Szellemesdi

Soha többé

November 20.

Nem találkoztam Balázzsal az elmúlt két hétben és, ha őszinte akarok lenni akkor hiányzik, nagyon is. Sokat gondolok rá. Szinte minden este miután a szüleim és a nővérem is elaludtak, kimentem a hídhoz.

 Sokszor egész éjjel kint maradok várva hát, ha felbukkan egy ismerős kapucnis alak. Eddig, azonban minden nap csalódnom kellett. Mikor kint vagyok olyan dolgok futnak át az agyamon, mint például, mi lett volna, ha nem rohanok el úgy, vagy neki is hiányzom- e. Tudom értelmetlen ilyen dolgokon gondolkodni mert a múltat nem tudom megváltoztatni.

November 25.

Nem akarom őt elveszíteni, de félek, hogy ha most meglátnám akkor ugyan úgy elfutnék. Igazából már nem is tudom pontosan mi elöl futok.

-Rég láttalak. - ismerős ez a hang, de honnan? Lassan a hang irányába fordultam, szemeim kikerekedtek meglepetésemben. Szinte fénysebességgel ugrottam le a híd korlátjáról és futásnak eredtem.

-Várj! - kiáltotta Balázs és megragadta a karomat, nagyon erősen szorított, de még így is éreztem, ahogy remeg a keze.

-Kérlek, ne menekülj előlem. - mondta, nem lazítva a szorításán. Rántottam egyet a kezemen, nem engedett. Halvány félelem ébredt bennem.

-Balázs.. ez fáj. - mondtam kissé remegő hangon. Szemei kitágultak. Elengedett.

-Sajnálom. - mondta. Óvatosan megráztam a fejem jelezvén, hogy nincs baj.

-Mit csinálsz itt? - kérdeztem kerülve a szem kontaktust.

-Téged kerestelek. - válaszolta. Felkaptam a fejem és szembe találtam magam Balázs átható pillantásával, ami engem fürkészett. Nem tudtam félre nézni olyan volt, mintha foglyul ejtett volna csupán a szemeivel.

-Miért... kerestél? - kérdeztem végül megtörve a közénk épülő kínos csendet.

-Nem egyértelmű, - megráztam a fejem - mert legutóbb csak úgy elrohantál minden magyarázat vagy indok nélkül. -hangja a végére kétségbe esetté vált, és egyik kezével beletúrt a hajába. Szemeim követték keze mozdulatát, gondolataim pedig már rég nem itt jártak, ha nem valahol a keze helyén.

-Marci! Figyelsz te egyáltalán? - kérdezte összevont szemöldökkel. Váratlanul ért a kérdés, így az agyam még félúton volt a haja és a beszélgetésünk között.

-I..Igen! - mondtam nem túl határozottan.

-Szóval, miért futottál el legutóbb?

-Hát azért mert... - felvonta a szemöldökét - mert, nem tudom jó! - mondtam kissé hisztérikusan - Megijedtem, mert te várni akartál és úgy éreztem, hogy hibáztam és.. és féltem, hogy megutálsz vagy valami ilyesmi.. - mondtam, lehajtott fejjel, bár a végét már inkább csak suttogtam. Mikor felnéztem Balázsra őszinte meglepettséget láttam rajta. Ezen én is meghökkentem.

-Te... komolyan... ezt hitted? - kérdezte, egy apró félmosoly kúszott közben az arcára.

-Hé! Ez nem vicces, én itt kiöntöm neked a lelkem te meg nevetsz rajta. - mondtam és mellkason csaptam, de ő elkapta kezem és oda szorította, pont a szíve fölé. Őrülten gyorsan vert.

-Nem azért mondta, hogy várj, mert nem akartam csinálni csak gumi ért akartam felállni. - mondta, majd kitört belőle a nevetés. Kikerekedett szemekkel néztem nevető arcát és nem tudtam megállni, belőlem is kifakadt a nevetés. Miután sikerült kicsit lenyugodnia szabad kezével magához rántott a derekamnál fogva, majd, mint akit már napok óta először jut élelemhez, meg csókolt. Heves volt, pont, mint én, de egyáltalán nem bántam, sőt szinte bele olvadtam az érintésébe. Végig húzta a nyelvét az alsó ajkamon, én pedig azonnal beengedtem, nyelveink heves, ha nem hevesebb táncba kezdtek.

Kezeim lassan megtalálták útjukat a hajába. Egymáshoz préseltük testünket, a csókba nyögtem. Olyan jó volt, ilyen hosszú idő után újra vele lenni, hogy úgy éreztem menten felrobbanok. Balázs azonban hirtelen véget vetett a csók csatának, kissé eltolt magától én pedig értetlenül és csöppet még kábán néztem, ahogy felemeli a kezét és lassan végig simít az arcomon. Elmosolyodott.
-Nem folytatjuk ezt inkább nálam? - kérdezte még mindig mosolyogva. Gyors bólogatásba kezdtem, túlságosan zavarban voltam ahhoz, hogy megszólaljak.

Éppen, hogy csak betettük a lábunkat a szobába Balázs már is a számra tapadt és az ágy felé kezdett tolni. Kezeink szinte automatikusan indultak felfedezőútra a másik ruhái alá. Egymás szájába sóhajtoztunk. Mikor elértem az ágy szélét leültem, majd hátra felé kezdtem mászni egy ütemben Balázzsal, aki fölöttem tette ugyanezt. Amikor már mindketten az ágyon voltunk Balázs benyúlt a pulcsim alá és hosszan felsimított az oldalamon, majd lehúzta rólam a felsőt ezután félre is dobta azt. Felocsúdni se volt idő ő már a nadrágom zipzárját húzta le, közben nyelvével nedves csíkokat hagyott az egész felsőtestemen. Kicsit megemeltem a derekam, hogy könnyebben letudja rántani rólam a nadrágot. Mellkasomról áttért a nyakamra, azt kezdte el ellepni szívás nyomokkal. Hátra vetett fejjel élveztem, amit csinált, majd mikor felemeltem a kezem jöttem rá, hogy ő még teljesen fel van öltözve.

-Te.. is. – ziháltam.

-Mih? – lehelte a nyakamba. Libabőr futott végig rajtam, ahogy meleg leheletét éreztem.

-A pólód. – mondtam, közben megragadtam az arcát, hogy végre rám figyeljen egy kicsit.

-Ja.. – combjaimra ült. Tekintete ködös volt, és vad vágy égett bennük. – tényleg... - mondta, majd egy egyszerű mozdulattal áthúzta a fején és az enyém mellé dobta, legalábbis azt hiszem, a látványra éledező farkam vigyázz állásba vágta magát az alsómban. Gyorsan felültem és Balázst pedig a hátára döntöttem. Kérdőn nézett rám, mikor a csípőjére ültem. Könyökeire támaszkodott és egy kaján fél mosoly kúszott a szájára. Lassan kezdtem el ringatni a saját csípőmet, hosszú nyögés hagyta el a torkát.

-Megőrjítesz! – mondta, majd hirtelen fordított a helyzetünkön, így megint én kerültem alulra. Szinte teljes testsúlyával rám nehezedett. Felnyögtem annyira hihetetlen érzésvolt ilyen közel tudni őt magamhoz. Finoman hozzám dörgölte az ágyékát, csípőm reflex szerűen lendült fel, hogy meg hosszabbítsam a pillanatot. Kezeimmel tapogatóztam míg meg találtam a nadrágja sliccét és megeshet, hogy erőszakosabban rántottam le, mint terveztem. Balázs halkan felkuncogott, türelmetlenségemen.

-Várj egy pillanatot. – súgta a fülembe, miközben odébb tolta kezeimet.

Összeszorítottam a szemeimet és még erősebben kapaszkodtam a fejem alatt lévő párnába.

-Még egy kicsit Marci, már majdnem bent vagyok. – suttogta a mellkasomba, ami szaporán emelkedett és süllyedt. Lassan felemelte a fejét és szenvedélyes csókban forrtunk össze, majd egy határozott lökéssel a csípőjével gyorsan belém tolta teljes hosszát. A csókot megszakítva élesen szívtam be a levegőt, hogy aztán reszketeg sóhajként távozzon.

-Jól vagy? – kérdezte halkan. Szemeivel az enyémek után kutatva.

-Igeh.. csak..várj egy picit. – suttogtam vissza.

Percekig csak egymás nyakába pihegtünk, majd kezeimet nyaka köré, lábaimat dereka köré csavartam. A levegő testünkkel együtt forrósodott. Nem tudtam volna megmondani hol végződik Balázs és hol kezdődők én. Készen álltam, hogy a mennyekbe repítsen.

A szobát nyögésink, sóhajaink és mocskos csattogásaink töltötték meg. Fűtött csókokat váltottunk, itt és ott nyomokat hagytunk a másik nyakán vagy épp mellkasán. Nem gondoltam volna, hogy a szex lehet ilyen szenvedélyes két ember között, de Balázs ezt is meg mutatta nekem sok minden mással egyetemben. Egy percet se akarok nélküle tölteni soha többé.