Kurtizánok Fanbook

Kimaradt/átírt részek 6. - Ne bámulj!

She was alone next to the fire when Zevran came and sat down next to her. And of course he started looking and smiling as usual. Dina stood up, but Zevran gently grabed her hand and pulled her back.

– Excuse me...! What do you think you're doing...?

– Please. Just sit down.

She finally did.

– Ok, but stop looking at me! Look at the fire!

– You're making the rules a bit difficult, but... alright. I won't look at you at all. 

– See? Rules. This is nothing more than a game for you.

– Do you want to play it?

– No, I don't want any games, definitely not with you.

– You know, it's hard to talk to someone who you can't even look at. Let's loosen up a little. You can go where you want, how and when you wish, and I can look where I want, how I wish. Okay?

She thought he's going to stare at her again. But he only looked into her eyes, with a kind, appreciative smile. She looked back.

____________________________________________

Egyedül volt a tűz mellett, amikor Zevran megérkezett, és leült mellé. És persze, mint mindig, elkezdte őt bámulni, és mellé hülyén mosolyogni. Dina felállt, de Zevran gyengéden megfogta a kezét, és visszahúzta.

– Már elnézést...! De mégis mit képzelsz, mit csinálsz?

– Kérlek. Csak ülj le.

Hát leült.

– Oké, de hagyd abba a bámulást! Nézd inkább a tüzet!

– Eléggé megnehezíted a szabályokat, de rendben, akkor nem nézek rád.

– Látod? Azt mondtad a játékszabályokat. Ez neked nem más, mint egy játék.

– És... akarod velem játszani?

– Nem, én nem akarok semmilyen játékot játszani, főleg nem veled.

– Tudod... elég nehéz beszélgetni valakivel, akire nem is nézhetsz rá. Lazítsunk egy kicsit a dolgokon. Te mehetsz, amerre akarsz, amikor csak szeretnél, én pedig nézhetek, amerre akarok, ahogyan szeretnék. Rendben?

Azt gondolta, hogy megint bámulni fogja őt. De Zevran csak kedvesen rámosolygott. Dina visszanézett rá.