Fékezhetetlen valóság.

A múlt fájdalma 1.

Ki is vagyok én na ez egy nagyon jó kérdés. A nevem Tororoki Kioko csak egy lány vagyok Magyarországon a többi között, annyi eltéréssel nekem sosem voltak olyan igazi szüleim akik szerettek volna. Miért is mondom ezt azért mert ez az igazság semminek sincsen értelme ami eddig az életemben volt/van. Nevetséges de ha sosem szerettek ehhez hozzá szoksz és úgy érzed ez a megszokott. Mesélek egy kicsit mégis miről is beszélek. Kezdjük mondjuk 5 éves koromtól mert onnantól tisztán emlékszem mindenre.

Az óvodában mindig jól teljesítettem senki nem értette miért tudok számolni és olvasni, míg a többi gyerek az udvaron játszót én addig egy padon ültem és olvastam vagy a teremben ültem és bámultam a gyerekeket. Soha nem fogadtak be maguk közé. Csúfoltak a magasságommal és azzal, hogy nagyon vékony vagyok meg túlságosan másképp látom a világot mint ők. Míg a szüleim dagadtak a büszkeségtől addig én egyre mélyebre merültem az ön gyűlöletben. Hiába mondta, hogy barátokat vagy játszani szeretnék mindig azt mondták túl idős vagyok az ilyen dolgokhoz. Az oviban már csak a "fura lány" néven emlegettek, nem tudtam és nem is akartam ellene tenni akkor már semmit hiszen mit értem volna el vele?! Elárulom semmit csak szidást és még több büntetést kaptam volna mint előtte bármikor ezt onnan tudom, hogy tapasztaltam mikor az egyik fúnak neki dobtam a puha labdát amiét csúfolt. Nos utána igaz nem piszkáltak viszont otthon olyan verést kaptam egy életre meg jegyeztem plusz ugye mellé a büntetés. Majd eljött a nyár ennek hála a szüleim mivel nem akartak velem lenni elküldtek egész nyárra egy box táborba, ezt annyira nem bántam legalább valamit végre sportolhatok és talán egy kicsit változni is fog majd a testem. Hát az első egy hónap maga volt a pokol a sok edzés a furcsa ételek amiket én sosem ehetem mert anyám szerint nem egészséges így az első egy hónapban alig ettem. A második hónapban már egyszerűbben mentek a dolgok bele jöttem az edzésekbe és az ételt is minden nap meg ettem mert rá jöttem, hogy úgy is le fogom mozogni. Az utolsó hónapban pedig már az edzővel egyeztettem, hogy év közben is szeretnék részt venni az oktatásan, még a szüleim is bele fognak egyezni. Mire elértem azt amit apám szeretett volna mind érzelmi szinten mind pedig fizikailag már 7 éves voltam. Az iskolában két évet jártam egyszerre mivel 1-2.-ik osztályban nem tudtak nekem ujjat tanítani, és az edzéseim is magasabb óraszámban zajlottak. Eleinte nem értettem apám miért erőlteti a több box edzést mint azt, hogy az iskola padot koptassam. Hát a suli sem volt könnyebb mint az óvoda, senki sem beszélt velem és én sem beszéltem feleslegesen csak akkor ha muszáj volt, valószínűleg ez már az én hibám volt, de nem tudtam hogyan mutathatnák mások felé érzelmet. A nagyszüleim sajnos hamar elhunytak így nem igazán ismertem egyiküket sem csak azokból amiket kereszt anyám mesélt róluk, egyedül ő volt az aki szerettet engem és a férje meg a gyerekeik. Egyes egyedül nekik mutattam meg a gyengéd és törékeny oldalam, ismerték minden rezdülésem és támogattak ha nagyon kellet, viszont féltem mi van ha elveszítem őket vagy pedig ők is el fordulnak tőlem mert rájönnek nem érek annyit mint gondolták. Ezt abból szűrtem le amit anyám mindig mondogatott nekem nem érek sokat és ha nem úgy csinálom a dolgokat akkor mindenki aki szeretett el fog hagyni és én hittem neki. Főleg akkor kezdtem ebben híni mikor az apám el hagyott minket és azt mondta ő ezt nem csinálja tovább, anyám akkor azt vágta hozzám, hogy ez az én hibám mert nem bírtam tovább az összes órámon maximálisan teljesíteni és a sportban sem jeleskedtem akkor valami fényesen hisz sok volt nem tudtam sokat pihenni és fáradt voltam. 15 évesen ezek után neked mik a gondolataid magadról? Nos nekem semmi önbizalmam nem volt akkor és az érzelmekell is labilisan álltam fogalmam sem volt sokszor mit kellene éreznem, hogy miért mivel nem tanították meg melyik érzés mivel jár. Mielőtt a közép iskolát kezdtem volna pszichológushoz kellet járnom mert agresszív és öngyilkos akartam lenni, hiszen ha annak az embernek sem kellek és vagyok jó mégis minek éltem volna tovább?! Akkor jó megoldásnak tűnt viszont azokról feledkeztem meg akik mindig támogattak és próbáltak normális embert csinálni belőlem. Mondjuk a pszichológussal sem mentem sokra mert szerinte ezt már nem lehet helyre hozni a szüleim rontották el és vették el tőlem azt, hogy teljesen normális lehessek. Könnyű volt normálisnak tűnni úgy, hogy tele voltam tömve gyógyszerel majd miután meguntam rászoktam a drogokra minden ki akart próbálni vajon melyik fog majd könnyíteni a lelkemen mert a box már kevés volt arra, hogy ki engedjem a bennem dúló indulatokat. Az edző már lányokkal nem is rakott össze mert nem bírtam az erőmet szabályozni és imádtam ha fájdalmat okozhatok másnak mert akkor nekem annyira nem fájt semmi. Nos ez addig működött amíg meg nem ismertem az egyik legjobb barátnőmet Abe Ayakat, neki és a kereszt szülőmnek hála leálltam a droggal és teljesen a sportra koncentráltam. Nos ez 18 éves koromig tökéletesen működött is de a szülő anyámnak ebbe is bele kellet rontania, hisz mindenek úgy kell mennie ahogyan azt ő el is képzelte ilyen volt az is mikor középsuliba kellet jönnöm nekem nem volt jogom beleszólni milyen szakmám legyen így lettem villanyszerelő. Mielőtt nagyon elgondolkozol azt azért el mondhatom majdnem jeles bizonyítványal végeztem az összes évem és a vizsgám is, ha már bele öltem 3 évet bizonyítanom kellet ebben is. Majd miután végeztem össze jött valami IQ alatti emberel akibe ő nagyon szerelmes, előtte is voltak neki férfiak az életében akikhez nekem mindig szép arcot kellet vágnom és azt tenni amit ők akarnak. Ha ez nem úgy alakult véletlen akkor kék zöld mintás volt a testem a boxot abba kellet hagynom és munkába állnom, hogy nekik tökéletes életük lehessen egy kietlen helyen kellet laknom ahova még a madár is csak akkor repült ha el tévedt. Miért is mondom ezt most gondoljon mindenki bele Pesten nősz fel a nagyvárosban majd arra kényszerítenek, hogy egy kis faluba Nagylaposra vagy hova az isten háta mögé költőz mindent magad mögött hagyva az ismerősöket a családod biztos részét és előröl kezdj mindent. Nekem ez nem igazán sikerült főleg mikor kiderült, hogy kiderült alkoholista az ember van egy lánya és te még jobban semmibe vagy véve mint eddig voltál. Az anyám leszart a pénzem kellet neki semmi más és még én örüljek annak, hogy ha haza megyek tudok enni meg fürdeni, komolyan tényleg ekkora gyökérnek néznek vagy csak én hagyom magam ennyire elnyomni?!

Hirtelen ennyi várom a vissza jelzéseket.