A forradalom | Eger Sigmái

Bosszú, és ami vele jár

WIGNER
1927. Március 7.

Mostmár sötét volt Eger városára. A Wigner kollégiumában égett egy pár gyertya, főleg azok szobájában, akik gyűléseket tartottak, olyan életszerűtlen helyzetekről, hogy hogyan fogják lerohanni a Neumannt négy emberként. Voltak egy páran. Alig tízen, akik már tudtak a Neumannos lázadókról viszont. Alajos és Ernő a földön ültek, a szobájuk pedig csak a gyertyafény világította meg. Ernő párpercenként rápillantott a szótlan barátja kifejezéstelen, sápadt arcára, aki mindvégig a földet bámulta, és egy szót sem szólt.
-Mondd el végre, mi bajod van. - szólalt meg végre Ernő.
-Nincs.
-Akinek nincs baja, nem ilyen. Mi bajod van?
-Kinevetné'. Aztán azt nem akarom, mert elhangoztatnád, és akkor mindenki kinevetne.
-Jó barátom vagy, Alajos, és most nekem se a legjobb a kedvem. Nehéz idők járnak el felettünk. Ha titkod van, én megtarthatom.
-A Zsidó orvos az.
-Mégis mi bajod van vele? - kérdez vissza Ernő.
-Sokféle. Mocskos egy ember, az biztos. Ha meghal, a pokolra kerül, és ha rajtam múlna, a legrosszabb bugyrába küldeném. - szorította ökölbe kezét Alajos.
-De mégis mit csinált?
-Ellenem? - erre csend borult a szobára. - Ellenem pont eleget tett. Ernő, én ezt az embert megölöm, már komolyan mondom.
-Hülye vagy? Ugye nem gondolod komolyan?
-Ha a pokolra jutok is, megteszem. - ellenkezett Alajos, majd háta mögé fordulva kinézett az ablakon, ki Egerre, vagyis ami látszódott belőle. - Ha nem mondod el senkinek, mindnyájan jól járunk. Én bízok benned Ernő, kérlek ne tedd ezt tönkre. - azzal a fiú alig észrevehetően kihúzta zsebéből bicskáját, és megcsillogtatta a gyertyafényben. Ernő ijedten nézett rá.
-Ha nem mondom el, megígéred, hogy nem kapnak el?
-Meg. - bólintott Alajos, majd felkelt, és kisétált a szobából.

Alajos lefutott a lépcsőkön, ki a kollégiumból, egyenesen az iskolába, ott pedig a megszokott úton végigsietett az orvosi szobához. Fiú még abban az iskolában nem volt ennyi dühvel és utálattal telve egy ember iránt sem, de Alajosnak most mindez sikerült. Ahogy odaállt az orvosi ajtaja elé, magára erőltetett egy mosolyt mégegyszer utoljára, és kezét az ajtóhoz emelte, majd bekopogott. A Zsidó orvos nyitott ajtót.
-Mégis visszajöttél? - kérdezte, ahogy bezárta a fiú háta mögött az ajtót. A szoba pont ugyanannyira volt megvilágítva mint a kollégiumban, csupán egy-két gyertya égett valamelyik asztalon. A könyvből a betegágyon következtetni lehetett arra, hogy az orvos valószínűleg olvasott azelőtt. A Zsidó orvos a fiúra nézett, majd végigmérte tekintetével.
-Azt hittem mostanában szökni próbálsz énelőlem.
-Lehet az jobb ötlet lenne. Mit van még ilyenkor fenn?
-Gondolkodok.
-Mirő'?
-Az életrő' - próbálta utánozni Alajos enyhe akcentusát, de nem nagyon ment neki; olyan furcsán hangzott az ő szájából.
-Mégis mi van az életébe olyan, amiről úgy annyira gondókodnia kéne?
-Rólunk... a forradalomról.. a szokásos dolgok.
-Én nem vagyok semmi olyan, amire gondolnia kéne. Azért jöttem ide amúgy is, hogy elbúcsúzzak.
-Hát hogyan búcsúznál el? Itt addig nem búcsúzik el senki, amíg vér nem folyik. - nevetett.
-Tudom. - Azzal Alajos zsebéhez nyúlt, és kirántotta bicskáját, amit egyenesen az orvos nyakába szúrt. Ahogy kihúzta, az orvos hörögni kezdett, és vörös vére kifolyt az ingjére, bepiszkítva azt. - amikor idejöttem, tudtam, hogy itt vér folyni fog, és tudtam, hogy nem az enyém lesz. - Alajos állt, és végignézte, ahogy az orvos lelke, ha egyáltalán volt neki, elhagyja a testét, majd valami orvosi alkohollal lemosta bicskáját, és kifújta a gyertyákat, hogy útjára induljon, vissza a kollégiumba.

Alig volt hajnal, amikor is felkeltettek mindenkit, aki akkor a kollégiumban, vagy annak területén volt.
-ELRABOLTÁK! ELRABOLTÁK A BOTONDOT! - Kiáltott fel mindenkit álmából Misi. A fiú már vagy 10 perce szobáról szobára járkált akkor, és mindenhol bejelentette a híreket. - ELRABOLTÁK A BOTONDOT ÉS VISSZAVITTÉK ZSELICIT! - dörömbölt be Ernőék ajtaján is. Ernő gyorsan az ajtóhoz sietett, és kinyitotta.
-Mivan? Kik? - dörzsölte szemeit.
-Azok a büdös Neumannosok! - azzal Misi továbbált kornyikálni.
Alajos barátjára nézett.
-Lemegyek, szólok a Zsidó orvosnak. Te jössz? - Ernő összeráncolta szemöldökeit, de beleegyezett. A két fiú elindult az iskolába, és út közben alig pár szót ha szóltak.
-Szóval tényleg megtetted? - suttogta Ernő, kerülve a szemkontaktust. - és most odahívsz, hogy lássam?
-Valahogy úgy. Mi jövünk vissza, és bejelentjük. Úgy kevesebb gyanú terelődik rám, tudod.
Ernő megforgatta szemeit.
-A Neumannosok - terelte el a témát Alajos. - nem mondta a "biztos forrásod" kik vitték el Botondot?
-Nem mondta. Ő sem tudja.
-Szóval van egy besúgód? Nem tudok róla, hogy kémeket küldtünk volna a Neumannba.
-Hagyjuk. Nem fogom elmondani, ki volt az, és hogy... honnan... miért ismerem. - a két legény nemsoká odaért az orvosi ajtajához, és most először egymás szemébe néztek.
-TE nyitod ki, és utána rohanunk vissza, és szólunk mindenkinek. - mondta Alajos, amire barátja kinyitotta a szoba ajtaját, és végignézett rajta, majd a fiúra tekintett.
-Nagyon utálhattad.
-Még mindig utálom. Menjünk.