𝕊𝕖𝕞𝕞𝕚𝕤𝕖́𝕘 |𝐍𝐚𝐦𝐉𝐢𝐧 𝐟𝐟| [B̶e̶f̶e̶j̶e̶z̶e̶t̶t̶]

39.

Már majdnem ismét megállítom Jint, mert már kezdtem fáradni, amikor hirtelen megtorpan. Nem szól semmit, csak áll és néz a semmibe.

- Öhm... mi a baj? - kérdezek rá.

- Nincs itt - feleli.

- Mi?

- Az árus. Mindig itt volt, de most nincs itt.

- Lehet most áttért egy másik helyre, ahol több ember fordult meg - vonom meg a vállamat, de látom, hogy ez nem nyugtatta meg. - Ha akarod, körülnézhetünk. A nap végére csak megtaláljuk.

Jin nem válaszol, elengedi a kezemet és futni kezd.

- Most hová mész? - indulok meg utána, de nem felel, csak rohan előre egészen egy hotdog árusig.

- Elnézést, Doyun hogyhogy nincs a megszokott helyen? - kérdi az árust.

- Doyun? Rég hallottam ezt a nevet. Már vagy két éve elment - feleli az idős férfi.

- Hova? - kérdez vissza egyből Jin.

- Már nem jártak ide annyian mint régen és kiderült hogy egy régebbi adósságát nem tudja időben törleszteni. Utcára került. Néha még meglátogat, vagy kér kölcsön, de... nélküle már nem ugyanolyan ez a hely mint volt - meséli szomorúan az árus. - Ismerős vagy valahonnan - teszi hozzá váratlanul.

- Sokat jártam ide a szüleimmel. Minden hétvégén eljött az egész család, születésem óta.

- Egész család? - kérdez vissza a férfi.

- A szüleim, én és a nővérem. Volt, hogy a nagyszüleimmel jöttünk - fejti ki jobban Jin. - Itt ebédeltünk mindig pontban 12:30-kor, és Doyunal távoztunk, hogy aztán...

- Elsőként kapjatok vattacukrot - fejezi be a férfi Jin helyett. - Igen, már emlékszem. Annyi év eltelt azóta. Elköltöztetek? A szüleid egy ideig még jártak ide, és emlékszem mesélték, hogy a gyerekek egyetemen vannak.

- Igen... elköltöztünk - bólint Jin.

- És, hogy vagytok?

- Jól megvagyunk, köszönöm - hajol meg aprót Jin az udvariasság jegyében - És maga?

- Öregesen - mondja a férfi. - Éhesek vagytok a barátoddal?

Jin hátra fordul hozzám, mire bólintok.

- Hát akkor...mit adhatok?

- Nekem egy ketchup-os jó lesz, szárított hagymával megszórva - választ először Jin.

- Én uborkával és mustárral kérem, köszönöm - választok én is, végül pedig fizetek is, mielőtt Jin elő kotorhatta volna a pénztárcáját.

- Most maszatos a kezem, de majd vissza fizetem - mondja Jin, miközben arrébb sétálunk és egy jókora falatot harap a hotdogjából.

- Hagyd csak, meghívtalak.

- Biztos?

- Fizesd vissza az idegenvezetéseddel - felelem egy kis töprengés után.

- Deee, nem tudok semmit a park történetéről.

- Nem is kell. Elég ha elmeséled az élményeidet amiket itt szereztetek, én meg majd figyelek.

- Megint én meséljek?

- Hát, ha te fizetted volna a hotdogokat, most én mesélnék. Egyébként is te jártál már itt, nem én - érvelek, mire beadja a derekát és mesélésbe kezd.

- A nyári szünetben majdnem minden egyes nap kijöttünk ide. Van egy játszóteres rész a parkban, és ott indítottuk a napot. Majd délben mentünk a hotdogoshoz, onnan pedig el nem mozdultunk, amíg Doyun el nem indult vissza a vattacukroshoz. Egy idő után persze kitapasztaltuk hogy megy ez. Már nem kellett ott szobroznunk, játszottunk a fűben, kergetőztünk és négy előtt öt perccel mentünk a vattacukorért - meséli.

- Ühüm - bólintok, hogy jelezzem figyelek, attól még, hogy csendben hallgatom, majd hirtelen meglátok egy szobrot a távolban, amin egyből megakad a tekintetem.

- Uuu! Arra a szoborra nagyon sokszor felmásztunk! Egyszer Seoa és én versenyeztünk, hogy melyikőnk mászik fel hamarabb a tetejére. Ő állt nyerésre, úgyhogy próbáltam vissza rántani. Olyannyira megrántottam, hogy megcsúszott a lába, leesett és felhasadt a térdén a bőr. Nagyon vérzett és nem is ő sírt, hanem én. Ordítva bőgtem, mert nagyon megijedtem. Futottam a mamához hogy szóljak neki a történtekről. Seoa térdét több öltéssel kellett összevarrni.

- De hiszen ez Nagy Sejong király szobra! A Joseon-dinasztia negyedik királya! Thejong király és Vangjong királyné harmadik fia! - sorolom lelkesen, a szobrot vizsgálva.

- Ööö, valami nagy király volt? Sose olvastam el a szobor alatti feliratot, hogy ki ez - ismeri be Jin.

- Jelentős megállapodásokat kötött kínával és támogatta a koreai haditechnológiát - magyarázom lelkesen és jobban szemügyre veszem a szobor kidolgozását. Nagyon jó munka. Részletes.