Ébredés (Javítás Alatt Van)

다섯 번째 장

Jimin

Jin és Hopi, úgy sürgölődött forgolódott körülöttem, mintha valami modell lennék. Az egyik a frizurámat csinálta, a másik a sminkemet, ami ellen hiába tiltakoztam, ellenvetést nem fogadtak el.

- Jiminshi- szólt Jhope visszafojtott hangon- ígérd meg, hogy nem esel bele Tae csapdájába. A srác nem kispályás, nem szeretném, ha elhinnéd egyetlen szavát is.
- Miért mondod ezt nekem?
- Mert féltelek...Woo mesélt egy két dolgot nekünk...
- Hyung értelek, nem kell magyarázkodnod. Azt hiszem bemutatkozott már nekem, így nem kell aggódnod.

Mondandóm végére felálltam a székről és a tükör elé álltam. Bevallom, tetszett a látvány. Semmi kirívó nem volt rajtam, a szemem hangsúlyt kapott, a szám csillogott, a ruha pedig olyan összhangban volt velem, hogy magamra se ismertem. Nem az a félénk, láthatatlan srác nézett rám, aki eddig voltam, hanem egy dögös, szexi pasi, akiről elhittem, hogy bárkit megkaphat.
A klub valami eszméletlen hely, hatalmas, csillogó, tömve emberekkel, hangos, dübörgő zene és rengeteg pia. Iszonyat meleg van, a füst gomolyog és mindenféle illat terjeng. Kis társaságunk az egyik szabad asztalhoz telepszik le. Woo elindul a bárpulthoz, magával rángatva az unokatesóját. Érzem, hogy nem tetszik neki, és engem hibáztat.
Pár pohár után a táncparketten találom magam, kiadva magamból a feszültséget, adom át magam a zenének. Felszabadító érzés eggyé válni a ritmussal, testem önálló életet él, elmém is kikapcsol. Ilyenkor nem létezik semmi körülöttem, nem érzékelem a külvilágot.
Hirtelen a semmiből két kar mart a csípőmre, és egy kemény, izmos mellkas simult a hátamnak. Hiába próbálkoztam szabadulni, nem engedett mozdulni. Fülembe sóhajtott, majd aprót bele is harapott.

- Jimin, igazán faszállítóan nézel ki- suttogja fülembe.

Kapkodom a levegőt tehetetlenül, borzongás cikázik testemen. Nem azért, mert jól esik, hanem mert túl ismerős a hang, de az agyam nem tudja feldolgozni az információt. Maga felé fordít, én pedig sikkantok a felismeréstől.

- Jungkook...
- Szia cica, mi lenne, ha lelépnénk valami nyugisabb helyre- vonogatja szemöldökét, engem meg a hányinger kerülget.

Sose láttam még, hogy pasival lett volna, így ez az ajánlat igazán meglepett. Ráadásul ő Yoongi barátja! Lehet ő is itt van, nem akarom, hogy félreértsen. Meg amúgy se jön be nekem, így gyorsan körbenézek, hogy hol vannak a többiek.

- Keresel valakit? Csak nem engedélyt kell kérned a haverjaidtól? - nevet rajtam gúnyosan, ami igazán rosszul esik.
- Igen, a barátomat keresem.
- Ne kábíts cica, tudom, hogy csak haverok vagytok...

És ekkor, mint derült égből a villámcsapás, úgy rántott valaki magához. Kezét szorosan a derekamra fűzte, majd egy csókot lehet a számra.

- Bocs Mochi, sokan voltak a mosdóban, remélem nem haragszol. – pislog rám édesen, amit mond, még én magam is elhiszem...- Ó, társaságunk van. Észre se vettelek, ki a barátod?
- Ki a faszom vagy te?!- csattan fel Jk idegesen.
- Kim Taehyung, Jimin pasija.

Jhope

Indulás előtt még nyomatékosítottam Tae-ben, hogy a kis babám tabu számára (is). Nem igazán tudom eldönteni, hogy ennyire együgyű, vagy csak szarik a fejünkre, de miután megfenyegettem, visszavett a stílusából.
A klubban annyi ember volt, mint égen a csillag. Végre mindenki kiengedhette a fáradt gőzt. Semmi gond nem volt addig, míg egy nagyon ismerős alakot meg nem láttam. Testem befeszült és elkapott egy rossz érzés, ahogy megláttam, hogy Jimin felé indul. Akkora lendülettel álltam fel, hogy még a székem is felborult, Jin pedig alig tudta elkapni a kezemet, hogy nehogy valami hülyeséget csináljak.