Szellemesdi

Nem

November 26.

Balázs

Hihetetlen érzés volt ma Marci mellett ébredni, olyan volt mintha újra tudnék lélegezni. Mikor felébredtem még halkan horkolt az oldalamhoz bújva. Elmosolyodtam mikor végig futtam szemem nyaka és válla vonalán, amit temérdek szívás nyom díszített és mindet én csináltam. Repestem a boldogságtól. Mosolyom levakarhatatlan volt.

Óvatosan próbáltam kimászni mellőle, de még így is egy apró szomorú nyöszörgést hallatott mielőtt a másik oldalára fordult. Halkan mentem ki a fürdőbe, hogy vegyek egy gyors fürdőt és lemossam magamról a tegnapi este fizikai emlékeit még, ha nem is igazán akartam. Még szinte éreztem kezeim alatt Marci selymes bőrét és puha haját. Az este emlékeitől túlfűtötten gondok akadtak a délebi tájakon, így a fürdőből hideg zuhany lett.

Mire kiértem Marcinak hült helye volt. Egy kis üzenetet hagyott.

Haza ugrok ruhákért.

Este hatkor a hídnál.

Marci.

Örülök, hogy most nem szaladt el hetekre. Diadalmas mosolyra húzódtak az ajkaim. Végig húztam az ujjaim a papírdarabon, majd gyengéd puszit leheltem rá.

Hatóra előtt tíz perccel már a hídon várakoztam. Hűvös szél fújt, át fújt a pulcsimon libabőrbe borítva egész karomat. Nagyot szippantottam a levegőből és ekkor valami furcsa rossz érzés fogott el. Meg borzongtam tőle, majd megráztam a fejem. Nem most nem romolhat el semmi. Egyenes úton vagyok egy boldog halál utáni élethez. Most már semmi nem kavarhat be.

Oldalra fordítottam a fejem és akkor megláttam Őt, felém sétált, de valami nem volt rendben, összehúztam a szemem hátha így kiszúrom, hogy mi. Azonban így se tűnt fel semmi furcsa. Marci hirtelen megállt és riadt szemekkel nézett rám. Ösztönösen indultam felé, szívem a torkomban dobogott, fagyos rémület futott végig a gerincemen. Marci maga elé emelte a kezeit és akkor vettem csak észre, hogy mi is volt olyan furcsa. Kezeit hideg kék fény vette körbe és szokatlan buborék szerű dolgok szálltak fel róla. Szürreális látvány volt, sőt félelmet keltő.

Térdre esve értem oda hozzá. Kezeim közé fogtam az arcát. Kezeivel a karomba kapaszkodott.

-Mi ez Balázs? Mi ez? – szemeiből könnyek kezdtek potyogni. Félelem szorította össze a torkom.

-Nem tudom... nem tudom... - halt el a hangom. A kék fény gyorsan terjedt a buborékok szerű dolgok pedig el homályosították a látásom. Óvatosan végig simítottam az arcán hüvelyk ujjammal, letörölve könnyeit. Rettegés tükröződött a szemeiben.

-Nincs semmi baj. – mondtam, ugyan nem tudom, hogy Marcinak vagy inkább magamnak.

-Nem értem mi történik! – mondta Marci, de a hangja egyre távolibbnak tűnt, ahogy a fény beborította az egész arcát. A buborékokból egyre csak több lett. Marci hirtelen lenézett, majd felordított. Én is oda néztem, de amit láttam, vagyis nem láttam, engem is megrémisztett. Marci kezei eltűntek. 

-Szeretlek.. - suttogta. Mire visszakaptam a szemeim arcára, addigra már késő volt.... Csak egy buborék halmot tartottam a kezeim között. Szemeim ki kerekedtek szívem őrült tempóban vert. Kapkodtam a levegőt, a világ elmosódott körülöttem a fülem sípolt. Marci most foszlott el a kezeim között...

Nem, nem, nem ,nem ,nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem...

The End