A személy, akivé melletted váltam

Második fejezet

Nagy nehezen felszenvedtem magam ülő pozícióba, és megdörgöltem a szemeimet, hogy valahogyan elűzzem az álmosságot, ami visszahúzott volna a kanapéra pár extra órácskára. Néhány perc elteltével pedig már talpon is voltam, hogy nekikezdjek a készülődésnek. Kezdésképp elmentem letusolni, illetve hajat mosni. Közben az aktuális kedvenc bandámat hallgattam, ami talán meglephet egyeseket, de egy punk-rock műfajú együttes volt. Jó hangosan bömböltettem, hogy a csobogó víz mellett is hallhassam, és énekelhessem a dalszöveget. Mikor csurom vizesen kiléptem a zuhanykabin előtti kis szőnyegre, elővettem egy szimpatikus, fehér törülközőt, és felitattam a testemről, és a hajamról a vizet, amit a későbbiekben meg is szárítottam. 

Előszedtem a dobozom, amelyben a sminktermékeimet tároltam, és megkezdtem a hosszas procedúrát. Elsősorban hidratáltam, és előkészítettem a bőrömet, majd felkentem az alapozót, korrektort, kontúrt, pirosítót, illetve egyéb kenceficét, amit a legvégén egy sprével fixáltam. Ezután besétáltam a szobámba, ahol a gardrób ajtaját kinyitva nézelődtem valami ruha után, amit fel tudnék venni. Mivel tudtam, hogy valami egetrengető bejelentése lesz Vandának, így valami elegánsabb darab után kutakodtam. Amikor megpillantottam a részemről tökéletes választást - ami egy bokáig érő, vörös, bársony anyagú, ujjmentes darab volt, amely testhez simuló szabással rendelkezdett, illetve a mellkas részénél volt egy csepp formájú kivágása -, azonnal le is tettem az ágyamra. Mellé találtam egy szintúgy bársony borítású, vörös magassarkút, ami illett a kiválasztott ruhadarabhoz, azt pedig az ágyam sarkába állítottam. Testemről levettem az addig köré tekert törülközőt, majd amint magamra kaptam egy csipkés fehérnemű szettet, máris belebújtam a ruhába. A hátán lévő cipzárral egy kicsit szenvedtem, de nagyjából öt percnyi szerencsétlenkedés után sikeresen megoldottam a kialakult problémát. A füleimbe behelyeztem egy pár arany karikát, és már indulásra készen sétáltam a konyha irányába, hogy igyak egy pohár vizet.

Amikor elérkezett az indulásom ideje, amely fél hatot jelentett nálam, telefonom egy mini táskába belesüllyesztettem, megsimogattam Logan-t, majd az ajtóm bezárása után elindultam a kocsim irányába, amely az út szélén, a házam előtt parkolt. Beültem a volán mögé, beindítottam a motort, bekapcsoltam a rádiót, és már kocsikáztam is legjobb barátnőm háza felé. Nagyjából öt óra ötvennégyre értem oda, a barátjával megosztozott, apró ház elé. Leparkoltam, kiszálltam, majd pár kopogás után benyitottam a házba, ahol már Vanda sürgött-forgott, Bennett, a barátja, pedig próbálta éppen leülésre késztetni.

- Halihó!- Köszöntem egy mosollyal, mire mindketten felém néztek, mire Vanda azonnal rohanni kezdett felém, hogy jól megszorongasson. 

- Jajj, de vártam már, hogy megérkezz! Szia! Csüccs le! Kérsz valamit? Inni? Van kóla, almalé, narancslé, multivitaminos üdítő, tudok csinálni teát, limonádét, kávét-

- Lassíts le, nyugi - kacagtam fel, megpaskolva a vállát egy széles mosollyal az ajkaimon. - Ki tudom szolgálni magam, jártas vagyok már ebben a házban. Te csillapodj le szépen, vegyél mély levegőket, és lazíts. Nem tudom mi lehet ez a hatalmas bejelenteni való, de hidd el nekem, hogy nem kell ennyire rástresszelned magad a dologra. 

- Jó-jó, talán igazad van. Fú...- Sóhajtott egy nagyot, majd mosolyogva bólintott, és megfogta a két kezem, végignézve rajtam.- Mellesleg gyönyörű vagy, mint mindig. 

- Te pedig imádnivaló. Na, mondd inkább, miben tudok segíteni, ha már én érkeztem elsőnek. 

- Valójában nem te vagy itt az első - szólalt meg mögöttem egy mély hang, mire megfordultam egy széles mosollyal a számon.

- Eric!- Öleltem meg szorosan a férfit, aki boldogan viszonozta a gesztust. Egy lágy, enyhe mosollyal nézett le rám, a nagyjából százhetven magas férfi. Nem volt sokkal magasabb nálam, de látványos volt a közel tíz centiméternyi különbség közöttünk.