Ébredés (Javítás Alatt Van)

6장

Jimin

A buli után pár napra eltűntem mindenki számára. Nem akartam magam köré senkit, hiába is próbáltak előcsalogatni. Kétségbeesésembe arra vetemedtem, hogy inkább meglátogattam a nagyszüleimet vidéken. Elmenekültem a gondok elől, magam elől...
Jungkook irreális viselkedése megrémisztett, Taehyung látszólagos közeledése összezavart, még ha meg is magyarázta, hogy csak védeni akart. Annyira szélsőségesen viselkedik, hogy tényleg nem tudom ki is ő valójában. Magamra meg kifejezetten haragszok, hisz bármennyire is próbálkozok, még mindig az a naiv srác vagyok, aki voltam, akit bárki eltaposhat.
Itt minden annyira nyugodt, annyira természetes. Messze a nyüzsgő várostól végre kicsit önmagam lehetek. Egy igazi menedék... A szénakazal tövében ülve nézem az állatokat, ahogy játszanak, amikor nagymamám mellém telepszik.
- Kicsikém, mi a baj? Mi a valódi oka, hogy eljöttél?
- Mamikám, mi ez a kérdés? Nem látogathatlak csak úgy meg titeket?
- De, de.…de ismerlek, látom, hogy valami bántja azt a gyönyörű lelkedet.
Persze, hogy látja, hisz nála jobban senki sem ismer, még talán a szüleim sem. Épp ezért nem akarok hazudni neki.
- Minden és semmi. Sok butaság...
- Nem hiszem én, hogy butaság, ha egész idáig szaladtál! Beszélj róla, és talán megkönnyebbülsz.
- Túl naiv vagyok, túl sebezhető. Sokan ezt kihasználjak, én pedig észre se veszem.  Mindenkiben csak a jót látom, pedig ez nem ilyen egyszerű. Mint Jk esetében, pedig ő inkább maga az ördög. Vagy ott van Tae...akit képtelen vagyok kiismerni. Yoongiról ne is beszéljünk. Annyira menő srác, de hozzá se merek szólni, szerintem azt se tudja, hogy létezek. Változni akarok! Kitűnni a tömegből! Érted ezt Mamikám?
- Értem, értem csillagom, bár egy kicsit zavaros - kuncogja el a végét – csak egyet mondhatok Neked. Jobb megtenni és megbánni, mint megbánni, hogy nem tetted meg. Ne félj a változástól, csak hagyd, hogy valami jó dolog belépjen az életedbe!
- Képes vagyok rá?
- Milyen kérdés ez? Hisz te vagy Park Jimin!

Már csak egy hét van a nyárból, ennyi időm maradt, hogy minden tervemet megvalósítsam, és ebben csak egy ember segíthet...

Woo

Eltűnt...a kisbabánk elmenekült. Hiába mentünk el hozzá, nem nyitott ajtót nekünk, a telefont se vette fel még Hopinak se, pedig őt még sose ignorálta. Sokat beszéltünk a fiúkkal, hogy vajon mi lehet a gond, de azt hiszem kivételesen drága öcsémnek lesz igaza, hisz kívülállóként talán ő jobban látja a dolgokat, mint mi. Félelem, bizalmatlanság és a szerelem...Azt hiszem csak egyet tehetünk jelen pillanatban, és az a várakozás. Bár így egy hét után már igazán kereshetne...és mint egy jelként a derült égből, megcsörrent a telefonom.
- Igen?
- ...Wooyoung...
- Mochi! Úristen, hol vagy?
- Woo egyedül vagy?
- Jelen pillanatban igen. Tae elcsászkált valaho...
- Figyelj rám! Ne szólj a többieknek kérlek, de ide tudnál jönni? A segítséged kellene...
- Bármit megteszek, de ugye nem kerültél bajba?
- Nem, csak gyere.
- Küldd el üzenetbe, hova menjek, addig is vigyázz magadra!
- Köszi Hyung...
Nem tudom mit tervez, de örülök, hogy végre jelentkezett. És az, hogy engem keresett meg, és még a segítségemet is kérte...büszkeséggel tölt el. Azt hiszem eljött az én időm!

Yoongi

Franc esne mindenkibe! De az orvosomra gondolok most főleg. Ugyanis kijelentette, hogy a gimi első heteiben még merevítővel kell megjelenjek. Így, hogy fogok az angyalkám közelébe menni? Hogy fogom idióta barátom hülyeségeit szemmel követni. Biztos vagyok benne, hogy van valami, amit eltitkol előlem! Ha nem valakit … Amúgy le is szarom, amíg az én kis szellememre rá nem mászik. Hiába a legjobb barátom, de ha próbálkozna...de valahol mélyen remélem nem tenné meg... Én ezen a kibaszott világon már semmin sem lepődök meg. Azt hittem már annál rosszabbul nem is indulhat az év, hogy én merevítővel és mankóval bicegek be, mint egy igazi vesztes. De újra kurva nagyot tévedtem. Ugyanis a nyúlfejű barom nem jött el értem, ahogy tegnap megígérte nekem... Várjál ezért Jeon, megszopatlak téged rendesen! Alig szálltam ki... Faszt! Szó szerint kiestem, mert a gyökér sofőr nem segített.... Szóval alig értem gimi elé, a csajok azonnal futottak, majd tapadtak rám, mint légy a pókhálóba. Hogy rohadjon meg az összes fasz hiányos picsa. Más esetben kikerülöm őket, és sprinteleve a szokásos helyünkre megyek, ahol már biztos cigiznek a többiek. De ez alkalommal ez lehetetlen, hiszen még egy sündisznó is be előzne engem. Na és most szidom magam, hogy nem sétáltam inkább a szünetben, ahelyett, hogy a konzol előtt döglöttem...
- Hé Seggarc! Várj már meg! – kiált utánam barátom, de én olyan lendületbe jöttem, biztos nem lassítok le. – Boccs haver, de én is busszal jöttem.
- Bazd meg nyúlgecc... – szidom barátom menet közben. – Bell feltalált egy kurva készüléket, amin nem csak akkor üzenhetsz, ha valami kell!
- Ezzel azt akarod mondani amire gondolok!? – hirtelen maga felé fordított, és láttam rajta, hogy igazán mérges. De én is az vagyok, és nem igazán érdekel az ő lelke, hiszen a merevítő miatt kurva frusztrált vagyok. Így csak kirántottam kezei közül karom, ami ma a harmadik legrosszabb dolog okozója lett... Vagyis eleinte azt hittem. Ugyanis sikerült a hirtelen mozdulatomnak köszönhetően pofára esnem. Jungkook egyből mellettem termett, hogy ő majd felsegít engem. Azonban a hirtelen mozdulatát félreértette egy gyönyörű szellem. Agyam lefagyott, csak bambán néztem, ami körülöttem történik épp... 
Nem fáj a fejem, a lábam sem már. És nem is érdekelt senki csak a nyuszival kiabáló szőke szépség .