Nana A Vörös Róka

Amelió II.

A bíróság èdesanyámhoz rendelte a felügyeleti jogot.
Az iskola után be mentünk a kórházba, Amelióhoz.
A szociális èpület nem oly fontos, hiszen akkor jártam ott először ès utoljára.
Megkèrdeztük a portás nőt merre találjuk a kórtermet, amikor oda èrtünk, nem láttam semmit.
Nem láttam semmit, csupán egy ágyban fekvő 9 èves gyereket, ki semmi èlet jelet nem mutatott. Be süppedve feküdt tehetetlenül az ágyneműbe.
Sok cső volt be helyezve a testèbe; az egyik a szív verèsèt jelezte, másik az agyi funkciókat, aztán egy víz szerüsèg csöpögött be a vèrèbe.
Nèztem amint hány perc telik el kettő lecseppenő átlátszó folyadèk között. A szív jelző kèszülèk diktálta az ütemet. Fel-le, fel-le, fel-egyenes, egyenes-egyenes csík.
Pillanat, mivan??! Egyenes csík??
-AMELIÓ!-ordítottam rá.
Ekkor sok növèr szaladt be az ajtón ès kitessèkeltek.
Percek teltek el, míg egyik nő ki jön;
-Öszintèn, sajnálom!- lesütötte szemèt a tekintetemből, megfordult ès tovább állt.
-Nana. A barátod...
-Mi van vele? Be akarok menni hozzá!-erőszakoskodtam. - Mièrt van letakarva lepedővel? Amelió!
-Nana, gyere ès ülj le, elmagyarázom. A barátod elment.
-Hova??
-húú, hogy mondjam...- gondolkozott egy pár percet, majd megtörte a csendet.
-Elment ebèdelni istennel. Most már vele fog játszani, ès a Krisztussal fog nagy lakomákat csapni!
-MEGHALT?!
-Sajnálom... De igen kicsim!-megölelt.
Elkezdtem kiabálni, ès mondtam: "kèrem vissza a barátomat istentől." A vègèn akkora lármát csaptam hogy, az orvos felírt nyugtatót.
Mindennap este beszedtem ès vártam, mikor tudjak Amelióval együtt játszani. Az èn bal szerencsèmre mindennap kinyitottam a szemem.
A temetès oktober 10-re esett. Oktober 10-èn volt a születèsnapja a fiúnak..
Ekkor temettük èdesapámat is.

Sok ember összegyült a temetèsen, mind aki ismerte sírt, de èn nem tudtam. Nekem is fájt egy csöppet, viszont egy könny nem jött ki a szememből.
A pap elkezdte a gyászbeszèdet mondani, ès az utolsó útjára kisèrni Ameliót ès apát.
Egy kisebb üressèget èreztem... Nem tudtam fel fogni mind azt ami törtènik velem a pillanatban...
Nem tudtam milyen mellèkhatása lesz a kèsőbbiekben.
Azt tudtam, változás lesz.
Nèztem a sírkövet, fekete márványon csillogó napsugarakat.
'Mindig itt leszek melletted'
'Szeretlek Nana'
Olyan, mintha hallottam volna valamit, reflex szerűen hátra fordultam, hogy megnèzzem ki beszèlt hozzám.
-Drágám, ne fordulj meg! Tiszteld meg apádat ezzel! -2 szipogás közt elsuttogta.
-Elnèzèst. -furcsa a gondolat, mivel senki nem volt mögöttem. Akkor bizonyára kèpzelődhettem.
Befejezte a pap bácsi a monológot akkor az első sorban meneteltünk a koporsóval. Egy ès ugyanaz az èrzès volt mintha mi is az előre kiásott sírunk felè meneteltünk volna. Minden lèpèssel egyre közelebb èrtünk a nekünk elkèszített sírhoz. Egyre feszültebb  minden lèpès.  Az utolsó lèpès is megtörtènt..
A pap segítői be emelik a 2 koporsót a lyukba ès keresztet vet tèrdelve a márvány halmaz felett.
El ejt kèt könnycseppet majd feláll ès elballag.
Szèp lassan foszlik a tömeg, miközben el-el tünöget a koporsó fedele.
Èn csak álltam, ès álltam, ès álltam.
Nem tudtam mit mondani. Mit mondani arra hogy egy 4 ès fèl èves barátság èn miattam ment tönkre.
Tönkre ment miattam,mert nem futottam elèg gyorsan. Nem szaladtam azonnal be a portára.. akkor talán meg lehetett volna menteni...
-Gyere Nana! Menjünk.-Anya menni kèszült.
A lábaim földbe gyökereztek. Egy lèpèst sem tudtam odèbb tenni a halott Ameliótól.
Megfogja erősen a kezem a nő, ès ebből a folytó szórításból kiszakít, ès elhagytuk a temetőt.
-Elnèzèst hölgyem, ön Ressesynè?
-jónapot, ön ki?
-A fèrje  volt barátja vagyok! Szeret....
-Hagyjon bèkèn uram!-lábait sietősre vette.
-Hölgyem, kèrem!-szaladt utánunk.
-Kicsim, szálj be a kocsiba ès csukd be a szemed!- kèrèsed számomra parancs!

(-Mit akar??
-Ressesynè, èn azon időkből vagyok a volt fèrje barátja, amikor mèg nem volt alkoholista. Kislány apja rám bízott pár szemèlyes dolgot, amit akkor kell oda adnom, mikor betölti a 18 èletèvèt.
-Igen ès?? Engem ez nem èrdekel. Èn új èletet fogok kezdeni, ès felnevelem a gyermekem. -vèdekezett, hogy az idegen fèrfi zárja rövidre.
-Szeretnèm tartani a kapcsolatot vele. Távolabbi kapcsolatot.
-Ha bántani mered a lányomat, az apja mellè fekszel!)-meg fordult, be ült a kocsiba, be kötötte az övet, ès haza indultunk.
-Ki volt ez a fèrfi?-kiváncsiskodtam.
-Nem akarok erről beszèlni! Majd kèsőbb!- feszültsège túl halatta a 120km/h-t.
Kúszott fel a műszerfalon a pici mutató. 130...140km/h...