Ébredés (Javítás Alatt Van)

두 번째 장

Jimin

Egy hete kezdtem el aktívan sportolni, és bár nem vagyok, sőt nem is leszek egy izomkolosszus, mégis látni lehet valamilyen változást. A több éves táncnak köszönhetően így is izmos és formás volt a lábam, de Hoseok és a többiek segítségével most már kellően karbantarthatom a felső testemet is. Nem hittem volna, hogy élvezni fogom a futkosást vagy a súlyok emelését, de barátom ezt is képes mulatságossá tenni. Elérte, hogy a társaságukban már teljesen felszabadult tudok lenni. Egyenlő félként kezelnek, nem éreztetik velem, hogy három évvel fiatalabb vagyok, és ez nagyon jó érzés. Végre tartozok valahova, valakikhez! Talán mégse vagyok láthatatlan.
Esténként holt fáradtan, mégis elégedetten fekszem be az ágyamba. Csak ilyenkor érzem a már oly régóta  bennem lévő magányt. A hiányt, amit Yoongi miatt érzek. Szemem behunyva idézem fel arca markáns vonásait, mély hangját, izmai mozgását, amikor siklik a pályán. Egész nyáron vártam, hogy majd valahol összefutok vele,  vagy csak megpillantom, de ezidáig ez nem következett be.
Másnap a plázába beszéltünk meg találkozót a srácokkal. A szokásos kávézónkban vártam rájuk. Már tíz perc is eltelt, a kihűlt kávémat kavargatom, amikor egy ismerős alakot pillantok meg a szemközti boltba betérni. Csak egy pillanat volt, de megesküdnék rá, hogy Jungkook  volt az.

- Jiminie!- harsogja Hopi, a többiek meg nevetve, lökdösődve vágódnak be utána.- Régóta vársz?
- Neeem- ingatom fejemet, hisz már ettől jó kedvem van.- ugye nem terveztetek semmi hülyeséget?
- Hülyeséget? Mi?!- néz körbe Woo- Hát szoktunk mi olyat csinálni?! Fiatal ember, mi komoly egyetemisták vagyunk!- ennyi kellett nekünk, hogy torkunk szakadtából, visítva, sírjunk a nevetéstől.
- Csak vásárolunk egy két szexi cuccot a babánknak, igaz?- törölgeti szemét Hoseok és mosolyos szemtelenül rám.
- Ne forgasd a szemed fiatal ember, mert....mert....miért is?
- Jaj Woo téged se az eszedért szeretünk,  de szeretünk és ez a lényeg.- nyom egy barackot a fejére Jin.

Mosolyogva nézem a jelenetet, mégha tudom is, hogy ma megint szenvedni fogok. Nem bánom, mert most már három hyungom van, s ha nekik ez örömet szerez, akkor hagyom magam. De mikor...

-Neeeem ezt nem gondolhatjátok komolyan ! Mi vagyok én, hímringyó?- háborodok fel, amikor a kezembe nyomják a felpróbálandó szettet.
- Nyomás- csap fenekemre Jin- hallgass anyádra, pontosan tudom mi kell neked!

Kelletlenül indulok a fülkébe, és kapkodom, vagy kapkodnám magamra a ruhákat. A fekete bőrnadrág alig akar feljönni rám, úgy simul testemre, mintha a második bőröm lenne. Az ing bordó, átlátszó, könnyű anyaga simogatja a mellkasom. Félve lépek ki és a tátott szájú társaságon végig nézve már lépek is hátra.

- Várj!- állít meg Hopi hangja- eszméletlenül nézel ki.
- Tesó- fordít meg a tengelyem körül Woo- neked eddig is ilyen kerek segged volt?
- Hogy beszélsz te a gyerekről!- vágja tarkón Jin.- Bár az igaz, hogy kellően formás vagy. Egy szexisten, angyalbőrben. Veszélyes kombináció.
- Az, kétségtelenül. Fiúk, a buliban nem hagyhatjuk egyedül egy percre se, még a végén megrontják idő elött.- helyesel Hyung.
-Mindenki egyért, egy mindenkiért! Megvédjük a segged kisherceg!- kiálltja Woo, mire két irányból is kap egy tockost.

Bolondok, de imádni való bolondok, de ahogy a tükörbe nézek, el kell ismernem, hogy tényleg jól áll a ruha rajtam. Ahogy ámulok magamon, a hátam mögött újra feltűnik Jungkook arca. Azonnal elfordulok az irányába...de már nincs ott. Lehetetlen, hogy hallucinálok! Meg is fogadtam, hogy kevesebb kávét döntök majd magamba.
Fizetés után, Woo a nyakamba csimpaszkodik és úgy fűzi a fejem tovább.

- Jiminie, naaa, menjünk moziba! Ha te beleegyezel, akkor J-Hope-nál nyert ügyem van, és akkor hárman leszünk egy ellen!-int fejéve a legidősebb felé.
Nem tudok nemet mondani, főleg miután Jin kergetni kezdi, mire ő röhögve fut el előle.
- Végre olyan vagy, amilyennek mindig is kellett volna lenned!- karol át Hopi.
- Azt hiszem igen.- hálásan nézek barátomra.
Azonban Woo idétlen  sikítása majd egy dörmögő káromkodás miatt oda kapjuk a fejünket. Az a lüke majdnem fellökött egy mankóra támaszkodó srácot a mozi előtt. Mire a fiú egyensúlyát rendezve épp felénk fordult. Bár több méter is van közöttünk, én mégis ezer fiú közül is felismerném...
- ....Min Yoongi....