukám pisztolyával le löttem őt, amièrt anyát bántotta. Jöttek a gonosz bácsik, ès elválasztottak anyától... 1 hete nem láttam anyát... Nagyon hiányzik anya. Anya....
-Anyukád lehet, hogy soha nem fog jönni èrted, hanem új családod lesz.-probált vígasztalni.
-Soha nem jön èrtem? Anya?-kètsègbe esettsègembe az összes energiám szerte foszlott. A combjára hajtottam a fejemet össze kuporodtam mellette ès elaludtam.
-Nagyon örülök hogy elbírtalak altatni angyalom! Nagyon nehèz èlet vár rád, de èn mindig itt leszek neked Nana! Most egy bèkès álmot fogsz álmodni!
Egy vèdőburkot kèszített amivel megvèdett engem,  az èrzelmeimet stimulálta ès megtöltötte nyugodt, bèkès èrzèsekkel.

Pár óra elteltèvel felèbredtem ahogy egy róka nyalogatja az arcom. Kinyitom szemeimet ès kevès pillanatra látom a vörös csemete apró testèt. Amint egyre jobban èszhez tèrek,  a szèl elfújja a vörös lèny bundáját.
-Fúj, mi ez?- teljesen kinyitom szemeim ès egy kutya nyalogatja az arcom különböző rèszeit.
Azonnal körülnèzek, az udvaron senki,  csak ez a barna kis csöppsèg.
Megpillantom a piciny falat kutya nyakörvèt; Nudli.
-Találó...
-Hol vannak a többiek?-feláltam ès elkezdtem az egyik elhagystott ház felè menni.
Körül nèztem, nagy magas fű, ès szúrós gallyak a telek minden rèszèn. Vad rózsa túltengèse állta el utam.
A szemem sarkából megpillantottam egy vöröses-narancssárgás szín kavalkádot.
-A róka! Hè várj!- utána kezdtem futni, ami azt eredmènyezte, hogy teljesen karcos lett a bőröm. A rózsa, az akácfa gallyai, a vad gesztenye nagy tüskèi mèlyebbnèl mèlyebbre hatoltak.
Láttam az állat megállt, ekkor megpillantottam a hatalmasan èpült romot, ami az elöző pillanatban mèg 15km-re volt tőlem. A lèny rám nèzett, ès valami különlegeset láttam... Narancssárgás bunda, dús farok, vèkony lábak... Az arca... A szèp fülei, a cuki kis orra, a szája, az arc vonásai, ami egy rókának  lenni szokott, nem volt. A lèny nyakát felèm fordította, ès egy fekete arcot láttam. A szemgödrei tátongtak az üressègtől. Amilyen sötèt volt, annyira megnyugtató is.
-Te mèg is mi vagy???-elkezdett felèm szaladni az állatnak nevezett valami,  a nem lètező szájával ezt mondta, 'aludj jól kicsi Nana. Aludj jól' ekkor rám ugrott ès felriadtam. Erős zihálásba kezdtem, levert a víz ès reszketett a bőröm.
Èreztem ahogy a gyökèr nyomja a fenekem.
-Jól vagy?? Nagyon sápadtnak tünsz! Ugye nem vagy beteg?-faggatózni kezdett Amelió. Nem tudtam reagálni, pedig mindent èrtettem.
-Jól vagy? Nagyon sápadtnak tünsz! Ugye nem vagy beteg?-egy tüsszentèssel válaszoltam neki. A homlokomhoz teszi a kezèt ès a testem lángolt.
-jèzusom te lázas vagy!-megfogta szorosan a csuklom ès elkezdett szaladni velem. Èn az oldal fekvèsből kikelve, akkorát estem a pici dombon, hogy öröm volt nèzni..
El szaladtunk az orvoshoz.
-Jó napot, Nana lázas!-fuldoklott a gyors futástól Amelió.
-Jól vagy Amelió?-kèrdezte a nèni.- Ez a nèni nagyon ismerős nekem..
-Nana lázas!-ismètelte meg magát.
-Gyere Nana! Megvizsgállak.
A nő aki körbe vezetett, ő volt az intèzmèny gyerek orvosa.
Utasított hogy vetközzem le, de èn nem mertem. Nem akarom hogy meg lássa a sebeimet, amit egykor apám okozott.
-Gyerünk Nana! Ne legyèl ennyire makacs! Hogy vizsgáljalak meg ha nem vetközöl le??
-N...
-Tessèk??
-N.. Nem..
-Nem mi??? Kislány ne veszísd el az elmèd! Maradj talpon! NANA!- már az utolsó betűket nem is hallottam. Össze estem.

/Itt volt a legelső megmagyarázhatatlan dolog, ami törtènt velem... Megláttam valamit, valahol... De ez mèg nagyon messze attól a szenvedèstől ami várni fog rám./