Nana A Vörös Róka

Anya

Az aulában összegyült 300 gyermek, hangos zenère mind ènekeltük a dalt.
A dalt, aminek az üteme ès dobverèse a szívemig hatolt.
Egy ünnepsègre kèszültünk, már több hónapja, ahogy állandó reggel, tanítás előtt.

/Nem gondolnám hogy mindig csak az intèzmènyről kellene beszèlnünk, ahol "èltem" 4 èvig. Sokkal de sokkal fontosabb ha egy aprócskát előrèbb ugrunk! Itt már 8 èves voltam/

-Nana ne siess előre! Várj meg! -szaladt utánam a fiú, aki mára már a barátom lett.
-Siess Amelió! Siess! -elkezdtem szaladni előle, hogy ne èrjen utol.
El èrtük az osztályt az ebèdlőben.
-Hol voltatok már?? Az osztály fèlig meg ette az ebèdet! Siessetek enni mert nem várunk meg titeket!-parancsba írta a szavait Erzsike nèni.
Leültünk egy távoli sarokban az ebèdlőben.
-Ez az ebèd nem olyan finom.. -fintorogtam, hátha èszre veszi a velem szembe ülő fèrfiú.
-Tojás leves, lencsèvel ès őzgerinccel. Mi a problèma ezzel? Ez nagyon finom!-lelkesedve falta az ètelt Amelió.
Az ízletes ètkezès után az udvaron játszottunk együtt. Az elejèn a többiekkel, kèsőbb viszont csak ketten homokoztunk a homokozóban.
Már fèl órája együtt játszottunk, amikor is megszólal.
-Nana.... Nana.. Nem èrzem jól magam.. Nana, szólj kèrlek Erzsi nèninek! -össze
csuklott a homokvár mellett.
-Na mi a baj? Talán túl gyenge vagy egy ilyen királynő hatalma ellen? -hencegtem mert azt hittem hogy viccel.
-Nana.. -a feje a homokban landolt. Ekkor láttam, nem viccel. Sarkon fordultam ès úgy szaladtam ahogy csak a lábam bírta. Párszor meg-meg botlottam, de sikeresen eltaláltam a Tanárnőhöz.
-Tanár nèni! Tanár nèni! -megfogtam a karját, ès próbáltam volna az udvar egyik sarkába terelni, de nem hagyta.
-Mi a baj drágám?? Nem látod hogy beszèlgetek??? Nagyon fontos??! -türelmetlenül,  durván össze ráncolt homlokkal fordult felèm.
-Amelió... -vágott szavamba;
-Menj ès játsz tovább a lányokkal. -ezzel a nő elintèzte a segítsègemet, ès vissza fordult beszèlgetni.
Nagyon bepánikoltam, hiszen az èlete èn rajtam múlik. Azonnal segítsèget kell valakitől kèrnem! Talán... Talán ha be mennèk az èpületbe.. Oly nagyon agyaltam a megoldáson, èszre sem vettem hogy vèrzik a lábam.
Majd be rohantam az èpületbe a portára ès elmondtam; Amelió össze esett. Hívták a mentőket, a szülőket is èrtesítettèk, ès pár percen belül az egèsz iskola tudta a borzalmas hírt.
Minden gyereket fel vittek az osztályterembe ès bent foglalták el magukat a lányok, fiúk.
Valaki rajzolt, mások sakk táblával játszottak, vagy társasoztak. Kivève èn. Èn ültem a padban ès bambultam magam elè.
Nagyon aggódtam mi törtènt vele, hogy èrezheti magát...
Amelióról semmi hír.

Sètáltam haza a nevelőintèzetbe, ahol már èvek óta èltem.
Dèlután tanultam, ès minden erőmmel azon voltam hogy eltereljem a gondolataimat a balesetről, sajnos sikertelenül.
A tanulás felett át vette az irányítást a kósza eszme futtatások..
Amelió.. halott.. fèl.. retteg.. problèmája van...
-Szia Nana! Jött egy nő aki szeretne veled beszèlgetni!-nyitott ajtót egy nevelő, beengedte a nőt ès elment.
-Szia Kincsem!-úgy köszönt, mintha már ezer ève ismernènk egymást. A ruhája egy átlagos közèpkorú nőèvel vetekedett, nem volt túl idős, sem túl fiatal.
-Hello.
A barna hajú asszony leült szembe a fotelba ès a táskájába kutakodva, elővett egy kis mikulás csokit.
-Ezt az èdessèget neked hoztam.-nyújtja felèm a finomságot. Majd folytatja;
-Nana. Èn vagyok az anyád! Szeretnèm ha elfogadnád ezt a csokoládèt tőlem, kiengesztelès kèppen.
-Köszönöm.
-Szeretnèk mesèlni neked, mi törtènt a baleset után. Amikor lelőttem èdesapádat a szomszèd Ilona nèni ránk hívta a zsarukat, mert halott egy lővèst. Mire ki èrtek, meg látták a fegyvert ami a kezembe volt. Engem elvittek egy nagyon gonosz ès csúnya helyre ahol mindig sarokba kellett állnom. Tudod, mint aki rosszul viselkedik!-igyekezett kapcsolatot teremteni velem. Az èn eszem Amelión járt. Egy kis szünetet hagyott, mert látta kicsit sok volt a mondanivalója, aztán így szólt:
-Ki vettem egy házat kettönknek. Nem kell itt lenned továbbra! Haza jösz velem?-nagy kikerekedett kèk szemei, csillogva fúrták az èn látóidegembe magát.
-Igen.
-Kèrtem engedèlyt ma dèlutánra hogy egy kis csajos napot töltsünk együtt. Mihez lenne kedved angyalom?-az arca kivirult, mintha az elmúlt 4 èv meg sem törtènt volna, ès èn csak vakáción lettem ebben az intèzmènyben.
-Korházba...
-Hogy tessèk???-felhúzott szemöldökkel meredt rám.
-Korházba akarok menni.
-Mièrt akarsz kórházba menni? Nem lenne jobb egy kis fagyi? Vagy egy kis csokis keksz kávèval?
-Az egyik barátom korházba került. A ház szabály 6. rendelete alapján, nem ihatunk kávèt. Mivel, a kávè függősèget okoz, ès mèg túl fiatal vagyok az italhoz.
-A barátok jönnek ès mennek. Sok barátod lesz. Majd holnap menni fog az iskolába mert nincs annak a gyereknek semmi baja! Csak hisztizett a szüleinek hogy ne menjen iskolába! Na gyere, menjünk fagyizni! Meg akarlak jobban ismerni!-fel pattant az ülőgarnitúráról, meg fogta a vèkony kacsóm ès húzott magával.
Elsètáltunk az intèzmènynek nevezett börtöntől úgy fèl órányi távolságra.
Mesèlni kezdett:

-Mikor megöltem apádat, èn nagyon örültem. Boldog voltam, hiszen már nem volt esèlye bántani engem. Vagyis minket! Engem beszállítottak a rendőr autóba, aminek az oldalán a 'Police' felirat volt. Biztosan emlèkszel. Utána egy èjszakát a rendőrsègen voltam, beszèlgettem a bácsikkal. Azután viszont a csuklómra raktak egy erős karperecet, ès becsuktak egy zárt szobába.
Abban a szobában voltam 4 èvig.
-Nem fèltèl?-nèztem rá aggodó tekintettel.
-Nem! Mert tudtam hogy te itt vagy nekem. Remèlem neked nem voltak rèmálmaid.. Ez nem olyan nagy dolog, csak akkor ha te csináltad volna.
-Nem!- hazudtam neki. Hazudtam az 1 èvig tartó rèmálmokról amik erős verelytèkezèsbe ès zihálásba èrt vèget, minden èj 2. órájában..
-Annyira hiányoztál nekem! Nagyon sokat gondoltam rád! Remèlem nem kell többet elengednem a kezed!- megöleltem a lábát.
-Nekem is. -simogatta a hátam.
A dèlután hátralèvő rèszèben csak sètáltunk.
Sètáltunk az őszi, csípős hidegben, a felhők közt a napsugarak kierőszakolták magukat, hogy utat mutasson nekem.
Jó èrzès volt èrezni, anya szerető energiáját. A sèta alatt beszèlgettünk a jővőbeli terveinkről.
-Elnèzèst hölgyem, ön Ressesynè?
-jónapot, ön ki?