Ahhoz el kell rabolnotok!

Sötétből-sötétbe

-Miii a fene? Hol vagyok? -merült fel az első gondolat a fejemben. Ami valami iszonyatosan zúgott, és szédültem is. Koromsötét van, és olyan zajok és erőhatások, mint egy mozgó autóban. Próbálnék mocorogni, de szépen lassan leesett, hogy meg vagyok kötözve, méghozzá alaposan. Próbálok erőlködni, de esélyem sincs kiszabadítani a kezeimet, és közben csak egyre jobban rámmelegszik az a pokróc, vagy takaró amibe nyakig beletekertek. A szám durván ki van száradva attól amit beletömtek, és húzza a ragszalag, eléggé kellemetlen.
-Engem most elraboltak? De mi a francot csináljak, próbáljak zajt csapni? Mi van ha feldühítem azokat, akik bezártak ide?-cikáztak a fejemben a gondolatok. Totál kétségbe voltam esve. Bárkik miatt voltam is ebben a borzalmas helyzetben, profi munkát végeztek, moccanni sem tudok, és a számat is alaposan leragasztották, nem mintha halk nyögdécselésen kívül nyikkanni mertem volna egy hangot is. Valahogyan meg kellene próbálom leszedni a számról ezt a borzalmas ragszalagot, talán sikerülne ha a kárpithoz dörzsölném az arcomat...

Elkezdtem a folyamatot, és igazából meglepően jól haladtam vele. Mivel hason feküdtem, könnyedén ment, kb percek alatt sikerült eljutnom odáig, hogy le tudtam annyira szedni a számról a szalagot, ami után már ki tudtam köpni a borzalmas rongydarabot. Ekkor egy baromi ismerős női hang szólalt meg, és aki válaszolt neki arról is úgy éreztem, ezerszer hallottam már, de nem tudtam kivenni pontosan, ki kehet az. Nagyon meglepődtem, hogy nők az elrablóim. De vajon mit akarhatnak? Elterveztem, hogyha megállnak valahol, és leállítják a kocsit, akkor ahogy csak tőlem telik, elkezdek telitorokból segítségért kiabálni, és zajt csapni amennyire csak tudok, azt biztosan meghallja valaki. A duct tape, amivel be volt ragasztva a szám, még mindig ott lógott az arcom egyik oldalán, de a szám szabad volt.

Ólomlábakon telt az idő, mígnem aztán egyszer csak eljött várva várt pillanat. Az autó félrehúzódott, és leállították a motort. Azonnal elkezdtem lármázni, segítségért kiáltozni, ahogy csak bírtam, mire néhány másodpercen belül felnyílt a csomagtartó, és mire megnézhettem volna ki az, a számra tapasztva a kezét elfordította a fejem, és odaszólt a másiknak.
-Gyerünk már, löttyints a kendőre, gyorsan!
Ez Rachel hangja volt?!?!? Mi a franc???
De mire ezt végiggondolhattam volna, már ismét az orrom és a szám elé fogták azt a borzalmas kendőt, én pedig a kiabálás miatt nem tudtam sokáig visszatartani a levegőt, így hamarosan elkezdett velem forogni a világ, majd ismét lassan elkábultam. Az utolsó amire emlékszem, egy mondat volt: Tudtam hogy csinál valami zűrt!