Kurtizánok Fanbook

Zevran interjú, 1. rész

A Zevran interjúkban főhősünk egy elképzelt, modern világban egy riporterrel beszélget... ;)

Vigyázat, ez valóban egy 18+-os rész, főleg a nyelvezet miatt. A téma pedig a szexualitás, mert ugyan mi más érdekelné az interjúztatót. (Khm... meg az olvasót...) ;D

1. rész.

A gyerekkoráról és a BDSM-ről.

I: Mondd Zevran, te hogy állsz a szexhez?

Z: (a kérdésre hátraveti a fejét, és felnevet, a hangjában van még némi gonoszkás él is) Megmondom őszintén, már vártam ezt! Valójában erre megy ki az egész interjú, nem? (vékonnyá változtatja a hangszínét, és vállát sikkesen emelgeti, egy nőt imitálva) Zervaaan, na mi van a szexszeeel?

(Aztán hagyja a játékot, valamivel komolyabbá válik az arca.) Azért szerintem van itt a fejekben némi félreértés egyébként. Mondjuk az valószínűleg mindenkinek tiszta, hogy... (ártatlanul felvonja a vállát) én szeretem a szexet. Szerintem a szex kurvajó dolog. De tényleg, sőt, túl jó ahhoz, hogy elrontsuk mindenféle hülyeséggel.

Nekem már fialakoromban a bordélyban ez volt a véleményem, itt van valami állatjó izé, valami ajándék a Készítőtől, valami földöntúli kegyelem, tényleg, mi emberszerzetek meg elbasszuk mindenféle szarral... Komolyan. És ez engem már akkor is idegesített. A bordélyban, elég korán annyi, de annyi faszságot láttam, hogy csak belegondolok, és máris felkapom a vizet. És a többi kurtizán szomorú arca, ami minden nap szembejön veled, csak a legutolsó a sorban. Pedig azt is hogy utáltam nézni, a búskomorságot a fejeken...!

(Kissé elmosolyodik) Persze voltam törekvéseim, mert gondoltam majd én felvidítom őket, így tizenhárom, tizennégy éves fejjel, mert ugye akkoriban minden kis pöcs azt hiszi, hogy övé a világ, hát én is így hittem. És persze rájuk repültem. Na, ez is érdekes volt, hogy miért. Egyrészt mert serdültem, másrészt meg tényleg, sajnálatból. Mert azt gondoltam, jaj szegények, na, majd én... (Megint röhög) Mondjuk ők azt annyira nem preferálták, hogy munka után még én is a nyakukra járok! És persze mentek a madamhoz panaszkodni. A madam pedig elég jó üzletasszony volt, fogta magát, és lefoglalt engem annyira, hogy már ne legyen kedvem az ottani lányok után járkálni. Csinált nekem némi reklámot, és egy héten belül már én is a bordély dolgozói közt voltam. Azt már a könyvből tudjátok, hogy kik voltak az első látogatóim.

I: (A könyvből idézi Zevran szavait) „...volt pár kalandvágyó, férjükre ráunt, gazdag hölgyemény, akik úgy gondolták, érdekes lehet egy tizennégy éves fiatallal ágyba bújni... [...] a madam [...] egyszer beszervezett egy olyan harmincas-negyvenes egyedül élő nőt, akinek sosem volt férje. Szerintem nem tudtuk eldönteni, melyikünk a szerencsétlenebb..."

Z: (mosolyog) Ja, így van.

I: Hogyan éli meg ezt egy tizennégy éves fiú?

Z: Hm! Meg akarja váltani a világot, mert ahogy azt mondtam, azt hiszi, majd neki menni fog. Érdekes módon én egészen Dináig ugyanígy működtem.

I: Egészen Dináig?

Z: Aha, semmi nem változott bennem (hirtelen számolni kezd) olyan kilenc-tíz éven keresztül.

I: De hogy kell ezt érteni?

Z: Úgy, hogy bár nem ugyanazt csináltam, de ugyanabból a gondolatból táplálkoztam. Miután megöltem a nevelőapámat, szabaddá váltam, és azt gondoltam, na, most jött el igazán az én időm abban, hogy most tényleg megmutassam minden nőnek, milyen a jó szex. És ezt is csináltam, végig. A lányok, akikhez közöm volt, tipikusan fogadókban elég időt töltő, kimondottan vagy burkolt kurtizánok voltak, akik valahol mindig úgy félúton voltak a hivatásos kurvák és a simán csak feslett lányok között. Igen, mert tudod, ők a keresők. Ezek a csajok még nem tudták, mit akarnak, és egyszerűen csak magamhoz vonzottam őket, talán anélkül, hogy egyikünk is tudott volna róla. Az én fejemben ilyenkor mindig az volt, hogy egy, na akkor ma dugok egy jót, kettő, hagyján, hogy én jól fogom érezni magam, de a kiscsaj is. Aztán majd ebből megtudja, mit akar, de nem a kötelező aktusokat végigjátszani napi kétszer, háromszor, az is biztos.