-Válaszolj kérlek! Jól láttam?-ült fel az ágyba.
Nem tudtam megszólalni.
-Regi! Téged szeretlek a világon a legjobban. mindennél jobban szeretlek! Kérlek.-könyörgött.
-Ne haragudj rám!-potyogtak a könnyeim.
-Te hülye! Rád sosem tudnék.
-De ez megbocsáthatatlan.-fakadtam sírva.
-Regi! Ne sírj. Nem volt komoly,nem?
-Dehogy.-suttogtam könnyes szemekkel.
Ekkor bejött Seb.
-Regi! Mi a baj?
-Semmi Mr.Stan.-törölgettem a könnyeim.
-Hagyjuk már ezt a magázást!-szerintem idegesítette a dolog mivel feszült volt.
-Elnézést.. én szerintem most hazamegyek. -felálltam majd kimentem.
Mr.Stan szemszöge:
-mi történt?-kérdeztem idegesen a lányom.
-Láttalak titeket.
-Mit láttál? Meg hol?
-A fürdőből ketten jöttetek ki. Nem haragszom rá. De azért nem kéne! Ô a legjobbam. Ne tedd tönkre kérlek.
-Nem ez a cél..-sóhajtottam fel. Majd mentem Regi után.
Éppen becsukta a kaput mikor utolértem volna.
-Regi!-kiabáltam utána, de már beült annak a kisgyereknek az autójába és elmentek.
Visszamentem a lányomhoz.
-Elment.-ültem le az ágy szélére.
-Ki mászott kire?-suttogva tette fel kérdését.
-Én rá. Sajnálom.
-Apa, miért?-kérdezte könnyes szemekkel.
-Hírtelen jött dolog volt.-dehogy az volt.
-Nincs köztetek semmi?-nézett rám.
-Dehogyis. Semmi. Bolondnak nézel?-néztem rá
-Nem. Ne haragudj. Mi van ha nem barátkozik velem többet?
-De fog. Viszont bocsánatot kell kérnem tőle. Ezért el kellene mennem hozzá.
-Rendben.-mondta majd megölelt.-Szeretlek.
-Én is téged kincsem.-pusziltam meg.
Beültem a kocsiba és már mentem is a drágámhoz.
Egy 10 perc alatt odaértem és kopogtattam is
Kis szivem gyorsan ajtót is nyitott. Mikor megláttam olyan történt amire nem számítottam.
Átkarolta a derekam és hozzám bújt szorosan.
-Seb..-suttogta a mellkasomba.
-Kicsikém nincsen semmi baj.-szorítottam magamhoz. Bementünk és leültünk a nappaliba
-Örökké megutált.-nézett maga elé mereven.
-Dehogy. Mindent magamra vállaltam. Azt mondtam ez csak egy hírtelen felindulás volt. Nem gondoltam komolyan, és hogy nem lesz több ilyen.
-És ezt komolyan is gondoltad?
-Szerinted itt lennék ha komolyan gondoltam volna?-mosolyodtam el. Erre Ő is elmosolyodott egy kicsit. Hozzám bújt és csak hallgattuk a csendet. Nem kellettek szavak. Csak élveztük egymás társaságát.
-És most?-nézett fel rám.
-Igen?-néztem gyönyörű szemeibe
-Mi lesz?
-Van egy két ötletem-simogattam meg a hátát,próbáltam elviccelni a dolgot.
-Seb!-szólt rám. Imádom ahogy a nevem mondja. Imádom Őt.
Igazából csak elvoltunk. Mivel már későre járt el kellett indulnom haza. Kikísért, majd mikor az ajtóban álltunk adott egy puszit a számra. Én visszahúztam és csókba vontam.
Nagyon nehezen váltunk el egymástól.
Beültem a kocsiba és hazamentem.
