Mikor kijelentettem hogy elindulok haza, Emmáék is egyetértettek velem, hogy ideje megindulni. Sebastian mondta hogy hazaviszi őket, én mondtam hogy engem nem kell. De Ő is és a lánya is ragaszkodott hozzá.
Nagy nehezen beleegyeztem.
Előszőr Emmáéknál álltunk meg. Kiszálltak, elköszöntek. Már rég a házban voltak de nem indult el.
-Most miért nem indulunk?-néztem rá.
-Ülj át előre.-mondta.
Sóhajtottam egyet és kipattantam a kocsiból majd előre meg be. Tudtam ha nem teszem egész este ott állunk majd.
Az út fele csendesen telt. Nem igazán tudtunk mit mondani a másiknak. Tisztában voltunk mindketten egymás érzéseivel, mégsem beszéltük meg.
-Szerinted lesz még olyan kocsikázásunk mint régen?-kérdezte
-Hogy értve?-néztem rá.
-Hát régen végig csacsogtad az egész utat mikor hazavittelek. Most meg csendben vagy.
-Nincs mit mondanom igazából.
-Megértem hogy megbántad. Megértem hogy szar. De az érzéseid ellen semmit sem tudsz csinálni.-mondta majd megállt a ház előtt.
-Próbálkozni még lehet.-mosolyogtam halványan rá.
-Igen, lehet főleg akkor ha magadban még nem tudod, hogy feleslegesen próbálkozol.-mosolygott
-Jó éjszakát Mr.Stan. Vigyázzon hazafelé.-öleltem meg.
-Fogok-karolta át a derekam.
Nagynehezen elváltunk egymástól majd megindultam be. Hallottam ahogy elhajt majd bezártam az ajtót.
Átöltöztem majd lefeküdtem az ágyamba. Mikor ott fekszem bevillan a buli utáni másnap reggel. Meg egy két pillanat az estéből is.
Nagy nehezen sikerült elaludnom.
Másnap elszaladtam még boltba megvenni egy kis kiegészítőt Amara ajándékához, majd hazamentem, ettem, megnéztem egy filmet, és hopp 6 óra volt. El kezdtem készülődni egy csodaruhát vettünk még Amarával a múltkor ami konkrétan ribancos. Megbeszéltük hogy ugyan azt vesszük fel. Neki szép kék, nekem meg piros.
A hajam begöndörítettem, tus, szempillaspirál, és a ruhához illő rúzs. Bomba voltam. Konkrétan.
Csináltam magamról pár képet. Egyiket kiraktam insta sztorimba. Pillanatok múlva csengettek.
Rohantam az ajtóhoz, és mikor kinyitottam Márk állt előttem.
-Sziaaa-ugrottam a nyakába
-Szia Baba-szorongatott meg-Jó ribis vagy-mosolyogva forgatott meg.
-Köszike ez a terv-nevettem
-Megint meg akarod kapni Sebastiant?-kacagott
-Nem dehogy.
-Van köze hozzá fixen.-mondta mikor leült a konyhába.
-Csak azt akarom hogy lássa mit nem kaphat meg.
-Uha. Kíváncsi vagyok mi lesz ebből-nevetett
-Amúgy elkerülöm nagy ívben.
-Jól teszed.
Felkaptam a táskát meg az ajándékot majd beültünk Márk autójába és suhantunk is Amarához.
Ahhoz képest hogy csak "pár ember" voltak rendesen. Egy asztalnál ült mindenki, és
Amara mikor meglátott sikított és felugrott. Mindenki felénk fordult miközben Amara rohant hozzám. Megöleltük egymást.
-Nagyon boldog születésnapot! Nagyon nagyon szeretlek!!!
-Szeretlek! Köszönöm.
Ölelkezésünket egy férfihang zavarta meg.
-Sziasztok!-jött oda Mr.Stan.
-Ha nem haragszotok meg vissza kell mennem.-mondta Amara és már ott sem volt.
-Szép estét!-mosolyogtam halványan rá.-Ő itt egy kedves barátom Márk. Márk Ő Amara édesapja.
-Hogymi?-kérdezte egy kicsit túl hangosan kedves barátom. Aztán észbekapott.-Elnézést uram! Szép estét!-mosolygott rá Márk bíztatóan majd nyújtotta a kezét amit Sebastian el is fogadott.
-Na de én viszont elrohanok pisilni.-mondtam a két férfinek és be is mentem. A tükör előtt állva nézegettem magam. Ekkor valaki kopogás nélkül benyitott.
-Jézus bent vagyok!-szóltam rá az illetőre aztán megláttam hogy ki az.-Elnézést Mr.Stan!
-Semmi gond kedves Regina-mosolygott rám és közelebb jött.-Gyönyörű vagy. Egyszerűen megszólalni nem tudok.-simogatta meg az arcom.
-Köszönöm.-csuktam be szemem az érintésére.
Élveztem a másodperceket amiket vele tölthettem.
-Ki kéne mennünk-suttogtam.
-Igaz!-megpuszilta a szám ami teljesen kikészített. Többet akartam tőle.
Mikor arrébb állt volna visszahúztam és megcsókoltam. A rúzsom is csókálló volt, szóval nincs gáz.
Felkapott, én pedig a lábaimat összekulcsoltam a derekán. A fenekemnél fogva tartott meg.
Csókcsatánkat levegő után kapkodva fejeztük be.
Rendbetettem magam és kirohantam. Elvarázsol a pali teljesen.
Iszogattunk nevetgéltünk elvoltunk.
Amara apukája nem jött ki egy ideje. Mivel már jó kedvem volt úgy gondoltam utána nézek.
Bementem a házba, szétnéztem a konyhába, nappaliba, fürdőbe, sehol se volt. Már csak a szobája maradt. Ami világ életembe tilos hely volt. Még Amara se mehetett be.
-S-Sebastian?-nyitottam be a szobájába.-Seeebbastiannnn-nyújtottam el a betűket.
-Na? Megint tegeződünk?-jött ki a fürdőből egy szál törölközőben.
-Uh.-jött ki a számon.
-Törölköző nélkül jobban tetszene mi?
-Igen. Vagymi? Nem dehogy.-tiltakoztam azonnal.
-Regi. Legalább nekem ne hazudj.-jött közel hozzám. -Ebben a ruhában legszívesebben az ebédlő asztalra fektetve dugnálak meg mindenki előtt.- puszilgatni kezdte a nyakam. Amire felsóhajtottam.
-Seb..le kell állnunk.-sóhajtoztam.- Itt van még kb 20 ember rajtunk kívül. Köztük a lányod. Fejezzük be kérlek.-közben keze vészesen közeledett a ruhám aljához. Amit egy rántással feljebb húzott. Így nőiességemet már csak a csipkés bugyim takarta.
-Piros és még csipkés is?-harapta be a száját mosolyogva. Alám nyúlt.-Úgy imádom hogy ilyen nedves vagy tőlem.
-Beindítasz rendesen. Csak rám kell nézned.-suttogtam.
-Ha ezt tudom, többet nézek rád.-mosolygott büszkén
-Inkább ne. Nem szeretem ha felizgulok és otthagynak.-Gondolkodtam el.
-Nem dughatlak meg mindig. Hiába ez minden vágyam.
-De mocskos szád van.-kuncogtam
-APAAAA!!!-hallottam egy kiabálást kintről.
-Úr Isten!-ugrottam volna el, de Seb szorosan tartott magához közel.
-Nem mész sehova és én sem!-suttogta.- Nem engedlek el.
-Hát ha így akarsz játszani..-mosolyodtam el ravaszul. Farkán végigsimítottam a kezem, ami eleve merev volt. Így még nagyobb élvezetet vittem a játékba.
-De kis rafinált vagy.-mosolygott majd megcsókolt. Csókunkba belekopogtak.
-Istenem..-sütötte le a szemeit.- Igen?-
-Apa! Rendelünk kaját. Neked kell valami?
-Nem, köszi kicsim-válaszolta Seb.
-Rendben. Regit nem láttad?
-Hívta az anyukája. Vele beszél.
-Rendben!!! Kint leszek! Majd szólj neki hogy hol talál meg!
-Oké! -mondta Seb és mivel úgy gondolta elment a lánya visszajött hozzám.
-Hol is tartottunk?-simogatta meg a hátam amibe beleborzongtam.-Imádom hogy milyen hatással vagyok rád.
-Még jó hogy semmilyen hatással se.-pusziltam meg a száját-De most mennem kell ne haragudj. Ha gondolod hazavihetsz ma este is.
-Még meglátom!-Válaszolta, és megpuszilgatott. Az arcomat, a homlokomat, a nyakamat, és a számat is. Mindenhol.
-Olyan édes tudsz lenni.-néztem fel rá.
-Szanaszét raknálak itt helyben.
-Imádom ahogy bánsz a szavakkal. Annyira beindítasz.-sóhajtottam.
-Mivel hatással vagyok rád nem nehéz. Na de menj!
-Már itt sem vagyok!-nyomtam egy puszit a szájára, de ő csókba vont.-Ha így haladunk sose jutok ki!-nevettem
-Igaz! Na szia-mondta majd egy gyors puszi után elengedett.
Kiszöktem majd a társasághoz mentem.
-Helyzetekk?-kérdeztem barátnőmet.
-Á, Regi én lehet bemegyek. Szarul vagyok. Sokat ittam.-támaszkodott meg rajtam.
-Gyere! Menjünk! -kezdtem el szépen lassan lépegetni mellette felvittem a szobájába és az ágya mellé egy lavórt tettem.
-Regi!-bökte ki a nevem.
-Hm?-ültem le mellé.
-Mindent elmondasz nekem igaz?
-Ez most honnan jött?
-Csak kérdezem. Sosem hazudnál vagy titkolnál el előlem valamit ugye?
-Csak ha megóvni akarlak. De amúgy nem.
-És megszeretnél óvni valamitől?
-N-Nem. Miért?
-Láttam valamit. És nem tudom jól láttam e.
-Micsodát?
-Te és apu.. egyszerre jöttetek ki a fürdőből.
Ó baszki.
