Ma is szintén találkozom Amarával, mivel imádunk együtt lógni. Az anyukájával nem tartja a kapcsolatot a szülei elváltak mikor még kicsik voltunk. Apukája Sebastian jelenleg kint van Horvátországban. Elvileg ma érkezik haza.
Amara apukájával nem sokat találkozunk mivel mindig üzleti úton van.
Amara ágyán feküdtünk és nyomkodtuk a telefonunk. Amara hírtelen megszólalt.
-Hallod Regi!-fordult hasra
-Na?-raktam le a telefonom magam mellé.
-Mit szólnál egy kis partihoz ma?
-Ahj, nincs kedvem
-Na de kérleeekkkk-kezdett könyörögni.-Itt a nyár, be kellene csávóznunk nem gondolod?
-Engem senki nem tud megfogni, tudod jól.
-Akkor csak kavarj össze valakivel na de kérlek Regii
-Ha beleegyezek békén hagysz?
-Igeeennnnn-ugrált örömében
-Jó akkor menjünk
-Szuper vaagy!!!-húzott fel magához majd megölelgetett.
-Miért szuper a Regina?-jött be Amara édesapja Sebastian.
-Apaaaa-ugrott fel az ágyból és rohant az apukájához. Miközben megölelték egymást Sebastian végig a szemembe nézett és mosolygott.-Hiányoztál. Remélem most tovább maradsz itthon
-Igen, sok időnk lesz egymásra.-mosolyogva hallgattam a beszélgetésüket.-Na de mi a terv mára?
-Regi beleegyezett hogy bulizni menjünk, szóval boldog vagyok nagyon!!
-Ó jaj.. de azért ésszel isztok majd ugye?
-Persze, én eleve nem is szeretnék. De ne aggódjon Mr. Stan vigyázok a lányára-mondtam halkan. Valamiért nem mertem megszólalni soha Sebastian közelében. Inkább kiszaladtam volna a világból mikor beszélgetést kezdeményezett velem.
-Nem csalódtam benned most sem-mosolyogva simogatta meg a karom amitől libabőrös lettem. Ezt ő is észrevette és elmosolyodott. Még váltottak pár szót a lányával majd kiment.
Kb másfél óra múlva elkezdtünk készülődni a bulira. Amara egy testhezálló csillogós fekete ruhát választott és annak a ruhának volt egy párja pirosban, azt pedig nekem kellett felvennem. Igen. Kellett. Nem nagyon szerettem volna de rám lett erőltetve. Végül tetszett a végeredmény.
Amara rávette az édesapját hogy elvigyen minket a buli helyre. Egymás után gurultak le a torkunkon a shotok. Nem is tudom hogy melyikünk volt az ittasabb állapotban. Amara nagynehezen csörgetni kezdte Sebet.. Aki fél óra múlva ott is volt értünk. Addig Amara még táncolgatott, ivott meg ilyenek. Mire az apja ideért a lábán alig tudott állni.
Óvatosan beraktuk Amarát a hátsóülésre, aki végig is feküdt azon. Sebastian mondta hogy üljek előre mellé.
El is indultunk hozzájuk.
-Látom jól sikerült.-mondta kicsit feszülten.
-Nyugika Sebastian! Jól van a lányod.-nevettem miután nagy nehezen kinyögtem ezt a mondatot. Letegeztem. Úgy hogy engedélyt sem kaptam rá.
Viszont nem igazán érdekelt.
-Neked is jó a kedved.-mosolyodott el.
-Seb baj van!-lettem ideges
-Mi az kislány?
-Hánynom kell.-ekkor Sebastian félreállt és gyorsan ki kapott az autóból majd megfogta a hajam és belőlem kijött minden. Adott egy zsepit amivel megtöröltem a szám.
-Megvagy kislány? Vagy kell még?-simogatta meg a hátam, amibe beleremegtem.
-Ne simogass Sebastian.-sóhajtottam.
-Miért ne?-hallottam a hangján hogy tetszik neki. Felnéztem rá. Ő pedig mosolygott.
-Szépek a szemeid. Tetszik ahogy rám nézel
-Inkább menjünk.-hagytam figyelmen kívül a kijelentését. Segített visszatipegni, és berakott a kocsiba.
Egy 20 perc múlva oda is értünk hozzájuk.
Ketten vittük be Amarát és lefektettük az ágyába.
-Köszönöm a fuvart! Én lépek!-mosolyogva fordultam meg és botladozva elindultam. Mikor kiértem a bejárati ajtón valaki a csuklóm után kapott és maga felé fordított.
-Nem maradsz?
-Nem szeretnék zavarni.
-Nem engedlek haza. Nehogy baj legyen.
-De muszáj lesz. És nyugalom Seb nem lesz gond.
-Olyan aranyos ahogy mondod a nevem. Meg ahogy tegezel.- simogatta meg az arcom.
-Sebastian muszáj mennem!-Hátráltam arrébb.
-Legalább had vigyelek haza.
-De-folytattam volna de a szavamba vágott.
-Na gyere.-húzott a kocsihoz.
-Sebastian tényleg nem szükséges.
-De az. Na indulhatunk?
-Mhm..-csuktam be a szemem.
Egy kis idő múlva arra ébredtem hogy valaki simogatja a karom.
-Hm?-kérdeztem még mindig csukott szemmel.
-Megérkeztünk Regina.-
-Köszönöm a fuvart Seb!-mosolyogva átöleltem a nyakát ő pedig magához húzott. Percekig ülhettünk úgy az autóban majd egy kicsit eltolt magától. És az arcomat fürkészte.
-A lányom barátnője vagy.- suttogta. kezdtem szaporán venni a levegőt.
-Nem tehetjük meg.-suttogtam.
-a faszt nem.-mondta majd szenvedélyesen megcsókolt. Csókcsatát vívtunk. Annyira jó érzés volt. Mintha újjáéledtem volna. De ez tilos.
Nagy nehezen elszakadtam a szájától
-Seb. Neh-Nem szabad.-kapkodtam a levegőt.
-Tudom.-mondta szomorkásan.
Annyira nem akartam az alkalmat veszni hagyni..
-Én most bemegyek abba a házba.-mutattam oda- Amiben egyedül élek, levetkőzök és lefekszek.-öleltem át.- Ha akarsz csatlakozz.-súgtam a fülébe és kipattantam a kocsiból. Megkerestem a lakáskulcsot és kinyitottam az ajtót. Ő akkor már mögöttem állt. Beléptünk a házba és felkapott. Nekilökött a bejárati ajtónak.
-El sem tudod hinni mit csinálsz velem.-csókolt meg. -bementünk a konyhába majd a púltra tett.
-Regi. Biztos?-nézett rám, viszont a bugyim szélében már be voltak akasztva ujjai. Én csak bólintottam egyet. Az alkohol és a vágy hatása miatt nem tudtam megszólalni.
Csodálatos volt az este.
Másnap rettentő fejfájással ébredtem. És ahogy meg akartam fordulni észrevettem, hogy Mr.Stan aludt mellettem. Nem hittem a szememnek. Mit keres itt? Miért nincs rajtam ruha? Remélem nem az történt amire gondolok mert az hatalmas nagy baj.
Óvatosan kikecmeregtem mellőle, hogy még véletlenül se ébresszem fel.
Felkaptam egy rövidnadrágot és egy toppot, majd lementem bevettem egy fájdalomcsillapítót és főztem kávét.
Mikor öntöttem ki a két bögrébe a kávét Sebastian jött le a lépcsőről dörzsölve a szemeit. Hála istennek volt rajta ruha.
-Jó reggelt!-mosolygott mikor meglátott. Istenem ez a férfi. Tökéletes. Regi! Fejezd be. Gondolnod se szabadna erre.
-Jó reggelt Mr.Stan!-mosolyogtam vissza.-Főztem kávét!-nyújtottam oda neki a bögrét.
-Mr.Stan? A Seb jobban tetszett tegnap este.
-Butaság volt. Hatalmas hibát követtem el. Nagyon sajnálom!-sütöttem le szemeim, és ekkor beugrott egy kép az estéről. A pulton ültem ő pedig előttem állt. Simogatott és megcsókolt.
-Részemről nincs harag. Szerintem jó volt!-mosolygott büszkén
-De ezt akkor sem tehettük volna meg! Bocsánat hogyha rámenős voltam. Nem nagyon emlékszem sőt...
-Szomorú hogy nem emlékszel-kortyolt a kávéba.-Túl jó volt az ahhoz hogy kimenjen a kis fejedből.
-Néha bevillannak képkockák.. de jobb is így hogy nem emlékszem többre. Túlságosan szégyellném magam. Azt se tudom hogy Amara szemébe hogy nézzek ezek után..
-Könnyen. Mintha nem történt volna semmi.
-Lehet már felkelt és keresi magát hogy merre van.-kezdtem aggódni.
-Majd elmegyek boltba. De tuti nem kelt még fel. Ezt a magázódást hagyjuk már kérlek. Elég furcsa hogy most magázol, de mikor éppen elélveztél tőlem-folytatta volna de inkább közbeszóltam.
-Ne! Kérem ne folytassa. Tényleg szégyellem magam.
-Regi, nem kell. Két ember vagyunk akik vágynak egymásra. És ezzel semmi gond nincs.-nyugtatott.
-Én nem vágyom magára!-tiltakoztam.
-Biztos?-állt fel és odaállt elém. Megsimogatta a combom majd középre simított, és ott hagyta a kezét amire felsóhajtottam.-Nadrágon keresztül érzem hogy konkrétan tocsogsz. De ha így akarod legyen. Hazudj csak magadnak.
-É-Én nem..-csuktam be a szemeim.
-Folytassam? Csak kérned kell.- a másik kezével az arcomat simogatta.
-Ne-m szabad.-megszólalni is nehezen tudtam.
-Nem? Rendben.-mondta majd elvette a kezét amire összerándult a testem.
-Az agyad hazudhat, de a tested nem tud.-suttogta a fülembe.- Na de én nem zavarok. Biztosan találkozunk még.-megpuszilt majd a kocsikulcsát és a cipőjét felvéve elment.
Ezt nagyon elbasztam.
