Házasságra ítélve ❦

‹𝗣𝗮𝗿𝘁𝗲 𝘁𝗲𝗿𝘇𝗮›

DESTINY BROOK

Nickolas nem viccelt, mikor azt mondta, hogy reggel tízre legyek a kapunál készen, felöltözve mert elvisz vásárolni. Ugyanis a kapucsengő nem éppen a legkellemesebb érzés, amivel az ember lányát a legédesebb álmából riasztják fel. Már tegnap rá kellett volna jönnöm, hogy ez az ember valóban nem ismer olyan szót, hogy 'vicc' de az én naiv személyem, azt hitte, hogy csak a bolondját járassa vele Nickolas Blake azzal, hogy másnap újra vele töltheti a napot. Ezért sem raktam semmiféle ébresztőt reggel tíz előttre, mert nem hittem volna, hogy valóban eljön. És éppen ezért volt nagyon maximum tíz percem elkészülődni, hogy mire kiérjek a kapun túlra, még Nicket ott találjam és ne unjon bele a várakozásba, majd hagyjon ott.

Bár szerintem Christian Brook igazán el lenne ragadtatva attól, hogy a pici lánya végre nem makacskodik és nem vitatkozik az ő meghozott döntése ellen és végre elfogadja azt a tényt, hogy rövid időn belül férjhez megy és tesz az ellen, hogy mikor kimondja a nagy igent, ne úgy menjen hozzá a egy sráchoz, hogy nem is ismeri őt. Noha drága apám nem tudja a hátsó szándékomat azzal, hogy egy árva ellenkezéshez hasonló szót nem szólok neki, amiért átad egy másik férfi tulajdonába, mintha csak egy tárgy lennék. Bár tulajdonképpen még magam sem tudom mi a hátsó szándékom, hiszen talán így volna némi esélyem parányilag normálisabb életet élni Nickkel, akinél talán nem lennék kalitkába zárva, mint szeretett apámnál.

Apropó apám, tegnap az ebéd óta nem láttam förtelmes ábrázatát. Fogalmam sincs arról, hogy hol tölthette az éjszakát, és bevallom nem is igazán szándékozom azért cselekedni, hogy megtudjam. Őt ismerve vagy a cégében lévő irodájában pengette az estéjét egy üveg whisky társaságában vagy pedig egy újabb befűzött nő ágyában. Esetleg mégtöbb ártatlan ember élete kiontásával szórakoztatta magát, mert már megunta az előző két opciót. Nála sosem lehet tudni, hogy éppen mihez lenne kedve aznap.

Viszont nekem vasárnap reggel nem éppen Nickolas társaságához lenne kedvem, hogy aztán egész nap el kelljen őt viselnem és a mogorva ábrázatát, illetve eléggé váltakozó hangulatát, amit továbbra is szimplán csak az időjáráshoz tudnám hasonlítani. Sietősre veszem a lépteim, amint a kapucsengő egyre szaporábban szólal meg, ezáltal arra következtetek; emberünk kezd türelmetlen lenni. Ami nagyon nem jelent jót, tekintve, hogy milyen morci szokott lenni. Vagyis tegnap óta csak ennyire ismertem ki őt, bár lehet, hogy csak a rossz napját fogtam ki. Az meg mindenkinek lehet. Noha azzal, hogy igen megvárakoztatom őt, ma sem várok másfajta vislekedést tőle. Főleg, hogy most a fő ok, amiért ingerült, történetesen én vagyok.
Mire leérek a földszintre a folyamatos csilingelő hang abba marad, én pedig kissé kétségbeestem, hogy valóban megunta a várakozást és inkább itt hagyott. De már ha én reggel tízkor felkeltem miatta, nem hagyom kárba veszni a napot, hogy kicsit kimozduljak ebből a borzalmas házból.

Úgy téptem fel az ajtót, mintha a hátam mögül láncfűrésszel üldözne egy elmebeteg bohóc. Egy kicsit túl nagy is volt a lendület, így mikor az ajtó kitárult előttem azzal egyetemben vesztettem el az egyenesúlyom és borultam Nick karjai közé aki éppen akkor fordított volna hátat, így viszont - mivel én ijedtembe magamhoz szorítottam -, velem együtt esett el a földre. Hát abban is biztos vagyok, hogy soha nem részesült még ehhez hasonló fogadtatásban, pláne nem egy lány részéről. Azt hiszem máskor kétszer is meggondolja, hogy valóban el-e jön értem vagy inkább hagyja, hogy saját magamnak köszönhetően zúduljak egy arcost a poros földre.

És abban is teljes mértékben biztos vagyok, hogy ez után az eset után az egész nap rettentően kínosra fog sikerülni.

Elterülök Nick felsőtestén, arcom mellkasába nyomódik, ahogy földet érünk. Karjai derekam köré csavaródnak és erősen tart, mintha azzal, ha nem fogna közre, bármelyik pillanatban köddé válnék. Ez a szituáció egész aranyos is lehetne, ha nem éppen az én szerencsétlenkedésem miatt lennénk ilyen helyzetbe és Nick nem Nickolas Blake lenne, a komor éjjeli árny. Tehát ha minden teljesen más lenne, akkor valóban azt mondanám milyen cuki ez a kis dolog. Csakhogy ez sajnos nem fog egy csettintésre átalakulni, mert azt szeretném. Akkor is Nick lenne alattam, ha behunynám a szemeim és nagyon erősen kívánnék, hogy Alex Volkov legyen akivel szembe találom magam, ha újra kinyitnám tintakék íriszeim.